A tavaszi parlamenti választások eredménye számos folyamatot elindított az országban, így a filmszakmában is. Kolozsi László forgatókönyvíró, a Filmreform 2026 nevű kezdeményezés egyik alapítója két nappal a Tisza-győzelem kihirdetése után Bagota Béla filmrendezővel az eufória örömét felhasználva látott munkának.
Első körben, 2026 áprilisában összehívták a szakmai érdekképviselet szervezeteit a Budapest Music Centerbe, ahol megegyeztek arról, hogy egyéni kiállások, petíciók, tiltakozások helyett közösen lépnek fel, és a „mit kíván a magyar filmszakma” idea keretein belül létrehoznak egy közös, úgynevezett white papert, azaz egy reformjavaslatokat tartalmazó csomagot. A Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE) megérezve a változás szelét, a maguk területére vonatkozóan már korábban elkészítette. Készültségük példás, hiszen a szakma különböző területeinek még érdekképviselete sem létezett eddig, például a forgatókönyvíróké, vagy a hazai filmfesztiváloké.
Az iromány vázlatos verzióját egy hónappal később a nagy „filmreform találkozón”, 2026. május 8-án mutatták be a budapesti Hungexpón megrendezett első Eurocine Budapest nemzetközi filmipari kiállításon, melyet akkor Nagy Ervin, akkor még mint a Tisza-kormány kulturális politikusa át is vett. Az azóta már kultúráért felelős államtitkár azt ígérte: az új kormány meghallgatja majd a szakmát. Beszédében arról is szót ejtett, hogy a filmszakma számára család, amelynek most újra biztonságra van szüksége.
Szerinte a kultúra, ezen belül különösen a film az a közös tér, ahol egy társadalom lefolytathatja a vitáit, feltárhatja a sebeit. Az elmúlt közel egy évtized súlyos szakadást okozott a magyar film szövetén, egy teljes generáció szakmai lehetőségei sérültek, mondta. „Dühös vagyok amiatt, hogy
elvettek ettől az országtól egy évtizednyi alkotó energiát.
Tehetségek sora ment külföldre, miközben politikai alapon gáncsoltak el alkotókat, és haveri körök kapták meg azokat a milliárdos lehetőségeket, amelyekből akár egy új filmes újhullám is megszülethetett volna.”
Az elszámoltatás a filmes világban sem maradhat el, de ennek végigvitele a hatóságok feladata lesz. Aki bűncselekményt követett el, annak viselnie kell a következményeket, de ettől függetlenül kell dolgozni a rendszer átalakításán.
A Tisza kultúrpolitikusa szerint a Nemzeti Filmintézet (NFI) reformja kulcskérdés. Ennél fontosabb, hogy azt ígérte,
nem lesz többé politikai kinevezett vezető:
az új intézményvezetőt nyílt, többlépcsős szakmai pályázaton választanák ki Káel Csaba utódjaként, akinek ugyan kormánybiztosi megbízatása megszűnt Orbán Viktor leköszönésével egy időben, de attól még az igazgatóság tagja és elnöke maradt.
Három hónap kellett ahhoz, hogy itt változás legyen. Nagy a Facebook-oldalán jelentette be, hogy a Nemzeti Filmintézet igazgatóságának, köztük Káel Csaba igazgatósági elnöknek, a megbízatását visszavonta a kormány. Az NFI működésének folytonosságát az új vezetés megválasztásáig ideiglenes igazgatóság biztosítja (Ugrin Julianna és Pataki Ági producerek, és Pál Ákos, az eddigi cégvezető), ezzel pedig immár elkezdődött a filmreform.
A Filmreform 2026 megjelenése azonnal
felszínre hozta az örök vitát,
hogy vajon a szakma ipari oldala (értsd: a külföldi bérmunkák) vagy a nemzeti kultúra építése és gondozása a biztosabb. Az előbbi mellett érvelők többnyire a GDP mintegy három százalékát jelentő bevételekkel érvelnek, míg a hazai alkotók nagy része inkább forgatna, de nem a nemzetközi fizetések szintjén.
Nagy Ervin szerint valójában nincs ilyen vita, a magas kultúra és a profitorientált filmipar nem egymás ellenfelei, hanem egymást erősítő területek lehetnek. Magyarország egyszerre rendelkezik világszínvonalú alkotókkal és erős nemzetközi gyártóbázissal, a cél pedig az, hogy a két terület között egyensúly jöjjön létre.
Ennek érdekében rendezik majd a tao-rendszeren belüli adó-visszatérítések körüli problémákat, stabilizálják a kifizetéseket, valamint többablakos támogatási rendszert alakítanának ki. A televíziós megrendeléseket is ösztönöznék, emellett egy közös V4-es nemzetközi filmalap létrehozását is bejelentették. Hogy mekkora büdzsével, még nem tudni.
Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint várni, hogy a reformnak és átalakításnak meglegyen a gyümölcse.
Csákvári Géza
Fotó: Huszár Boglárka
