Röviden, az itt lakók maguk javasolhatták, majd dönthetnek immár arról, hogy az önkormányzat mire költsön el 120 millió forintot. Bagatell, mondhatnánk, mégis egy új léptékről van szó, a részvételi demokráciáról.

Kicsit bővebben itt írtunk róla:

Szombaton, délután háromkor a már csak Pápa térnek nevezett II. János Pál pápa téren ugyan még nem volt tömeges a részvétel, sem a szavazási hajlandóság, de egy próbát bármi megér. Főleg, hogy aki szavazott, fagyit is kapott. A piknikhangulatot egy kisebb társaság biztosította, pokrócostul, mintegy játszadozva. Ettől egy kritikailag felvértezett újságíró még nem ájul el, felmerül a kérdés, hogy szavazatvásárlás-e ez, hisz jutalmat kapunk (amúgy nagyon jó fagyit, és nem krumplit). A lényeg azonban egészen másutt van, s nevezzük ezt bázisdemokráciának. Sajnos ma Magyarországon ez elég hülyén hangzik, de próbáljuk ki.

A szavazás ráadásul nem is oly egyszerű. Július közepétől, avagy július 9-én tehát a Pápa téren szavazhattunk, ki is próbáltam. Három körzetre osztották fel a kerületet, ott voksolhatunk két témára kedvünk szerint, ahol lakunk, de egy-egy szavazatot átdobhatunk a másik két kerületrészre is. Nóvum, hogy 16 éves kortól adható le a voks.

Nagy Zsófiát, az önkormányzat kommunikációs vezetőjét kértük meg, hogy vágjon rendet e témában, s rögtön hozzá tehetjük, hogy úgy az erre rendszeresített honlap, mint a kinyomtatott, tetszetős füzet alaposan tájékoztat bennünket (abban viszont nem vagyok biztos, hogy az egyszeri polgár elsőre felfogja ennek mibenlétét és jelentőségét). Tehát a lényeg: 120 millió forint sorsáról dönthetünk, mert „A te pénzed a te döntésed”. Ettől ugyebár az utóbbi bő egy évtizedben elszoktunk.

A második körzetben kezdődött a dolog, a következő szombaton, azaz július 16-án a Szenes Iván téren lesz a második részvételi piknik (tematikáját tekintve hotdogozás), 23-án pedig a Bacsóban lehet majd szavazni és palacsintázni. Nagy Zsófia kihangsúlyozta, hogy nem pusztán szavazásról, döntésről van szó, hanem a helyiek bevonásáról, az ötletelésről.

Márciustól áprilisig 140 javaslatot küldtek be a józsefvárosiak, a Hivatal munkatársai pedig végül körzetenként 11 ötletet javasoltak, de mindebben a lakosok munkacsoportjai is részt vettek. A fővárosi logikától kissé eltérve itt nem nagy általános tematikák vannak, hanem sokkal inkább konkrétumok. Ha azt mondják, hogy legyen vígabb a Víg utca, legyen nyilvános vécé itt vagy ott, megfoghatóbb, mint mondjuk az idősek számítógépes képzése. Itt egy-egy ötlethez konkrét összeget is hozzáfűznek, miből mit is lehetne megcsinálni.

A voksolásról és az ötletekről itt írtunk:

Adódott a kérdés, hogy ha már a polgárok a szavazatukkal ezt a vezetőséget választották meg, miért kell visszautalni a döntés hatáskörét. Nagy Zsófia hozzátette, hogy a költségvetés egészét nézve ez nem nagy összeg, de mégis fontosnak érzik a helyiek bevonását. Hogy lássák, a költségvetés kialakítása miképpen történik, és hogy érezzék, e folyamatba az egyszeri szavazás után is beleszólásuk lehet, s miképpen lehet egy ötletet beárazni, annak milyen fenntartási és fejlesztési költségei vannak. Országos szinten a költségvetést természetesen sokkal nehezebb átlátni, de talán lokálisan felépíthető a részvételi költségvetés, értsd: a demokrácia.

Nagy Zsófiát megkérdeztük arról is, melyek az ő kedvenc ötletei, amiket támogatna. Kitérő választ adván inkább kislányára hivatkozott, aki átnézte a füzetet, és a kerületi ötletekből az akadálymentesítést, a szelektív hulladékmentesítést, továbbá a virágosítást, a zöldítést javasolta.

Átnézvén a füzetet, az ajánlatokat, amikre szavazhatok, nem igazán kellett nekem sem sokat gondolkodnom. A témák adják magukat: a hőhullámok után és előtt ki ne akarna mikroparkokat, eső- és napvédett buszmegállókat. Másfelől, mivel nem vagyok kutyás, nem igazán érdekel a kutyás közösségfejlesztés, a szolidaritás viszont azt diktálja, segítsük nappali programokkal a hajléktalanokat. Alapjáraton azt tudnám megállapítani, hogy ésszerű ötletek kerülnek terítékre, a probléma inkább csak az, hogy a normalitás miért nem normális. Miért kell a fagyinak visszanyalnia ahhoz, hogy újfent azon kell dolgozni, aminek már rég meg kellett volna történnie, vagy legalábbis folyamatban lennie. Persze, a covid-járvány, az önkormányzati pénzek megvonása mindezt hátráltatja lassan két és fél éve, de nemsoká három évet is mondhatunk.

Mikrofonvégre bírtuk Aradi Fannit, a részvételi iroda koordinátorát is, aki e program friss és lelkes ereje. Az optimizmus ugyan lehet határtalan, de rákérdeztünk, mégis, a kiválasztott projekteknek mi lesz majd a kifutási ideje, hiszen a papír mindent elbír. Úgy számolnak, hogy 2023, azaz jövő év elejétől lehet megvalósítani a projekteket – akad olyan, ami könnyebben megoldható, más esetekben nagyobb a kifutási idő, és szeptembertől tudják majd beépíteni ezeket a költségvetésbe. Ügyosztályok, cégek lesznek felelősek, s nyilvánvalóan nem pénzszórásról van szó, az átláthatóság szintén szempont.

Az után is érdeklődtünk, mennyire voltak reálisak vagy éppen elszálltak az ötletek? (Hisz egy ötlete bizonyára mindenkinek akad.) Például adott esetben nem is a VIII. kerületi önkormányzat az illetékes, hovatovább meg is kell valósítani. Ha már illetékesség, a Pápa téri ötletek kapcsán a fővárossal kell egyeztetni, de szerencsére jó a kapcsolat. A jelenlegi javaslatok reálisaknak tűnnek, de akad még muníció azok között is, amelyek most nem kerülnek szavazásra. Fontos, hogy a fővárosi koncepciótól eltérően nem tematikákban gondolkodnak, hanem hogy a három részre osztott VIII. kerületben mindenhová jusson ötlet, projekt, avagy – és főleg – pénz. Sok javaslat érkezett a közbiztonságra vonaktozóan, de ez per pillanat ebben a formában nem megoldható, ez egészen más kompetenciákat igényel – nyilatkozta Aradi Fanni.

Marx szerint a puding próbája az evés. A „nyócban” most első körben a fagyi volt, jön a  hot dog, majd a palacsinta. Egy próbát megér biztosan, nézzék meg.

Nyitókép: Mile Máté