Az esemény október végén történt, de nem egyszerűen egy zajos demonstráció volt a lezárt klímakertért, sokkal inkább egy műhelymunka kezdete, és ennek az első eredményéről most tudunk beszámolni.
Az Auróra utcában, az Auróra Klímakert előtt gyűlt össze legalább százötven, mindenféle korú (és nemzetiségű) ember október 28-án a délutáni szürkületben. A többségük a rendszerváltás utáni Z generáció szülötte, akik biciklin járnak, nem csodálkoznak azon, ha valaki vegán, környezetvédők, és ők a klímakert barátaiként, önkénteseiként jöttek el, ezt mondta Mark Richards, az Auróra klímakert alapítója.

De voltak ott mások is, én két középkorú hölgyet kérdeztem, hogy miért jöttek el.
„Itt lakom szemben, és a fák miatt vagyok itt. Szeretem ezeket a fákat és a madárcsicsergést is” – mondta az egyik. A rendkívül forró nyárban a kert hűvösségéből nekik nem sok jutott – a ház mellett nincs fa, a klímakertesek 65 fokot mértek nyáron a ház falán –, de szerinte a levegő határozottan jobb volt.

„Nálam a légkonditól volt jobb” – replikázott a másik, de a kerttel nincs baja. Autósként a zöldítésről megvolt a véleménye: „Leteszik a fákat az úttestre úgy, hogy csak másfél autónyi hely marad”, majd egy meglepő fordulattal rátért arra, hogy New Yorkban milyen jól megoldják, hogy az ilyen szűk utcákon is, mint az Auróra és a Bérkocsis, még a keskenyebb járdán is fönt van a fa, „és a gyalogosok nem hisztiznek, hogy meg kell várniuk, amíg a szembejövő kikerüli őket”.
Volt még egy hangoskodó autós lobbista is a tömegben, de őt a két fiatal rendőr, akik a helyi kapitányságról jöttek biztosítani az eseményt, kiemelte, majd nagyon kedvesen beszélgettek vele, amitől teljesen megnyugodott. Jó látni ilyen rendőri intézkedést.




Kert helyett kertek
A hangulat nem volt vidám, többen zenéltek, doboltak, de búsongó sem, ahogy Mark Richards köszöntője sem, amit egy recsegő megafonon át mondott el.
Elmondta, hogy az Auróra Klímakert a szeptemberi záróesemény után bezárt, ők sem mehetnek már be, de „még nem kell sírni, mert megvan”.
Hét éve, amikor az aurórások elhívták, hogy a kihasználatlan volt parkolót zöldítse be, még nem voltak fák. „Nem tudtuk, szabad-e fát ültetni vagy engedni, hogy nőjenek, de senki nem szólt emiatt, így azt gondoltam, tíz év múlva milyen jó lesz ez a kert. Mert egy fa tízéves kora után kezd igazán segíteni a városnak a klímaváltozással szemben. Nagyon előre kell gondolkodni és tervezni, ha a városban természetalapú megoldásokat szeretnénk” – mondta Mark Richards.

A hosszú távú tervezésnek azonban nincsenek meg a feltételei. Egy építési telket előbb-utóbb elad a tulajdonosa, itt is ez történt, az ingatlanpiac nem érdekelt abban, hogy beépítetlenül hagyjon akár egy telket is. „Eljött a pillanat, hogy megnézzük, ki tudja megmenteni ezt a kertet. Megkérdeztük az önkormányzatot, de ahogy mi sem, ők sem tudnák kifizetni az árát ennek a területnek.”
Az önkormányzati és egyéb pályázatok sem jelentenek segítséget, mert csak néhány évre szólnak, a klímakert pedig sok generáción át lesz egyre hatékonyabb eszköz a klímaharcban.

Mark Richards szavait az internépesek performansza követte, amit ezzel vezettek be: „Azért vagyunk itt, mert szeretjük a klímakertet. Talán nem is tudjuk igazából, mi fog elveszni, ha ez a kert eltűnik. Kívülről csak egy beépítetlen teleknek látszik, mert csak a természet van rajta, csak fák, s nem látjuk a fától az erdőt. Ma nem tudunk tenni semmit azért, hogy ez a kert ne tűnjön el. De mi van, ha mégis tudunk valamit tenni? Úgyhogy úgy döntöttünk, a klímakertek létrehozását kezdjük el megtervezni.”
„Kell a klímakert! Kell a klímakert!” – éljenzett a tömeg.
Ezután azt kérték, a kert falára kitett nagy papírra írja rá mindenki, amit fontosnak gondol a klímakertről, kezdődjön a közös gondolkodás. „Szeretnénk minél többet átvinni az itteni klímakert tanulságaiból a jövő klímakertjeibe is.”







Addigra egészen sötét lett, és átvonultunk a közeli Napházba. Az előtérben érdekes prezentációk lógtak arról, térképekkel, hol is lehetne elképzelni klímakertet. Az egyik ilyen prezentáció a félbemaradt Pázmány-kampusz letarolt területét ábrázolta klímakertként, ami már jelezte, hogy a tervezett műhelybeszélgetéseken senki ne tartsa vissza a fantáziáját.


Az internépesek mindenféle bio-vega-reform finomságokkal is várták az embereket, és némi falatozás után el is kezdődött a munka.
Három beszélgetőkört alakítottak ki, és elindult a közös gondolkodás. Mára megszületett a beszélgetések eredményének összefoglalása, amit Bőczén Árpád és Berecz Zsuzsa fogalmazott meg, zárásként ezt idézzük.
Nagyon is van mit tenni
A munkacsoportok arra keresték a választ, hogyan lehetne elegendő mennyiségű és minőségű zöldfelületet biztosítani a belső kerületekben is ahhoz, hogy a város ellenállóvá váljon a klimatikus szélsőségekkel szemben. Ennek nehézsége, hogy egyelőre hiányoznak a pontos adatok arról, mennyi és milyen minőségű zöldfelületre lenne szükség, és az is gond, hogy a meglévő zöldfelületek is védtelenek az ingatlanpiaci nyomással szemben.




„Elsősorban több klímakertre van szükség. Ehhez fogalmaztunk meg néhány konkrét javaslatot. Ezeknek a rövid vázlatát az Internép csapata be is mutatta egy kis performansz keretében a Kell a klímakert! pop-up kiállításon a Modulárisban, ami még november 22-ig látogatható.”
A munkacsoportok sokféle kívánalmat fogalmaztak meg:
1. Legyenek mérések és nyilvános, friss adatok, klímavédjegy!
Szerepeljenek konkrét mérőszámok a helyi és országos szintű klímastratégiákban. A Kell a klímakert! eseményen megfogalmazódott egy klímavédjegy létrehozásának szükségessége, ami minőségi alapon tenne különbséget a zöldterületek között. Minden új zöldítési projekthez kötelező jelleggel rendelni kellene egy közérthető, edukatív mutatórendszert, ami választ ad arra, hány négyzetméter zölddel lesz több, hány liter vizet képes tárolni a terület, hány négyzetméter új árnyékot ad.
2. Városi klímaalap létrehozása
A nemzeti parkok gyakorlatához hasonlóan külön pénzügyi keretet kell biztosítani városi ingatlanok megvásárlására. E területekből olyan városi klímamenedékek alakíthatók ki, melyek védik a biodiverzitást és javítják a lakosság életminőségét. A megvalósításhoz egy hibrid klímaalap felállítása javasolt, amelyben az állam, az önkormányzatok, a piaci szereplők és a civilek közösen vesznek részt.
3. Zöld és nem zöld menedékből több kell
Az Auróra Klímakert a hőhullámok idején menedékként szolgált a városlakók számára. A menedékfunkciót erősíteni kell zöld és nem zöld infrastruktúrák vonatkozásában, amibe kulturális intézmények is beleértendők. Inspirációul szolgálhat a spanyol Ökológiai Átmenetért és Demográfiai Kihívásokért Felelős Minisztérium által kezdeményezett klímamenedékek hálózata, amely a természet helyreállításával igyekszik a városokat élhetőbbé és biztonságosabbá tenni a klímaváltozás idején az ember és az élővilág számára egyaránt, és ehhez pályázati úton kiosztott támogatások is járulnak (Fundación Biodiversidad).
4. Tervezzünk a klímakerttel és a zseberdővel a városi tervekben és szabályokban!
A Kell a klímakert! eseményen Rádai Dániel alpolgármester ígéretet tett arra, hogy a klímakert és a zseberdő fogalma bekerül az aktuális szabályozásokba. Szorgalmazta, hogy minél több lakó és más érintett vegyen részt a Józsefvárosi Településterv most folyó egyeztetésében.
5. Zöld 1%
A meglévő civil és egyházi 1%-os adófelajánlás mellett szükséges lenne bevezetni egy kifejezetten zöld célú felajánlást is. Az ebből befolyó összegek belefolyhatnának például a javasolt városi klímaalapba, amely közösségi tulajdonba vonhatna használaton kívüli területeket.
6. Több zöldet a magyar zászlóba!
Mert ha ezt el tudjuk képzelni, akkor minden lehetséges.
7. Árnyékot az élőknek is!
Józsefvárosban a Fiumei úti sírkert az egyetlen számottevő hűsítő zöldinfrastruktúra. Az élők is kapjanak a klímaváltozás idején „szent helyeket”, amik nem építhetők be.
8. Ne csak fákat, erdőt is!
A belvárosban telepített fák nem kapnak elég teret és ökológiai támogatást arra, hogy hosszú távon túléljenek. Ne a fatelepítés dominálja a városi zöldítést, hanem stabilizáló, erdőutánzó rendszerek létrehozása, ahol csak lehet. A fáknak is kell árnyék!
9. Fel-Földi! Klímakert az Alföldi utcában
Az Internép csapata ígéretet tett arra, hogy megkeresik az Alföldi utcai átmeneti szállást üzemeltető BMSZKI-t, mert megfogalmazódott, hogy a szálló egyik udvara ideális helyszín lenne egy új klímakert számára, ami gyógyító kertként is működhetne, és integrálhatná a szálló lakóit, dolgozóit a környékbeliek bevonásával. Az Internép csapata korábban már dolgozott az Alföldi utcai átmeneti szállással (Fedő nélkül – Fel-Földi! étterem).
10. Képezzünk klímakert- és komposztmestereket!
Szükség lenne klímakert- és komposztmesterek képzésére a jövő klímakertjei számára. Az Auróra Klímakertben felhalmozott tudás ehhez tökéletes alap tudna lenni. Az érdeklődő közösségek így gyakorlati iránymutatást kaphatnának az új klímakertek fenntartásához.
11. Segítsünk az önkormányzatnak abban, hogy jobban bevonja a városlakókat, civileket a zöldterületek kezelésébe!
Konkrét példaként merült fel a Tolnai pihenőkert, amit most kapacitáshiány miatt hetente csak egy napon lehet látogatni. A szervezők szerint, ha jobban bevonnák a helyi civileket, elkötelezett lakókat, megtölthetnék élettel, programokkal a kertet, így a civilek is szerepet tudnának játszani a hely fenntartásában és közösségi kezelésében.
Lesz folytatás
A Kell a klímakert! esemény a kezdete volt annak a folyamatnak, amelyet a szervezők a klímakert átmentéseként fognak fel, írta Bőczén Árpád.
November 19-én délután 5-től a Modulárisban levetítik Xeminawo dokumentumvideóját, amit az Auróra Klímakertben készített 2020-ban. Az esemény további részeiben a feljebb megfogalmazott javaslatokról és a lehetséges következő lépésekről lesz szó.
November 22-én a Tolnai kertben közösségi komposztrostáláson és télre rendezésen lehet részt venni az Auróra Klímakert csapatával.
És egy szolgálati közlemény az Internéptől: „A Kell a klímakert! kampány szervezői továbbra is várják a csatlakozókat. Aki szívesen hallana az ügy folytatásáról, küldjön rövid emailt a kellaklimakert@gmail.com címre.”
Fotók: Huszár Boglárka