Akinek a Kultiplex, régi West Balkán, régi A38, Tűzraktér, Merlin nevek mondanak valamit, az a Turbinát (Budapest, Vajdahunyad u. 4, 1082) imádni fogja. Aki ezeknek a helyeknek a bezárása vagy átalakulása óta sírja vissza a belvárosi klubokat, ahova nem kell egy fél életet békávézni, ahova átugrom a haverokhoz, mert úgyis tudom, hogy ott vannak minden este; vagy aki csak úgy lemenne a kedvenc helyére, ahol azt se tudja, milyen koncert lesz ma, de biztosan jó, az szeretni fogja a Turbinát. Gyarmati Zea kulturális programszervező, művészeti vezető kalauzolt minket körbe, és mesélt a terveikről.
A mindennapjaink része
Papp László, a nyolc tulajdonostárs egyike (Központ, Telekom Electronic Beats), úgy látja, ezek a helyek kihaltak a belvárosból, és bár nagy élmény lehet koncertre kiutazni egy külvárosi gyártelepre, ezt nem játssza be az ember minden másnap, egyszerűen a külvárosi helyek nem tudnak a belvárosi ember mindennapjainak részévé válni, és szerinte szükség lenne ilyen helyre. A jelenleg koncerthelyszínként funkcionáló tereket lelketlennek látja, a teszkós bevásárláshoz hasonlítja őket, a Turbinával pedig pont
egy lélekkel teli, az utca összképébe és a lakókörnyezetbe is illeszkedő művészeti központot akart létrehozni,
ahol megfér egymás mellett több művészeti ág, ahol jógaóra közben festményeket nézhetünk a falon, a koncertteremben társasozhatunk és a környék apraja-nagyja vásározhat vasárnaponként.
Egyetlen hang sem szűrődhet ki
A Turbinát nyolc magánember viszi, mindenféle alapítványtól, állami támogatótól, nagy szponzortól függetlenek. László és egyik tulajdonostársa, Manek Gábor (Kolorádó Fesztivál, Toldi Klub, Dobrumba és Pingrumba) közel 20 éve dolgoznak zeneközelben, foglalkoznak hangtechnikával, így a legnagyobb figyelmet a Turbina építésénél arra fektették, hogy az utcára, illetve a környező lakóházakba egyetlen hang se szűrődjön ki.
A legtöbb időt, pénzt, energiát erre áldozták, és úgy tűnik, sikerrel, bár most még csak este 10-ig van engedélyük zenés rendezvényt tartani,
nyitás óta összesen egy panasz érkezett.
Ezt azonnal megvizsgálták, felvették a kapcsolatot akusztikus szakemberrel, és dolgoznak a hiba elhárításán, így arra biztatják a többi lakót is, vegye fel velük a kapcsolatot élőben, e-mailben vagy Facebookon, ha bármi zajt tapasztalnak, mert tudják orvosolni.
Fontos számukra, hogy ne kerüljenek konfliktusba a környék lakóival, és bebizonyítsák a városnak, van helyük a zenés kluboknak a lakókörnyezetben is, tudnak az ott élők zavarása nélkül működni.
A hangmentességet egyébként annyira komolyan vették, hogy
még az elkülönített dohányzó és a kerthelyiség is zajszigetelt,
így a beszélgető embereket sem hallani a környező házakból, az utcán beszélgetőket pedig befele vagy a Baross utca irányába terelik.
Célközönség: mindenki
A Turbina egyik szubkultúra mellett se szeretné elkötelezni magát, a látszattal ellentétben nem csak hipszter fiataloknak szól, hogy ezt mennyire komolyan gondolják, tervezett programjaikkal fogják bebizonyítani.
Hétfőnként például társasjátéknap lesz,
egy közösség 300-500 fővel és 300 társasjátékkal érkezik, amihez bárki szabadon csatlakozhat, választhat társast a kínálatból, és a szabályokat el is magyarázzák.
Vasárnaponként másféle vásárt rendeznek. Az első héten használt ruhákat lehetett venni gardróbvásár formában, de lesz fiatal tervezők, designerek hete, illetve
az önkormányzattal szeretnétek majd tárgyalni arról is, hogy kéthavonta kerületi lakóknak adnák ki helyet, hogy a saját holmijukat árulhassák.
Nyitásuk napján nagy örömükre csupa csillogó szemű emberrel találkoztak, akik érdeklődve kalandoztak a különböző terekben. László apukája az első koncert után amiatt lelkendezett, hogy közel sem ő volt a legidősebb a teremben. Mivel a zenében is csak minőségi mércét állítanak, de a műfajok között nem tesznek különbséget, a népzenére ugyanúgy nyitottak, mint a rockra, jazzre vagy éppen elektronikus bulikra, koncertjeikre is vegyes közönséget várnak.
Szociálisan érzékeny, nyitott
Mindezek mellett vannak más jellegű terveik is, például
munkát adni a szemben lévő Menedék szálló lakóinak,
mivel az utca tisztán tartását feladatuknak érzik, a járda takarítását, sörpadok ki-be hordását idővel szívesen rájuk bíznák.
A ruhavásárról megmaradt ruhákat is nekik adták, illetve saját maguk is gyűjtöttek pár zsák ruhát otthonról. Ha rendesen beindul a konyhájuk, esténként a megmaradt ételeket is átvinnék szállóra.
Bisztrókínálatuk déltől este 10-ig elérhető, minden nap 2-3 sós fogást, egy levest és desszertet tartalmaz. Kipróbáltuk, az ízek és a tálalás kiváló, az adagokon azért lehetne kicsit növelni – bár lassan hozzászokunk a gondolathoz, hogy belvárosi kedvenc törzshelyeink csak akkor tudnak fennmaradni, ha viszonylag magas árakon kínálják az ételeket. Ennyi áldozat belefér cserébe azért, hogy a fizetős koncertek mellett rengeteg izgalmas, ingyenes programon vehetünk részt a Turbinában. Gyarmati Zea például, mivel pszichológusnak tanul, biztosan szeretne mentális egészséggel kapcsolatos programokat hozni, biztosan lesznek workshopok és az emeleten található kiállítás is havonta cserélődik.
Címkép: Mile Máté
