Magyarország talán leghíresebb csokoládégyárát egy hamburgi cukrászmester alapította. A névadó Stühmer Frigyes 1868-ban érkezett Pestre, hogy átvegye az Ősz (ma Szentkirályi) utcában lévő kis cukorkaüzem irányítását. A később általa megvásárolt műhely rohamos fejlődésnek indult és 1883-ban már, hazánkban elsőként, gőzüzemű csokoládégyárként működött. A termékpalettán leginkább kakaó, csokoládé, desszertek és különböző cukoráruk (pl. szaloncukor) szerepeltek.
A Stühmer az 1910-es évektől sorra nyitotta igényes, művészien kialakított fióküzleteit nemcsak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki városokban is. Amikor a vállalat 1928-ban részvénytársasággá alakult, a régi üzem helyén, a Szentkirályi utcában megépült az új gyár és a modern ötemeletes székház, földszintjén a legendás édességbolttal.
A cég különös gondot fektetett termékei csomagolására. Már az 1920-as évektől kezdve neves iparművészek tervezték világszínvonalon a szebbnél szebb bonbonosdobozokat, cukorkás zacskókat. Köztük kiemelkedőek voltak Lukáts Kató munkái, akinek későbbi mesekönyv-illusztrációin, például a Gőgös Gúnár Gedeonén, nemzedékek nőttek fel. Az 1930-as évektől megjelenő Stühmer-termékek (a Frutti karamella, vagy a gyáralapító unokájáról elnevezett Tibi csokoládé) sokunk számára máig ismerősek.
A cég 1941-ben megvált Józsefvárostól, és Európa egyik legmodernebb csokoládégyárát rendezte be a IX. kerületi Vágóhíd utcában. Az államosítás után a Magyar Édesipari Nagyvállalat gyáregysége lett (később Budapesti Csokoládégyár néven), majd önállóan, az eredeti névvel 2006-ban éledt újjá.
Tamás István
Józsefvárosi Múzeum
Nyitókép: Mile Máté
