Jókay Éva két éve, pont a covid-időszak kezdetén vette át a patikát előző, nyugdíjba vonuló tulajdonosától. A régi patikusnak, Zoltán Zsuzsannának két kikötése volt: a Szanatórium maradjon meg magánkézben és az eredeti bútort is tartsák meg.
Érintetlen porosztó gép a 60-as évekből
Ritkán adódik lehetőség Budapest belvárosában magángyógyszertárat vásárolni, sorban álltak a jelentkezők, de Zsuzsanna mindenkit elküldött, akármennyit is ajánlott, ha megérezte, hogy nem szeretett bele a tölgyfa bútorba. Persze azért elsősorban szakmai szempontok alapján választott új tulajdonost – sokat beszélgettek Évával a hivatásról, jövőképről, így biztos lehetett benne, hogy hasonló szellemben fogja vezetni tovább a patikát.
Évát érték azonban meglepetések: nem tudott sem a szekrényekben megbúvó régi receptekről, feljegyzésekről – némelyik 1904-es –, sem a dobozában lapuló 60-es évekbeli, de vadonatúj Hunfalvi-féle porosztó gépről, mely nagy érték egy patikának.
„Váratlanul elhunyt”
A házban lakó 90 éves nénik még emlékeztek az eredeti tulajdonos nevére, mégha a patika nyitása idején még maguk sem éltek. Amit biztosan tudni lehet, hogy a patikát Ottinger Vilmos gyógyszerész alapította 1923-ban. A nénik azt mondták, Ottinger zsidó volt, egyesek szerint elhurcolták, mások szerint helyben megölték, botlatókő nincs az épület előtt. Haláláról a korabeli Gyógyszerészeti Hetilap csak annyit írt, hogy „váratlanul elhunyt”.
A Szanatórium nevet azért kapta a patika, mert a Vas utcai Egészségügyi Főiskola kórházának ez a gyógyszertár volt az ellátója. Később államosították, és egy ideig a dallamosan lírai 812-es gyógyszertár nevet viselte.
A manipulátor
Jókay Éva nagy örömére a patika laboratóriuma is igen jól felszerelt, sokkal jobban, mint sok újabb gyógyszertár, hiszen évtizedekkel ezelőtt gyakoribb volt, hogy az orvos a betegének magisztrális, vagyis gyógyszertárban elkészítendő gyógyszert rendelt. Számtalan méretű és formájú kúpöntőforma, pilulla készítésére alkalmas eszköz áll itt a gyógyszerészek rendelkezésére.
Aki még nem járt patika laboratóriumában, valószínűleg rácsodálkozik egy nagy, zárt doboznak látszó berendezésre, amelyben két kéznek van helye, hogy be lehessen nyúlni. Erre mi is rákérdeztünk, és a gyógyszerésznő elmondta, ez egy manipulátor, minden patikában van ilyen, ebben készülnek a szemészeti készítmények, a szemcseppek. Gyógyszerkészítés előtt bekapcsolják benne az UVC germicid lámpát, ami kékes fényt bocsát ki, ezzel csírátlanítják, fertőtlenítik a manipulátor belső terét.
Név szerint is ismerős vásárlók
Az itt dolgozók szinte minden betérőt ismernek, legtöbbjüket keresztnéven szólítják, ez is ritkaságnak számít a fővárosban. Oka, hogy a patika munkatársai a környéken lakókkal együtt nőttek fel, egyikük a 80-as évek óta, a másik a 90-es évek elejétől kezdve, egy harmadik pedig már tizenvalahány éve dolgozik itt.
Éva két éve került ebbe a közösségbe, és rögtön belefutottak a covid-járványba, így vakon kellett megbízzanak egymásban, és abban, hogy együtt megoldják valahogy a helyzetet. Nehéz időszak volt, hónapokkal utána is megkönnyezték, ha beszélni kellett róla. Mivel háziorvoshoz nem nagyon lehetett menni, a betegek ide tértek be panaszaikkal, nekik pedig nehéz volt meghúzniuk a határt, mivel pontosan tudják, meddig javasolhatnak valamilyen gyógymódot, honnantól pedig csak találgatás, és ilyenkor jobb, ha a beteg elmegy az orvoshoz. Azt is csak ígérni lehetett, hogy következő hétre már lesz több havi gyógyszeradag is, egy darabig csak egy havi adagot mertek kiadni mindenkinek. De mindent megoldottak, és végül arra jutottak, jól tették, hogy bíztak egymásban, ez alapozta meg ugyanis a későbbi sikeres közös munkát.
