Önkéntesek hétéves munkájának eredménye válik semmivé nemsokára, ennyi idő alatt lett az Auróra utcai kopár parkolóból élő erdő. Mark Richards és Pálinkás Réka szinte minden szabadidejét erre a projektre áldozta, mégsem a búcsú szomorúságáról beszéltek.

Az Auróra és a Bérkocsis utca sarkán létrejött klímakertről számos alkalommal írtunk már, ebből a cikkünkből tudhat meg róla a legtöbbet:

A kert története hét éve kezdődött itt, az Auróra Közösségi Ház mellett. Az addig parkolónak használt, murvával felhintett saroktelket is az Auróra Ház bérelte, és ők fogadták be a régóta Magyarországon élő Mark Richards ötletét, aki itt egy különleges közösségi kertet akart létrehozni. Az elgondolása az volt, hogy olyan kertet, vagy inkább erdőt hozzon létre, ami menedéket nyújt az egyre növekvő forróságban.

Hét év

A klímakert, a közösségi ház is bérlemény volt azonban, és a tulajdonos 2025-ben értékesíteni kívánta az értékes építési területet, felmondott az Aurórának. A közösségi ház már idén májusban megszűnt, a kert azonban az új tulajdonostól haladékot kapott a tényleges építési munkák megkezdéséig. Szálloda fog itt épülni, erről pár részletet az épület tervezőitől tudtunk meg.

Szeptember 26–27-én a hetedik születésnapra Zseberdő Fesztivált szervezett a klímakert közössége. Mark Richards azt mondta, bár a vendégek szomorúak voltak a kert bezárása miatt, és azt kérdezgették, mi lesz ezután, nem búcsúeseményt hirdettek.

A kert sorsa azonban már megpecsételődött, legkésőbb január elsején át kell adniuk a területet az építőknek, de lehet, hogy előbb, erre a héten kapnak választ majd. A most még zölden burjánzó erdőt nem lehet elköltöztetni, mondta Mark, a munkagépek fogják az egészet bedarálni. Kétséges az is, hogy hol lehet újrakezdeni az egészet. Az önkormányzat három házzal arrébb, az Auróra utca 19. alatti telket esetleg átadná nekik, de az most alkalmatlan beültetésre, mert nincs talajtakaró, egy régi ház törmelékkel teli pincéje bújik meg a föld alatt. Ezt el kellene onnan távolítani, és legalább egyméternyi földet leteríteni, „ami akár a legrosszabb termőföld is lehet, amit majd erdei földdé alakít a sarjadó erdő”.

De ez már pénzbe kerül, az önkormányzatnak a költségvetésébe is bele kell illeszteni. A parkolónak volt talaja, megkeményedett murvás föld, amit a növényzet néhány év alatt teljesen átalakított. Három éve még láthattunk murvás részeket, mára puha, lombbal borított erdei talaj borítja az egész kertet. Sok munkát tettek bele a klímakert létrehozásába, de ahogy Mark és Réka, úgy a sok segítőjük is önkéntesként dolgozott, pénzt alig kellett kiadniuk. „Nemrég számoltuk ki, hogy a hét év alatt mennyit költöttünk, a vízhasználat, szerszámok, kesztyűk árából mindössze 156 forint jut egy négyzetméterre” – mondta Mark Richards.

Pálinkás Réka a jövőbeli kerttel kapcsolatban egy másik tényezőt említett, ami sokkal nagyobb akadály, mint a pénz. Egy ilyen városi klímaerdőnek olyan helyre van szüksége, ahol fennmaradhat lényegében korlátlan ideig. Az önkormányzati és egyéb pályázatokban azonban csak néhány évre szerződnek egy-egy projektre, ez ugyanolyan bizonytalanságot jelent, mint a bérelt terület. Pedig itt száz évre kellene elköteleződni, hiszen az igazi partnere a városnak nem is az önkéntesek közössége, hanem maga az erdő.

Hűt az erdő

Mert mit is tud egy ilyen városi erdőcske? A nyáron műszeres méréseket végeztek a kertben és kint, az utcán is. Most is a bejárattal szemben állt az a fehér autó, aminek mérési eredményét a klímakert falán kívül elhelyezett prezentáción minden járókelő láthatja. „A szemben álló kocsi oldala 72 fokra melegedett fel a kánikulában, a ház fala is 60 fokra, majdnem elájultam, mire ideértem gyalog. A klímakert fáinak teteje és az árnyékos talaj között azonban közel 30 fok volt a különbség, a talajt borító bomló levelek alatt pedig nedves volt a föld” – mondta Réka. Ilyen hatékony hűtésre a városi zöld növényzet, a parkok sem képesek, pedig azok is hűtenek. Egy mérést egy Népszínház utcai sarkon is megejtettek, ahol a repedezett járda egy részét benőtte a fű, és az úttesthez képest ez a kicsi zöld is vagy 20 fokkal volt hűvösebb.

Mark Richards hét éve még azt gondolta, hogy a komposztálás a legfontosabb ahhoz, hogy élővé alakítsa a parkoló szinte holt talaját. Nem ültettek fákat, hagyták, hogy magról hajtsanak ki, és kiderült, az erdő maga elvégzi a talajjavítást. A magról eredt fák gyökerei négy méter mélyre lehatolnak, és képesek elegendő vizet felvenni, a lehullott lomb és ág pedig értékes talajjá alakul néhány év alatt. A helyzet azonban nem rózsás, az elmúlt években, amióta egyre gyakoribbak a hőkupolák – a klímaváltozás idén hatvanezer ember életébe került Európában, emlékeztetett a tényekre –, a talajvíz szintje jelentősen csökkent Józsefvárosban is, a Dunában alig volt víz. Ezért még öntözni is kellett, amire normális időjárás mellett nem lenne szükség. A víz nagy részét azonban meg tudták fogni még a kevés esőből is.

A klímakert létrehozása sikertörténet a kényszerű bezárás ellenére is. Még ha nem is lesz egyhamar új hely a folytatásra, a hét év tapasztalatának feldolgozása, megosztása komoly feladat lesz Marknak és csapatának. Úgy látja, az ilyen természetes, magról sarjadt erdők jelenthetnék a legjobb eszközt a városban a klímaváltozással szemben. Hatékonyak a Miyawaki-erdők is, telepítésük ötlete nyert 2025-ben a józsefvárosi részvételi költségvetésben is, ezek azonban sokkal költségesebbek. Mark úgy látja, az Auróra Klímakert egyedülálló projektté vált, nem talált hasonlóra példát Európában, ezért a tapasztalataik különösen értékesek.

A klímakert koncepciója, bár a részvételiségre alapszik, és közösséget is épít – 2500 érdeklődővel, köztük sok önkéntessel tartanak kapcsolatot, iskolai csoportokat fogadnak –, mégis alapjában más, mint egy közösségi kerté vagy akár egy olyan közösségi pihenőkerté, mint a Tolnai kert. Egyébként Mark a Tolnai kertbe is átjár, gondozza a komposztot heti rendszerességgel. Látja azt is, hogy nem úgy mennek ott a dolgok, ahogy kellene, a drogterjesztők elijesztik az embereket, gyerekeket. „De a kert rendben van, a természet szépen teszi a dolgát, az emberekkel, a társadalommal van baj.”

Mark Richards úgy véli, a klímaváltozással olyan veszélybe került az emberiség (a saját hibájából is), amiből a technológia és a pénz nem tudja megmenteni. „A klímaváltozással szemben nincs értéke a pénznek, a pénz nem ad árnyékot. A természet rehabilitálása nem oldható meg pénzzel, akármennyi is van.”

Fotók: Mile Máté