A Lakhatási Koalíció kedden bemutatta a 2026-os választásokra frissített Lakhatási Minimum című javaslatcsomagjukat. Az eseménynek Tóth Jakab volt a házigazdája, a programot pedig a javaslatcsomagot összeállító szervezetek képviselői ismertették: Somogyi Eszter a Városkutatás Kft.-től, Kovács Vera az Utcáról Lakásba! Egyesülettől, Czirfusz Márton a Periféria Közpolitikai és Kutatóközponttól, Koritár Zsuzsanna a Habitat For Humanity Magyarországtól és Szatmári Andrea az Utcajogász Egyesülettől.
A javaslatcsomag bemutatását és az azt követő kerekasztal-beszélgetést a Mérce közvetítette.
A probléma 3 millió embert érint
A szervezetek szerint Magyarországon lakhatási válság van. A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben egyik kormány sem vezetett be hosszú távú, felelős lakáspolitikai intézkedéseket. Annak ellenére, hogy a lakhatás témája az elmúlt másfél évben minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a közbeszédben, ez nem hozott érdemi változást, és új, rendszerszintű megoldások sem kaptak teret.
A Lakhatási Koalíció szakpolitikai javaslatai azt célozzák, hogy a lakhatás alapvető jogként kerüljön be az Alaptörvénybe, hosszú távon kiszámítható, a szociális különbségeket mérséklő lakhatási szakpolitika valósuljon meg, csökkenjen és megelőzhető legyen a hajléktalanság, mérséklődjön a lakhatási szegénység, bővüljön a nonprofit lakásszektor és a megfizethető lakások köre, valamint energetikai felújítások által csökkenjen az energiaszegénység.
Lakhatásra a GDP 1,5 százaléka kellene
A szervezetek szerint a lakhatás közügy, amelyre a mindenkori kormánynak az éves GDP másfél százalékát kellene fordítania, és a központi források legalább felének célzottan a lakhatási szegénységben élőket kellene támogatnia. A 2026-os költségvetés a Lakástámogatások költségvetési soron 438 milliárd forint kiadást irányzott elő, de ez nem tartalmaz számos nagyobb lakáspolitikai eszközt. Lakhatásra a költségvetés 2026-ban nagyjából 1030 milliárd forintot fordít, ennek 95 százalékát azonban rászorultsági alapon, nem célzott módon.
A javaslatcsomag szerint a lakástámogatási rendszert a közpénzek hatékony felhasználása érdekében úgy kell átalakítani, hogy az a társadalom széles rétegeit érintő lakhatási problémákra valós megoldásokat nyújtson.
Ahhoz, hogy érdemben javuljon a lakáshelyzet, a célzott támogatások arányának legalább 50 százalékra való emelését javasolják,
azaz a támogatások felének az alsó két jövedelmi ötödbe tartozó háztartásokhoz kellene jutnia.
Törvénybe foglalni a tilalmat
A javaslatcsomag a legégetőbb problémák mentén a lakáspolitikai eszközök széles skáláját mutatja be, külön hangsúlyt helyezve a legsérülékenyebb csoportok lakhatási helyzetét javító eszközökre. Az akadálymentesítés mellett a bemutatón külön hangsúly került az állami gondoskodásban felnövő fiatalok nehéz lakhatási körülményeinek javítására. A kegyelmi ügy botránya nyomán kirobbant társadalmi felháborodás rávilágított arra, hogy az állami gondozásban nagykorúvá vált fiatalok milyen nagy arányban válnak hajléktalanná.
A civil szervezetek továbbá azt javasolják, hogy
törvényi szinten kellene megtiltani a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását.
A KSH adatai szerint 2024-ben összesen 355 családot lakoltattak ki önkormányzati lakásból. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar által közzétett adatok szerint pedig 2024-ben összesen 1643 ingatlannal kapcsolatos végrehajtási cselekmény történt. A lakhatási szegénység és a magas lakhatási költségekkel összefüggő hátralékok, valamint az eladósodottság gyakran családok kilakoltatásához vezet, ami az érintettek számára sokszor helyrehozhatatlan törést jelent lakhatási helyzetükben, családi helyzetükben, társadalmi kapcsolataikban és munkavállalási lehetőségeikben.
Diszkrimináció és szegregáció
Az idei Lakhatási Minimum a korábbinál jobban kiemeli a diszkrimináció és a szegregáció elleni fellépés fontosságát, és szükségesnek tartja a helyi önazonosság védelméről szóló törvény azonnali hatályon kívül helyezését. A 2025. július 1-jén hatályba lépett törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy diszkriminatív rendeleteket alkossanak, amelyek alkalmasak bizonyos társadalmi rétegek és kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére.
A törvény alkalmazásának első tapasztalatai jól mutatják a konstrukció gyakorlati veszélyeit, hangsúlyozzák a szakértők. Számos önkormányzat olyan rendeletet fogadott el, amelyben a településre költözni szándékozók számára szűkítő feltételeket írt elő, például bizonyos iskolai végzettség, foglalkoztatási, társadalombiztosítási jogviszony visszamenőleges igazolását vagy köztartozás-mentesség igazolását, esetleg büntetett előélet hiányát tette a lakcím létesítésének feltételévé.
A szakemberek szerint a lakhatási szegénység és egyenlőtlenségek társadalmi megoszlása Magyarországon azt mutatja, hogy az alacsonyabb jövedelmű, kisebbségi, képzetlenebb és lakhatási biztonságot nélkülöző csoportok sokkal erősebben ki vannak téve a rossz és túlzsúfolt lakáskörülményeknek, az eladósodás veszélyének, a bizonytalan lakhatásnak és a szociális lakások hiányának. Emiatt a törvény következtében létrejövő önkormányzati szabályozások könnyen vezetnek közvetett diszkriminációhoz.
Nonprofit bérlakásszektor
Emellett a lakhatási biztonság érdekében a végrehajtási törvény több ponton való átalakítását is javasolják. A szakértők szerint biztosítani kell, hogy a végrehajtási eljárás során az önkényes lakásfoglalót is illesse meg a tisztességes eljáráshoz való jog, továbbá, hogy a lakásárverések során az ingatlant ne lehessen a piaci érték töredékén értékesíteni. A törvény szerint az árverés egymást követő szakaszaiban egyre csökkenő áron lehet hozzájutni az ingatlanhoz, így előfordulhat, hogy egy lakóingatlan kikiáltási árának 70 százalékán is tehető érvényes vételi ajánlat.
A civil szervezetek képviselői rámutattak arra, hogy bár a 2024-es javaslatcsomag óta eltelt időben a lakhatási válság tematizálása a kormányzat kommunikációjában is megjelent, az intézkedések továbbra is az anyagilag eleve jobb helyzetben lévők tulajdonszerzését támogatják. A szociális szempontok érdemi megjelenítése nemcsak teljesen hiányzik a lakhatásról való kormányzati gondolkodásból, de az átgondolatlan intézkedések hatalmas ingatlanár-emelkedéshez is vezettek. 2015 óta a lakásárak nominálisan megháromszorozódtak, a lakbérek pedig duplájára emelkedtek.
Ezzel szemben a Koalíció tagjai rendszerszintű, szociálisan is célzott, központilag finanszírozott intézkedéseket sürgetnek, és kiemelik a megfizethető lakhatás intézményrendszeri reformjának fontosságát. Ennek keretében szükséges a nonprofit lakásszektor kialakítása és bővítése, amely az önkormányzati szektoron kívül a nem kormányzati szereplőket is magában foglalja. A megfizethető lakások aránya az elmúlt három évtizedben radikálisan lecsökkent, ami egyrészt a 90-es évek gyors, majd az azt követő évtizedek csurgatott privatizációjának a következménye. Mára az önkormányzati bérlakások száma 100 ezer körüli, a teljes lakásállomány mindössze 2,5 százaléka.
A szervezetek javasolják egy új lakástörvény megalkotását, a magánbérleti szektor átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tételét, valamint a lakásbérletek kötelező regisztrációját.
A hosszú távú lakáskiadást előnyben kell részesíteni a rövid távú szálláshely-kiadáshoz képest, és a rövid távú szálláshely-kiadás feltételeit szigorítani kell.
A hajléktalanság kezelése
Környezeti és megfizethetőségi szempontból is elengedhetetlennek tartják a lakásállomány energetikai célú felújításának támogatását, amely egyben kezeli az energiaszegénység és a lakásminőség problémáját is. A magyarországi lakásállomány lesújtó műszaki és energetikai állapota miatt kiemelten fontos a nagyléptékű, hosszú távon kiszámítható és szociálisan célzott lakossági felújítási programok indítása. 2020-ban több mint 90 ezer háztartásban nem volt fürdő, zuhany vagy WC, és az elmúlt években ebben nem volt tendenciaszerű javulás.
A hajléktalanság kezelése kapcsán a szakértők hangsúlyozzák: törvénybe kell foglalni, hogy a hajléktalan családok támogatott bérlakásra, illetve átmeneti elhelyezésre jogosultak. A KSH népszámlálási adatok szerint a cenzus pillanatában 12.400 hajléktalan embert számoltak össze az utcán és átmeneti szállókon. A Menhely Alapítvány Február harmadika című felméréseiből azonban az derül ki, hogy egy évben közel ötvenezer különböző ember is igénybe veszi a hajléktalanellátás szolgáltatásait.
A javaslatcsomag külön foglalkozik a fogyatékossággal élő emberek lakhatási helyzetével is. A 2022-es népszámlálás során összességében 753.747 személy vallotta azt magáról, hogy fogyatékossága van vagy mindennapi életvitelében súlyosan korlátozott. Szükséges az állami és önkormányzati akadálymentes bérlakások építése, a meglévők akadálymentesítése, valamint a támogatott lakhatás programjainak bővítése.
Kormányzati szintű felelős szerv
A szakemberek szerint mindehhez szükséges kormányzati szinten egy, a lakáspolitikáért átfogóan felelős szerv létrehozása. A lakásügynek az elmúlt három és fél évtizedben nem volt a súlyának megfelelő képviselete a kormányzaton belül. A lakásügy jelenlegi, főosztályi szintű képviselete a Nemzetgazdasági Minisztériumon belül túlságosan alacsony szintű. A Lakhatási Koalíció önálló lakásügyi államtitkárság vagy minisztérium létrehozását javasolja.
Az európai uniós források és támogatási eszközök ehhez jelentős és hathatós segítséget nyújthatnak, ezért kiemelten fontos ezek összehangolt, széles körű és célzott lakáscélú felhasználása, ugyanakkor ezek csak kiegészíthetik és nem helyettesíthetik a teljes körű és rendszerszintű állami felelősségvállalást, hangsúlyozták a Lakhatási Minimum készítői. Javasolják továbbá a Megfizethető Lakhatási Alap felállítását a következő parlamenti ciklus végére, amely nonprofit szereplőknek biztosítana lakásfinanszírozást – fogalmaztak.
A javaslatcsomagot a lakhatasiminimum.hu oldalon lehet elolvasni.
Fotó: Huszár Boglárka (illusztráció)
