A történet 1951 novemberében kezdődött Bécsben, a Béke Világtanács kongresszusán. A szovjet delegációt vezető Ilja Ehrenburg író javasolta, hogy 1952-ben a „békeszerető népek” világszerte ünnepeljék meg Leonardo da Vinci születésének 500. évfordulóját. A javaslatot egyhangúlag elfogadták.

Miért éppen Leonardo?

A válasz egyszerű: Friedrich Engels miatt. A marxizmus klasszikusa méltatta Leonardo korát, a reneszánszot, amely véget vetett a „feudális középkor misztikus gondolkozásának”. Friedrich Engels szerint ez volt „a legnagyobb haladó irányú forradalom”, és Leonardo da Vinci ennek volt a megtestesítője – művész, matematikus, mérnök és fizikus egyszerre. Az „uomo universale” megelőlegezte a kommunista társadalom emberét. Azon társadalmét, ahol megszűnik a fizikai és szellemi munka közötti különbség.

Fontos volt Leonardo materialista világszemlélete is. A propaganda hangsúlyozta, hogy Leonardo da Vinci először állította szembe a tapasztalaton alapuló tudást a misztikus teológiával. Szociális érzékenységét is kiemelték: műszaki tervei közt szerepeltek öntözőberendezések, mocsárlecsapolási tervek. A legnagyobb ajándék az volt a propaganda számára, hogy Leonardo da Vinci írásaiban bírálta a pénzt és a gazdagságot.

Az ünnepségek

Az áprilisra időzített megemlékezések csúcspontja a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében tartott ünnepi ülés volt, ezen Dobi István miniszterelnök is részt vett. Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács főtitkára azt mondta, hogy „a háborús uszítóknak nincsenek nagy íróik és művészeik. A nagy szellemek a béke táborában vannak.”

A Szépművészeti Múzeumban a Leonardo da Vinci-emlékkiállítás április 15-én nyílt meg.

A magyarországi rendezvénysorozat része volt a globális kampánynak. A Szovjetunióban Leonardo-kultusz bontakozott ki: Moszkvában konferenciákat rendeztek, a leningrádi Ermitázsban tömeg gyűlt össze Leonardo két eredeti festményének megtekintésére, emlékbélyeget is kiadtak. Kínában a Békéért Harcoló Kínai Népi Bizottság üdvözlő táviratot küldött az olaszországi emlékbizottságnak. Szófiában – éppen úgy, mint Józsefvárosban – az egyik utcát Leonardo da Vinciről nevezték el.

Az üzenet

A Leonardo-ünnepség valódi célja nem művészettörténeti volt. A kampány politikai üzenetet hordozott: a haladó emberiség nagy szellemei mind a béketábor oldalán állnak, szemben a háborús uszítókkal. Leonardo da Vinci – mint a nép szolgája – ideális szimbólum volt a hidegháború kommunista propagandájában, kulturális fölényt sugallva a szocialista blokknak.

1952 tavaszán az Országos Béketanács javaslatára a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának határozata szerint a VIII. kerületi Thék Endre utca nevét Leonardo da Vincire változtatták, a házszámok nem módosultak. 1954-ben egy emléktábla került az 52-es számú ház falára, Vilt Tibor domborművével.

A korábbi nevek

Thék Endre (1842–1919) az első hazai bútorgyár alapítója, a magyar nagyüzemi bútorgyártás megteremtője volt. Budapesten 1928-ban keresztelték át a XVIII. század végén kialakult Óriás utcát Thék Endre utcára. Az Óriás utca nevét állítólag az utcában működő, a vízóriáshoz cégérezett bolt után kapta.

Az orosházi származású Thék Endre 1872-ben, a józsefvárosi Szűz utcában nyitotta meg első asztalosműhelyét, ebből az üzemből alakult ki később a főváros első bútorgyára. 1885-ben az Üllői út 66/C alá költöztette át cégét, és ő maga is ott élt. Thék Endre gyárában készültek többek között az Országház üléstermeinek famennyezetei, a miniszterelnök dolgozószobájának bútorai, a budai Vár berendezései, bútorai díszítik a Gresham-palotát, az Operaházat, a Wenckheim-palotát és a Károlyi–Csekonics-palotát. Az 1890-es években kibővítette a gyárat, és zongoragyártással is foglalkozott. A Tanácsköztársaság idején el kellett hagynia a fővárost. (Thék Endréről még életében, 1913-ban utcát neveztek el Orosházán.)

1930-ban domborműves emléktáblát avattak a ház falán Thék Endre tiszteletére, azonban azt 1952-ben eltávolították. Hetven évvel később, 2022. november 3-án egy újonnan készített emléktáblát helyezett el az épületen a Józsefvárosi Önkormányzat.

Fotó: Huszár Boglárka