2043 karácsonyán, amikor a Baross utca egykori üzleteinek hűlt helyén csomagautomata-szolgálatok nyíltak, és az egész város úgy nézett ki, mint egy olcsó költségvetésű, az 1970-es években forgatott sci-fi-sorozat sokadik folytatása, vagy inkább mint egy romos szocreál kórház prosecturájának gigantikus fagyasztókamrája, az egyik csomagtárolóból áradó iszonyú bűzre lettek figyelmesek a járókelők.

Amikor a csomagküldő szolgálat embere kinyitotta a kérdéses kamra ajtaját, mindenki meglepetésére egy emberi fej gurult ki a tárolóból. A látvány annyira sokkolta az egybegyűlteket, hogy a nők elfelejtettek sikoltani, a férfiak káromkodni. A döbbent csendet a csomagküldő szolgálat emberének rémült suttogása törte meg: hívják a rendőrséget.

A kiérkező rendőrök lezárták a környéket, és már megkezdődött a helyszínelés, amikor a Horváth Mihály tér felől furcsa motorzajra figyeltek fel az emberek. Semmi kétség, egy 1959-es évjáratú Peugeot 403 Cabriolet közeledett, és ilyen kocsija senki másnak nincs már a nyolcadik kerületben, de lehet, hogy az egész világon, mint Columbo hadnagynak.

A posztos rendőr megállította a járművet, mire a volán mögül előbújt gyűrött ballonkabátjában maga a hadnagy. Nem nézett ki jól, egyik kezét a szája elé tartotta, mert hányingerrel küzdött, de nem azért, mert ennyire felkavarta volna gyomrát a levágott fejről sebtében készített fényképfelvétel, melyet a reggeli kávéja mellé szervírozott sosem létezett felesége, hanem mert előző este egy másik ügyben folytatott nyomozás főügyésze meghívta a Four Seasonsbe.

A pincér kérdő tekintetére válaszolva Columbo hadnagy egy chilit kért, de a főügyész a szavába vágva bikanemiszervlevest rendelt kacsamájjal, amitől a hadnagy kis híján helyben elhányta magát. Érdekes módon a szervírozott fogás egyáltalán nem volt gusztustalan, így Columbo evett is belőle pár falatot, de reggel iszonyatos vesetáji fájdalmakra ébredt, mint akit tudtán kívül meggumibotoztak. Majd rögtön el is hányta magát.

A posztos rendőrnek felmutatta LAPD-igazolványát, amire odakísérték a helyszínre. Columbo szétnézett, minthogy azonban egyik szeme üveg volt, mindenki úgy érezhette, a felügyelő átnéz rajta. Columbo néhány tétova lépés után a csomagautomatával szomszédos Kispráter bárba nyitott be. Olvasott róla korábban egy CIA-jelentésben, hogy a bár kilincse rosszul zár, ezért óvatosan nyomta le, de az nem akart nyílni. Lecserélték, állapította meg magában a hadnagy és keményen rányomott. Az ajtó kinyílt.

Odabenn akkora volt a csend, mint a hullaházban. Azt is olvasta a hadnagy a Kispráterről, hogy a kilencvenes években itt vágni lehetett a füstöt, ezért el sem oltotta a szivarját, de azért megállt egy percre az ajtóban és a szivart felmutatva a csaposnak tört magyarsággal megkérdezte, hogy eloltsa-e. Ugyan már, vonta meg a vállát a csapos, Columbónak különben is mindent szabad.

A hadnagy ekkor egyik könyökével a pultra támaszkodva tüzet kért. Szája sarkában ott volt az a hamiskás mosoly, amit minden tévénéző ismerhetett a sorozatból, amikor legalább két sakklépéssel előbbre jár, mint a tettes vagy a tévénéző vagy bárki a világon, beleértve a hullát is. A szivar égett, hulla nem volt, csak egy fej, illetve a levágott fejről készült rendőrségi fotó, amelyet Columbo előhúzott a gyűrött ballonja zsebéből.

Kérem, legyen erős, mert megrázó a látvány – fordította a fényképet a kocsmáros felé a hadnagy –, ismeri ezt az embert? – A kocsmáros alig pillantott fel a pohármosásból, úgy intett nemet a fejével, és mosta tovább a poharakat. – Persze, persze, ez csak egy fej – mondta Columbo, és megint nem a fotó miatt, hanem a kacsamájas bikanemiszervleves emlékétől kezdett öklendezni, ami attól maradt abba, hogy beleszívott a szivarjába.

A hadnagy azt is olvasta az egykori CIA-jelentésben, hogy a Kispráterben prostituáltak is tartózkodtak a kilencvenes években, de nem itt intézték üzleti ügyeiket, ide csak pihenni jártak papucsban, melegítőben, amit magukra kaptak, amikor délután felébredtek. Meg nem mondta volna senki róluk, mi a foglalkozásuk.

Columbo tökéletes időzavarban szenvedett. A CIA-jelentés a kilencvenes években készült, ő viszont 2043-ban tért vissza, a különbség ötven év, valójában azonban a kettő között érezte magát, a szivar sebesen égett az ujjai felé, és az a veszély fenyegette, hogy ha nem oldja meg az elgurult fej rejtélyét, akkor itt reked valahol 2025 karácsonyán.

Megvan – tette homlokára egyik kezét a felügyelő. – A fejet tévedésből küldték. A túszul ejtett személy végtagjait egyesével akartál elküldeni, hogy így zsarolják a hozzátartozókat a váltságdíj kifizetésére, de véletlenül a fejet küldték elsőre. Minden világos. A szivar már majdnem a felügyelő ujjaira égett, de gyorsan elnyomta.

Itt olvashatóak a korábbi Borongók.

Nyitókép: A Bezsilla Nándor (Mosolygó Antal) utca és Árvavár (Gőgös Ignác) utca sarkán a „Pali-kocsma” 1960-ban – Fotó: Móra András / Fortepan