„Nem arról volt szó, hogy lefogták, és a mocskos ujját belenyomta a kisgyerekbe, hanem okozott neki egy élményt, ami mind a mai napig egy jó élmény” – szövegkörnyezetből kiragadottnak tűnhet Wahorn András imént, az Index műsorából idézett mondata, de mégis, önmagában is erős a mondat üzenete: azt mondja, hogy a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszak pozitív élményként is megélhető. Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el a képzőművésztől a Konyhanyelv című műsorban, amely egyébként a szexualitást tárgyalta.
Az adásban hamar, de némiképp váratlanul a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásokra terelődött a szó: az egyik vendég, Csákányi Eszter színésznő felidézte egyik gyermekkori traumatikus élményét, mikoris egy felnőtt férfi a bugyijában turkált. Ahogy azonban Wahorn erre a történetre reagált, az sokak véleménye szerint egyszerű pedofíliamentegetés volt, és az olyan kijelentéseivel, mint hogy
egy nyolcéves kislány bugyijába nyúlkálni nem erőszak,
a gyerekek szexuális kizsákmányolását és a szexuális erőszakot relativizálta.
A műsor nagyon sokaknál (például a műsor szponzoránál is), így a józsefvárosi önkormányzatnál is kiverte a biztosítékot: a jövő heti KT-ülés egyik napirendi pontja lesz az ominózus farkas szobor felállítására vonatkozó határozat visszavonása.
Az utolsó csepp ez a pohárban, mondhatnánk, ha a pohár nem lett volna már eddig is tele:
egy októberi interjújában a zenész-képzőművész a romákra tett sokak által elfogadhatatlannak tartott kijelentéseket. Akkor többek között olyan, a cigányokat övező negatív sztereotípiákat sorolt elő, mint a szerinte létező cigánybűnözés, és a romáknak a börtönökben való felülreprezentáltsága. Mondandóját akkor így summázta: „rasszista vagyok. Igen, elfogadom.”
Lapunk az eset után többeknél rákérdezett, hogy ezek után is jó ötletnek tartják-e Wahorn szaxofonozó farkasának felállítását a nyolcadik kerületben, ahol köztudottan sok roma él. Setét Jenő polgárjogi aktivista így látta a helyzetet:
„nagyon súlyos hibaként értékelném, ha az önkormányzat továbbra is felvállalná egy olyan művész alkotását, aki így vélekedik a cigányságról.”
Erőss Gábor, többek között a kultúra és közművelődés, valamint a nemzetiségekért felelős alpolgármester azonban egészen máshogy reagált:
„Ő magánemberként rasszista, nem bíbelődünk a Wahorn nyilatkozatainak értelmezésével, nincs vele dolgunk.”
A helyzet azóta megváltozott, az önkormányzat, úgy tűnik, egyre inkább kihátrálna a projektből. A júliusi, szoborállításra vonatkozó határozat visszavonását tartalmazó előterjesztés egyik készítője, Könczöl Dávid momentumos képviselő szerint
Wahorn méltatlanná vált a munkára,
és nemcsak a józsefvárosi önkormányzatnak, hanem általánosan sem szabad teret engedni az ilyen megnyilvánulásoknak. „Nem szeretnénk, ha ilyen kijelentések után valaki ugyanúgy folytathatná tovább a tevékenységeit, bármiféle következmény nélkül.
Vannak olyan esetek, amikor nem lehet különválasztani a művészt az alkotásától”
– mondja Könczöl lapunknak.
Úgy vélekedik, hogy a KT meg fogja szavazni az előterjesztést, még a fideszes tagok is, bár talán más okból (is): „már a nyáron se akarták a szobrot, mondván, hogy 1 négyzetméter fűterületet elvesz majd az emberektől, és csökken a zöldfelület, akkor ez volt a hangulatkeltésük”– így Könczöl.
A másik előterjesztő, Hermann György, szintén Momentumos képviselő szerint semmilyen módon nem tud Józsefváros azonosulni az ilyen kijelentésekkel, és morálisan teljesen elfogadhatatlan a rasszizmusnak vagy a pedofíliának a relativizálása. Szerinte, ha nem állna el az önkormányzat a tervtől, akkor legitimálná az ilyen kijelentéseket:
„azzal, ha ezt jóváhagynánk, részben azt üzennénk, hogy nekünk Wahorn nézeteivel nincs is problémánk, miközben pedig de, nagyon is van”,
ezen felül pedig ezek a rasszista megnyilvánulások kifejezetten azzal a közösséggel szemben fogalmazódtak meg, akinek Wahorn – elmondása szerint – a szoborral emléket állítani akar.
Szerinte, ha valaki ilyen szélsőséges kijelentéseket tesz, akkor kell, hogy kapjon olyan visszajelzéseket, amiből kivehető, hogy nem elfogadhatóak ezek a vélekedések. Hermann egy másik párhuzamra is felhívta a figyelmet: „nemrégiben volt egy kicsit erre az ügyre rímelő eset, mégpedig a Mi Hazánk-ügy. Akkor az önkormányzat felbontotta a párttal kötött helyiség bérleti szerződést egy rasszista plakát miatt. Ez egy hasonló precedens értékű dolog, hogy azt mondjuk, hogy vannak olyan megnyilvánulások, vélemények, amik nem férnek bele a véleményszabadságba” – zárja gondolatait Hermann György.
