Egy város képét meghatározza, hogy néznek ki a kirakatai, portáljai. A párizsi Champs-Élysées épületei gyönyörűek, de aki ott jár, mégis a boltokról és éttermekről mesél, az álomszép és stílusos portálokról. De nem a luxus a lényeg, hiszen a Montmartre nem a gazdagok gyűjtőhelye, kis üzletei, bisztrói nem flancosak, mégis rabul ejtőek. Kicsiben ugyanez érvényesül az Andrássy úton, ahol a védett műemléki és világörökségi státusz magával hozta a szigorú településvédelmi rendeletek betartását, az üzletek, kirakatok harmonikusan illeszkednek a városképbe. De nem kaphat minden utca világörökségi státuszt, Párizsban sincs ez így. Miért olyan

a pesti és józsefvárosi portálok nagy része? Talán a Népszínház és a Baross utcában a leginkább szembetűnő, hogy az út közepéről végigtekintve milyen szépek, hangulatosak a házak, a járdán gyalogolva pedig mennyire elhanyagoltnak látszanak ugyanezek az épületek. Perényi Lászlóval, Józsefváros főépítészével jártuk be a Baross utca és a József körút egy részét, konkrét példákon mutatva meg, melyik portál jó vagy megfelelő, s melyiknek nem volna már helye egy modern városban.

ÁLLJUNK MEG EGY KIRAKATRA

Elsőként a Harminckettesek terén, a 60-as években épült nagy lakásszövetkezeti ház árkádja alatt álltunk meg, mint Vágó István és Grétsy László ötven éve, mindjárt igazolva azt is, hogy nem csak a patinás, régi házak üzletei lehetnek rondák. Itt egy élelmiszerüzlet és egy bőröndbolt van egymás mellett. Míg a bőröndös megfelel az előírásoknak – berendezett kirakata van, korrekt a cégér elhelyezése, a grafikája is rendben –, addig az élelmiszerbolt kirakatait fényképes fólia borítja, mintha plakátok lennének. Ez teljesen szabálytalan,

A másik oldalon a rugókészítő portálja jó példa arra, hogy egy régi ház aljában milyen egy ízléses portál. Semmi különleges nincs benne, nem is új, de karbantartott, tiszta. A kirakat, amellett, hogy bemutatja a választékot, belátást enged az üzletbe, jó érzés elálldogálni előtte annak is, akinek semmi köze a rugókhoz. De mindjárt ott van mellette a szabályt erősítő kivétel is, egy egészségügyi szolgáltató, ahol a bent folyó kezelések miatt indokolt az üvegezés matricázása. Tipikus hibát látunk a ház harmadik üzleténél: a pizzás kinézete az elfogadható kategóriába esik Perényi László szerint, de hogy miért maradt kint a megszűnt órás cégére, érthetetlen. A régi tulajdonosnak kellett volna leszerelnie. Rengeteg ilyet látni. A  József körút sarkán a Spar kirakatai nincsenek matricázva, az áruval töltött polcok láthatók, szabályos, de nem vonzó a kialakítás – belátást kell engedni az üzletbe. A Spar felirat minden kirakat felett megjelenik, ez szabálytalan,

Problémás a klíma kültéri egységének kihelyezése is. „Szigorúak az előírásaink, nem lehetne ezt így elhelyezni. Az ajtó, ablak fölső szegletében, visszahúzva, ráccsal eltakarva elfogadható lenne.” Egy házzal arrébb, a József körúti albán pékség ezt meg tudta oldani, kár hogy a kirakaton túl sok a matrica. A József körút 43-as klasszicista ház üzletsorán nem a portálokkal van baj, hanem a földszinti homlokzat stílusidegen átalakításával a 60-as évekből. A helyreállítás itt akár százmillió forintba is kerülhet, mert a homlokzat és portálok teljes bontását, korhű visszaépítését igényelné. Erre most aligha van pénze az üzleteknek és a társasháznak, nem is várható el tőlük ilyen beruházás. A Blaha egy része mára bazárrá vált a sok villogó felirat és kirakat miatt, ez sem szabályos. Korhű portál kevés maradt, ezek a város kis kincsei, mondja Perényi László. Fájó példaként említi a Bródy Sándor utcai Budapest Cukrászda egykori portálját, aminek bejáratát modern üvegajtóra cserélték, és most csomagautomaták vannak bent. De létezik jó példa is: a Lőrinc pap tér egyik kisebb kirakatának műanyag keretét a mostani tulajdonos gyártatta újra fából.

Fotó: Karancsi-Albert Rudolf

ELVILEG VANNAK SZABÁLYOK

Nem új keletű és nem Józsefváros-specifikus ez a probléma, tele a város szemet bántó kirakattal, kacatokkal, matricákkal, betört orrú próbababákkal, kint felejtett cégérekkel és rusnya légkondi-egységekkel. Fodor Gergely és Csordás Zoltán 2009-ben az Utcahossz / Zavar? Tervezd át! grafikai-városképi projektben megrajzolta, hogyan lehetne megszépíteni a nagykörúti üzletsort, és visszaadni az utca régi fényét. Megmutatták, hogy a portálokat a régi házak stílusához illeszkedve hogyan lehetne átalakítani, és milyen tipográfiai eszközökkel lehetne egységessé tenni. Perényi László szerint az nem lehet cél, hogy minden kirakat egyforma legyen, de fontos, hogy

Már folyik a Nagykörút rendbetételének tervezése – ez egy EU-s támogatású fővárosi projekt –, a bringasztráda mellett az arculati megújítás is része, s ez remélhetőleg visszahozza a körút régi fényét. Perényi László megjegyzi, hogy a portálok megújítása költséges, nem fog egyszerre megújulni minden. A portálok kinézetét a fővárosi és kerületi településképi védelmi rendeletek és az arculati kézikönyvek szabályozzák, ezek kialakítása engedélyköteles. Mi tartozik ide? Többek között a homlokzat megváltoztatása, színezése, a nyílászárók, biztonsági és díszrács, redőny cseréje, védőtető, árnyékoló, információs berendezés, totemoszlop, klíma elhelyezése. A  cégfeliratra, cégtáblára is előírások vannak. A  településképi illeszkedést teljes homlokzat esetén a Tervtanács vizsgálja – a tagja legalább három építész –, az ő javaslatuk alapján születik döntés a bejelentésről. Szankciók is vannak, százezertől egymillió forintig terjedő bírságokkal. A  hatályos önkormányzati rendelet 2022-es, az egységes fővárosi településképi szabályozás 2017-től él. Korábban, 2013 és 2017 között különálló településképi eljárási, reklám- és cégérszabályozási rendeletek voltak hatályban. Akkor hol a gond?

VAN-E SZÁNDÉK?

A rendelet önmagában nem old meg semmit. Főleg úgy, hogy azt sem tudni, mi a pillanatnyi helyzet: Perényi Lászlónak például nincs birtokában olyan adat, hogy a józsefvárosi üzletek mekkora részének van engedélyezett portálja, még az üzletek számát is csak becsülni tudja. Akár ezer kirakatról is szó lehet, a forgalmas utcákban szinte minden ház földszintjén találni egy-két boltot, „és hát ezeknek a nagyja nem teljesen felel meg a településképnek”. A főépítészi iroda hosszabb távú célja, hogy

ami rögzíti a nyílászárók anyagát, színét, osztását, a homlokzati sávokat, a feliratok helyét. Elég lesz az adott ház rajzát elővenni, hogy tisztázni lehessen, mi illeszkedik a házhoz, s mi nem. A megvalósításra a társasházak pályázhatnának. Németországban évtizedek óta természetes, hogy léteznek ilyen tervek, nálunk hetven év lemaradását kell behozni. A háború után, a szocializmusban, majd később a vadkapitalizmusban sem tekintették központi kérdésnek a portálok, földszinti homlokzatok minőségét. Gyors megoldást sajnálatos módon nem lehet várni. Ami már tíz éve változatlan, azt jogi szempontból elfogadottnak kell tekinteni, ami azt jelenti, hogy az évtizedek óta csúnya portálokkal csak akkor tud a hatóság mit kezdeni, ha a tulajdonos módosítani akar valamit. Perényi László nem büntetéspárti, az edukációt, a szemléletformálást előbbre tartja. Egy szociális dilemmát is említ. „Az sem szerencsés, ha olyanokat büntetünk, akik

és nemcsak a csúnya portál nem változik meg, de még a család élete is tönkremegy.” Az újaknál persze lehetne proaktív az önkormányzat. Semmi sem indokolja, hogy a gombamódra szaporodó, élelmiszer-jellegű vegyesboltoknál várni kelljen tíz évet, amikor már nem lehet módosításra kötelezni az üzemeltetőt. Perényi László azt mondja, a hivatal belső folyamatait is át kell alakítani ahhoz, hogy a rendszer hatékonyan működhessen, ez a munka pedig épp csak elkezdődött. Persze az sem teljesen világos, mi az elfogadható. Mert elég erős érv, hogy a retkes, koszos, betört üvegű kirakatnál nagyjából minden szebb. Rövid távon nem lesz tömeges pozitív változás. A reális cél az lehet, hogy megálljon a helyzet romlása, és világossá váljon, nem lehet bármit megcsinálni. Egy több évtizedes távlatú folyamat elején járunk.