Logikusan következik a cigányság történelmi múltjából, miért is nincsenek cigány ételek. A vándorlás során mindig azokkal az élelmiszerekkel kellett táplálkozniuk, melyeket útjuk során be lehetett szerezni. Egyedül a cigány kenyér az, ami megmaradt minden cigány csoportnál, így különböző nevet is kapott: bodag, bodak, vakaró, pogácsa a magyar anyanyelvű romáknál, míg az oláhcigányok bokolyinak nevezik, a beások meg punyának. A bodaghoz csak liszt, só és víz kell. Régebben, amíg sparhelten, más néven masinán főztek, a tetején sütötték meg, ma már sütőben készül. A fenti hozzávalókhoz újabban adagolnak mást is: van sütőporos, szódabikarbónás változat, sokan zsiradékot tesznek bele, és előfordul, hogy élesztővel sütik, de az már inkább a hagyományos kenyérre hasonlít, csak jobb annál. Legalábbis az én szám íze szerint. Az anyukámé nagyon finom volt, sajnos nem tanultam el tőle.
Daróczi Ágnes szerint van még egy tésztaféle, amit csak az oláhcigányok készítenek, a pharrado shuko xumer, magyarul a hasgatott tészta (igen, „hasgatott”). A lisztet sóval és annyi vízzel összeállítjuk, hogy félkemény legyen az állaga, félóra pihentetés után pogácsányi darabokat tépünk belőle, majd – mint a nudlinak való tésztát – egyenként hosszúkásra sodorjuk, és kézzel hosszában szétszaggatjuk, széthasgatjuk.
Cigányhurkának is mondják a romák a krumplishurkát, bár valójában nem ők találták ki. Erdélyi eredetű, a szegény parasztok eledele, de ma már nem csak a szegények fogyasztják. Még sohasem kóstoltam, nem tudom, milyen lehet, de egy receptet azért megosztok: 1 kg krumplit meghámozunk, a legkisebb lyukú reszelőn lereszeljük, hozzáadunk kihűlt, 3 fej zsíron dinsztelt hagymát, sózzuk, borsozzuk, őrölt piros paprikával, esetleg ízlés szerint erős paprikával és két-három kanál liszttel összekeverjük, beletöltjük a bélbe, majd főzzük 20-25 percig. A főtt hurkákat sütőben 30 perc alatt pirosra, ropogósra sütjük.
Szintén a szegények eledele az állatok belsősége. Ilyen a malactartó is, igen sok családban szeretik. Aki evett már malactartót, azt állítja, hogy ez a sertés legfinomabb része. Voltaképpen a sertés méhe. Szintén nem ettem még, talán nem is kóstolnám meg, ahogyan a pacalt sem, sem a birkát és nyulat, de ezeket is kedvelik a romák közül sokan. A malactartót hagymás, pirospaprikás zsiradékon szokás készíteni, általában kenyérrel fogyasztják. Van még egy ételféleség, amiről én a Facebookon olvastam először, ez a babos tészta. A szegénység és az éhezés találékonnyá teszi az embert, ha tápláló ételhez szeretne hozzájutni. Régen a téli, télvégi időszakban, amikor az emberek kifogytak már a húsfélékből, rendkívül jó fehérjeforrásnak bizonyult a bab, és hosszan növelte a teltségérzetet. Ma is gyakran kerül az asztalra azoknál, akiknek hó végére alig marad miből főzni, gyorsan elkészíthető, kiadós, laktató étel. A fél kiló babot sós vízben kifőzzük, közben egy fej hagymát zsiradékon megfonnyasztunk, ha kihűlt, piros paprikával meghintjük, széles metéltet főzünk, hozzákeverjük a babot és a hagymát, s már tálalható is.
Amiknek igazán specialistái a romák, azok az ételpárosítások. Nem ismeretlen a nem cigányok körében sem a bármilyen (tyúk-, kakas-, marha-) húsból készült pörkölt túrós csuszával, de nokedlira is szoktunk túrót, tejfölt rakni, nem csak csuszatésztára. Egyébként a tésztaféléket önmagukban nem szívesen fogyasztjuk, inkább csak köretként. Sült húsok mellé szoktuk adni. A liba- és kacsacombhoz káposztás tésztát, sztrapacskát, de sült oldalashoz is megjárja. A töltött káposztát a nagyevők rántott hússal eszik kenyér helyett. A mi családunkban kalács jár a töltött káposztához, mások csak bodaggal szeretik. Az erős paprika elmaradhatatlan a legtöbb ételhez, a gyerekeim pár éves koruk óta fogyasztják jóízűen. A lecsót is csak égetően erősen szeretik.
