– Akkor félreértettél – mondja az aktivista, és fegyvert fog a cégvezetőre.
– Hogy basznád magad arcon – becsukja a szemét, vesz pár szaggatott levegőt, arca egy vonatkatasztrófára hasonlít.
– Oké, mondom, mit csinálunk. Itt a telefonom – odalöki az asztalon –, oldd fel és felveszünk egy búcsúvideót. Te videózol, hogy biztos lehess abban, hogy nem riasztok senkit.
Az aktivista hezitál.
– Egy búcsúvideóra való emberséget préselj ki magadból.
Felvesznek egy videót, majd az aktivista visszaadja a telefont. A cégvezető tűnődik.
– Egyébként szimpatizálok a céljaitokkal, de így sosem fogjátok elérni őket – mondja, majd az aktivista felhúzott szemöldökét látva hozzáteszi:
– Figyelj, egy órán belül mindketten halottak leszünk. Ha téged élve fognak el, akkor 15 évet kapsz, tudtad, mit kockáztatsz. Nincs értelme hazudnunk egymásnak.
– Aha. Gondolom, te is az a fajta vezető vagy, aki magát is azzal kábítja, hogy ő csak jót akar.
A cégvezető tűnődve mustrálgat egy festményt az aktivista mögött, mielőtt válaszol:
– Nem számít, hogy én mit akarok. Az igazgatótanácsnak és rajtuk keresztül a részvényeseknek felelek, az én dolgom azt biztosítani, hogy minél hosszabb távon minél hatékonyabbak legyünk.
– És közben felélitek a Föld erőforrásait, kizsákmányoljátok a munkavállalóitokat és felvásároljátok a kormányzatokat. Előadhatod nekem az ártatlant, meg hogy csak mások akaratát teljesítetted, de attól ez még önző és gonosz működés.
– Ezért megpróbáltok annyi felsővezetőt megölni, hogy a cégek kénytelenek legyenek változtatni, igaz?
– Valahogy így, igen.
Kis csönd, majd a cégvezető harsogva röhögni kezd. Nyálcseppek fröccsennek az üvegasztalra.
– Ahogy mondtam, így sosem fogjátok elérni a céljaitokat. Gyerünk, lőj le engem. Utána mi a nagy terv? A helyemre ül más, és megy minden tovább. Valamelyik terrorista haverod megöli őt is? Jön egy harmadik. Nem számít a személyem, ahogy nem számít a cég sem, mert ha felszámolod ezt, akkor megszerzi a piaci részesedését egy másik. A bábukra vadászol, miközben a sakktáblával van problémád. Ezt a rendszert nem létrehoztuk, hanem felfedeztük.
Az aktivista ráncolja a homlokát.
– Igen, felfedeztük, mint a gravitációt vagy a maghasadást. A hatékony erőforrás-felhasználás egy evolúciós kényszer, és a nagyvállalatokat a piac szelektálja. Engem csak a hatékonyság érdekel, mert anélkül értelmét veszti minden más szempont. Emeljem a minimálbéresek fizetését? Jó lenne, de vajon ez növeli vagy csökkenti a hatékonyságunkat? Az emelés lecsapódik az árban, és ha a termékünk túl drága lesz, akkor senki nem fogja megvenni, te sem. Az áldott jó szívemmel kiárazhatom magunkat a piacról. Annyi mozgásterem van, amit a piac megenged.
A cégvezető megkerüli az asztalt, az aktivista továbbra is fegyvert fog rá.
– Azt gondolod, hogy ha a világon mindenki visszafogná a fogyasztását, akkor a rendszer is megváltozna. Jelen tudásunk szerint ez lehetetlen, mert túl nagy árat kérünk az emberektől. Csak idő kérdése, hogy újra a hatékony erőforrás-felhasználásra és a kényelem növelésére rendezkedjünk be, ami egy jól ismert egyensúlyi pont.
Az aktivista az ablakhoz sétál. Tekintete az Üllői út forgalmát simogatja, de agya máshol jár.
– Van egy másik lehetőség is – mondja a cégvezető. – Láthatóan hajlandó vagy meghalni azért, hogy megváltoztasd a világot. De vajon hajlandó lennél dolgozni is érte?
Az aktivista a cégvezető felé fordul, aki közben szintén az ablakhoz lép.
– Maradj a cégnél és segíts nekem megvalósítani a céljaitokat. Létrehozunk egy osztályt, melynek te leszel a vezetője, és az lesz a feladatotok, hogy találjatok egy új, humánusabb egyensúlyi pontot és versenystratégiát. Kapsz irodát, büdzsét, innovációs keretet, kutatócsoportot és szabad kezet. Közvetlenül nekem fogsz jelenteni. A halálunkkal biztosan semmit nem érhetünk el, na de munkával!
Az aktivista mély levegőt vesz.
– Nézd meg azt az épületet. Igen, azt. Az ott a tetején egy háromszintes lakosztály. Ha most kezet fogunk, akkor a fizetésedből holnaptól már kibérelheted, három év múlva megveheted. Annyi pénzed lesz, hogy nem kell dolgoznod, ha nem szeretnél.
A cégvezető közelebb lép, megfogja az aktivista vállát.
– Tudom, hogy a nehezebb utat ajánlom. Egy mozdulat engem megölni, és sztárolni fog téged az összes naiv gyökér, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy működik a világ. Én meg arra kérlek, hogy napi 12 órákat dolgozz a céljaidért.
Az aktivista keze enyhén remegni kezd, a cégvezetőre néz.
– Te meg akarsz engem vásárolni.
A cégvezető nem felel. – Igen, te meg akarsz engem vásárolni. Szerinted minden és mindenki megvehető, igaz?
Válasz helyett a cégvezető megkérdezi:
– Tehát hogy döntesz?
Vavrek Balázs
Nyitókép: Pixabay