A kerekasztal-beszélgetés megszervezését a Pázmány-kampusz ügyében kezdetektől aktív helyi civil szervezet, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) vállalta magára, mondta Márkus Ferenc, az egyesület elnöke.

Lényegében most minden érintett megjelent, míg a kormányváltás előtt a beruházó minisztérium és az egyetem gyakran kivonta magát az egyeztetésekből.

Azóta sok minden történt, így az új kormány visszavonta a beruházás kiemelt státuszát is, Vitézy Dávid miniszter pedig azt mondta, „már kijelenthető, hogy ebben a formában biztosan nem fog Józsefvárosban megvalósulni”.

A mostani megbeszélésen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) – Becker Pál fejlesztési főigazgató és Molnár László projektigazgató – képviselte a területet tulajdonló Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát is. A Közlekedési és Beruházási Minisztériumtól egy államtitkár és egy helyettes államtitkár jelent meg, de voltak a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumtól is, mert az új kormányzati struktúrában az ő feladatuk az egyetemmel, a Nemzeti Múzeummal és a civilekkel is kapcsolatot tartani.

A Nemzeti Múzeum nemcsak érdekeltként volt ott – a Rádió területét eredetileg a múzeum bővítésére szánta a kormányzat –, de házigazdaként is, a beszélgetésnek ők adtak helyet.

Természetesen ott volt Józsefváros Önkormányzata – többek között Rádai Dániel alpolgármester és Perényi László főépítész – és Bódis Kriszta országgyűlési képviselő is.

A szakmát a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Budapesti Építész Kamara képviselte, valamint Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakértő.

A civilek és a helyi lakosság hangját a CaPE és a Zöld Palotanegyedért szólaltatta meg. Még két egyetem képviselői voltak ott, az ELTE és az Andrássy Egyetem részéről. Az Andrássy Egyetem közvetlenül érintett a bontás miatt, az épületüket jelenleg is poros, sittes terület veszi körül.

A megbeszélés nem volt sajtónyilvános, és Márkus Ferenc nem is beszélt konkrét részletekről. „A sokféle szereplő eléggé előremutató kerekasztal-beszélgetést folytatott, közeledni látszódnak az álláspontok, mutatkozik együttműködési készség, kompromisszumkészség több oldalról is, folytatni fogjuk az egyeztetéseket” – mondta.

és addig is kell vele kezdeni valamit, míg ki nem derül, mi lesz ott. „A CaPE azt indítványozta, hogy október 23-ra, a forradalom 70. évfordulós eseményeire már kerüljön olyan állapotba, hogy ott méltósággal lehessen csinálni valamit. Ebben kértük a PPKE-nek és a minisztériumnak az együttműködését” – mondta Márkus Ferenc.

A terület végleges sorsát illetően még sok a nyitott kérdés, a megbeszélések folytatódnak. A CaPE továbbra is vállalja a szervezést, mondta Márkus Ferenc, de megjegyezte, „alapvetően nekünk, civileknek itt meghívottnak kellene lennünk”.

A megbeszélés egyetlen nem intézményi, nem ügyfél résztvevőjét, Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakembert kérdeztük, ő hogyan látja a Pollack tér mögötti bontott térség és a Pázmány-kampusz jövőjét.

Magáról a beszélgetésről annyit mondott, hogy

tudnak érdemi dolgokat mondani. Megerősítette azt is, hogy egyértelmű mindenkinek, hogy „azt a portengert, ami ott van, nem lehet fenntartani, és talán kapacitás is van a felszámolására, s legalább annyi biztosítva legyen, hogy a környékbeli lakók ne a port szívják mindennap, és ne egy ápolatlan sitthalom legyen a telken”.

Alternatívák

Bátonyi Péter műemlékesként már 2016 óta foglalkozik a Magyar Rádió volt épületeinek a sorsával, és úgy látja, három álláspont alakult ki az idők során a Pázmány-kampusz kérdésében. Az egyik szélső álláspont az egyetemé volt, ami a tervezett teljes beépítést képviseli, és ezzel teljesen ellentétes például a Zöld Palotanegyedért véleménye: ne épüljön semmi, legyen park az egész. Valahol középúton található egy kompromisszumos ajánlás, ami szerint sokkal több zölddel, kevesebb épülettel jöjjön létre a kampusz, az önkormányzat és a CaPE a kezdetektől ezt képviselte.

Bátonyi Péter úgy látja, az eredeti terv, a teljes beépítés nemcsak a lakossági és szakmai ellenállás, hanem a költségek miatt sem életképes. „Az Isten pénze nem elég rá, nem hiszem, hogy 150–200 milliárd forintot Péter-fillérekből össze tudna gyűjteni a katolikus egyház.”

A redukált terv erőteljes áttervezéssel működhet Bátonyi szerint. Keretes beépítést javasolna. A Pollack téri paloták között és mögött kert jöhetne létre, a PPKE használná a Rádió Bródy Sándor utcai épületét, és építkezhetne a Szentkirályi utcai bontások helyén – ezzel nem Pázmány-kampusz, hanem egy Pázmány-tengely jönne létre az egyetemnek a Mikszáth tértől a Szentkirályi utcáig már működő több épületével együtt. „Egy 18 és 23 év közötti átlagos egyetemista képes néhány száz métert gyalogolni.”

A harmadik lehetőség, mondta Bátonyi Péter, hogy nem itt építkezik a PPKE, és erre akár izgalmas lehetőség is adódik: Lipótmező. Az OPNI-t, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet 2007 végén zárta be a Gyurcsány-kormány, és azóta áll üresen. Ez egy szép és tágas épület kápolnával egy nagy park közepén a II. kerületi Hűvösvölgyi úton, jó közlekedéssel, és elegendő hellyel a terjeszkedéshez is. A kastély 40 ezer négyzetméteres, a park mintegy negyven hektár – míg a Rádió helyére 57 ezer négyzetmétert készültek bezsúfolni 1,8 hektárra. „Amíg vannak hatalmas, üres és értékes műemléki és egyéb épületek megmenthető állapotban, addig nem kellene az állam pénzét vasbetonba ölnie a belváros közepén.”

Megjegyezte, a kampusz nem más, mint a latin campus, ami mezőt, síkságot jelent, mint a római Campus Martius, vagyis Mars-mező. Az egyetemi kampuszok nem zsúfolt belvárosokban, hanem nyitott, parkos területen épülnek világszerte, ennek mintapéldája a Harvard és a Yale az Egyesült Államokban.

Egy ilyen konstrukciónak kettős haszna lenne Bátonyi szerint: megmaradna egy értékes műemlék épület, ami méltó helyszín egy egyetem számára is, a belváros pedig egy igazi parkkal bővülhetne. „Így megnyílna a tér, és én abszolúte a kertek pártján állok. Ezzel nagyon jól járna a kerület, mert valljuk be őszintén, szép a Palotanegyed, meg szép a kerület, de nagyon hiányzik onnan egy park. Budapest belső részén, a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út, a Nagykörút és a Duna határolta területen egyetlenegy olyan méretű zöldterület nincs, ami nemzetközi szabványok szerint parknak lenne nevezhető. Négy olyan zöld sziget van, amit kis mosollyal az ember parknak mondana: a Károlyi-kert, a Múzeumkert, a Markusovszky tér és a Nehru part, de egyik kisebb, mint a másik, és itt él és dolgozik sok-sok tízezer ember.”

Az tehát, hogy a Bátonyi által vázolt megoldások közül melyik valósul majd meg, ma még nem tudható, de legalább érdemi dialógus kezdődött a témában.

Nyitókép: Látkép a Pollack tér felől – Fotó: Karancsi-Albert Rudolf