Powered by RedCircle
„Az elsőként lakhatás (housing first) szemlélettel dolgozunk, ez Európa-szerte bevett módszer a hajléktalanság megszüntetésére”, mondja Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) társalapítója a Csakugyan podcast legújabb adásában. „Ennek egyik alapvető gondolata az, hogy
nem kezelni, hanem megszüntetni kell a hajléktalanságot.
Sokszor olyan emberek is talpra tudnak állni ezzel a módszerrel, akik a hajléktalanszállókon nem tudtak előrébb jutni az életükben”, magyarázza a szakember.
Mielőtt bárki megítéli a hosszan biztos lakhatás nélkül élő embereket, fontos tudatosítani, hogy nem mindenki egyenlő lehetőségekkel indul az életben: „Sok olyan ügyfelünk van, akinek gyerekkorától kezdve nem volt biztos lakhatása, és akinek az egész élete kiszolgáltatottságban zajlik. Számukra az, hogy évről évre új feltételeknek kell megfelelni, nemhogy nem segíti az előrelépést, hanem egyenesen hátráltató tényező. A hajléktalan emberek a szállóban nagyjából másfél évet maradhatnak, de a folyamatos költözés miatt nem tudnak kilépni ebből a körforgásból. Ez azt is mutatja, hogy az ellátórendszer így nem alkalmas a probléma megoldására”, összegzi a szakember.
Az ULE segítségét pályázatra való jelentkezéssel lehet igénybe venni, így válhatnak például bérlővé egy ingatlanban az addig lakás, hajlék nélkül maradók. Ilyenkor a bérlők fizetnek a lakhatásért, az ULE munkatársai pedig segítik őket abban, hogy egyre inkább stabilizálódjon a helyzetük anyagilag és érzelmileg is.
„Őrületesen nagy a túljelentkezés mindegyik programunkra”,
mondja Kovács Vera, „azokat a pályázókat igyekszünk kiválasztani, akiknek a legnagyobb szüksége van erre a segítségre, de közben esélyük is van az albérlet megtartására. Gyakran nagyon rossz egészségi állapotú emberek jelentkeznek, ilyenkor nekik adunk elsőbbséget”, magyarázza, és hozzáteszi, hogy „egyébként egy ideális rendszerben, ahol a lakhatás emberi jog, ez mindenkinek járna”.
Jellemző, hogy a legtöbb pályázó dolgozik, nem ez szokott a bérleti díjnak akadálya lenni, miközben az általános sztereotípia az, hogy a hajléktalan emberek munkanélküliek: „Egy év alatt közel 50 ezren veszik igénybe a hajléktalanellátás különböző szolgáltatásait, ők pedig jórészt munkába járnak, gyakran a kollégáik sem tudják róluk, hogy nincs fedél a fejük fölött.”
Az ULE-nak sok olyan ügyfele van, aki kicsi korától él kirekesztett élethelyzetben, és az a tapasztalat, hogy ha valaki 30 éves kor alatt otthontalanná válik, annak majdnem biztos, hogy volt állami ellátórendszeri tapasztalata gyerekként, mondja a szakember. Emellett többen azok közül, akik a 89-es rendszerváltás alatt munkásszállón éltek, szintén hajléktalanná váltak. Sokan váláskor, egészségi állapotuk megromlásakor, nyugdíjba menetelükkor veszítik el a lakásukat, tehát eleve krízishelyzetben. Ha valakinek nincs saját ingatlana, akkor az albérletfizetést már egy betegség is akadályozhatja, fejti ki Kovács Vera.
A segítségnyújtással kapcsolatban pedig az a nehéz, hogy akik segítenének, sem tudják olyan állami szervezethez továbbítani a rászorulókat, ahol a lakhatási problémát megoldanák. Ha pedig a jó szándékú segíteni akaró azt látja, hogy a helyzetre valójában nincs megoldás, gyakran elveszti a kedvét.
A beszélgetésből kiderül még, hogy
- mennyire kellene felfordítani az ellátórendszert, hogy a fedél nélkül élők problémáira legyen megoldás;
- milyen józsefvárosi kötődése van az ULE-nek, és miért költözik hamarosan a Teleki térre;
- miért nincs olyan intézménynek létjogosultsága, ahol százas nagyságrendben vannak emberek összezárva;
- mit tehet mégis, aki segíteni szeretne a hajléktalan embereken;
- mit érdemes számba venni és tudni a kerület utcáin élőkről.
Ha tetszett a beszélgetés, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb adásról.
Megtalálnak a Spotify, az Apple és a YouTube felületén is.
Fotók: Huszár Boglárka
