A táblát a Scheiber Sándor utca 3. szám alatt helyezték ki március 27-én, az Országos Rabbiképző Intézetnél – itt élt a cionista mérnök, aki a holokauszt idején több ezer zsidó gyermek és felnőtt életét mentette meg áldozatos munkával, mielőtt mártírhalált halt. Jelen volt az izraeli nagykövet, Yacov Hadas-Handelsman és Heisler András, a Mazsihisz elnöke is.
Erőss a beszédében felhívta a figyelmet az önkormányzat által eddig emelt emlékekre: a holokauszt áldozatai emlékére kihelyezett botlatókövekre, a Rodolfo- és Raoul Wallenberg-emléktáblákra, illetve a sok megemlékezésre, például a „kis Varsó” emléktáblánál, amely a fegyveres zsidó ellenállás hősei előtt tiszteleg, vagy a Gláser Jakab Emlékalapítvánnyal közös kerekasztal beszélgetésre a zsidó közösség nagyjairól.
Komoly Ottó 1892-ben született, az első világháborúban harcolt, megsebesült, kitüntették. Építészként dolgozott, 1919-ben adta ki az első cionizmussal foglalkozó könyvét, 1941-ben a Magyar Cionista Szövetség elnöke lett, 1943-ban pedig a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke, ez a szomszédos országok üldözött zsidóságán igyekezett segíteni.
1944-től mozgásszabadságát kihasználva (a háborús kitüntetettekre nem vonatkoztak a zsidótörvények, sárga csillagot sem kellett viselnie) és Kasztner Rezső újságíróval és ügyvéddel együttműködve a zsidóság megmentésére tette fel az életét. Kasztner a németekkel tárgyalt, Komoly a magyar döntéshozókkal.

Részt vett a Svájcba induló „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában, majd kinevezték a gyermekek védelmére kitalált úgynevezett A-szekció vezetőjének. Budapesten több gyermekotthont alakítottak ki, tartottak fenn, láttak el élelemmel és védelemmel, időnként egyszerre több mint 5000 gyermekre is vigyáztak. 1945. január 1-jén három nyilas a Városház utcai nyilasházba hurcolta, és bár ígéretet tettek arra, hogy Komolynak nem esik bántódása, többet senki nem látta élve.
„Itt, e házban élt, akit a nyilasok 1945. január 1-jén meggyilkoltak, s akire egész Józsefváros megrendülten, tisztelettel emlékezik. (…) Komoly egyszerre tudta megőrizni elveit, kitartani cionista ideálja mellett, és mégis pragmatikusan gondolkodni, párbeszédképesnek maradni az elnyomó rendszer hatalmasságaival. Később ez az egyidejűleg meglévő két tulajdonsága, céltudatossága és mindvégig megkérdőjelezhetetlen morális integritása teszi lehetővé, hogy embermentő misszióját sikerrel folytathassa a német megszállás, a nyilas rémuralom idején. Ki volt hát Komoly Ottó? Nemcsak embermentő, nemcsak mártír! (…) Komoly Ottó egészen bizonyosan angyal volt” – emlékezett az embermentő hősre Erőss Gábor.

Nyitókép: Mazsihisz
