Szász-Bányász Anna és Balázs Luca is vidéki kistepülésről származik, de sokakkal ellentétben sosem vágytak budapesti életre. Itt tanulnak és diplomáznak, de amikor csak tehetik, rohannak haza a családjukhoz, a teheneikhez és bárányaikhoz, a fizikai munkához. Nem is gondolkodnak másban. Vajon ők a különcök, egyedi esetek, vagy bennük van a jövő és a fenntarthatóság szemlélete?
Anna Erdélyből jött, a MOME-n diplomázik mint fotográfus, a vidéki életről készült művészi fotóiból nemrég rendeztek kiállítást a Foton Galériában, korábban pedig a Faur Zsófi Galériában. Családja tehenekkel foglalkozik. Anna Erdélyben képzeli el az életét, ahol a fizikai munka és a fotóművészet között szabadon tudja megosztani az idejét. Nem lát problémát abban, hogy fotográfusi pályafutását ne Budapestről menedzselje.
Luca egy Mátra és Bükk közti kisvárosból származik, turizmus-vendéglátást tanul. Nem messze az otthonuktól családja vett egy tanyát, ahol bárányokat tartanak. Luca amint végez az egyetemmel, szeretne teljesen hazaköltözni, öccsével falusi turizmusban, kisházak kiadásában gondolkoznak, ahol teljes vidék-élményt kínálnának az idelátogatóknak.
Anna egy szoros, összetartó közösség részének érzi magát, Luca hozzászokott, hogy az otthon töltött idő nagy részében csak családtagjaihoz tud szólni.
Mindketten úgy látják, hogy a fizikai munka cseppet sem szégyellnivaló, kifejezetten meditatív tevékenység, ha a saját tempójában végezheti az ember.
Azt tanácsolják, hogy aki vidékre költözne, előbb legyen tisztában magával, az igényeivel, határaival, szokjon hozzá az egyedülléthez, és ahhoz is, hogy mindig történik valami, mindig akad kihívás. És semmiképp ne felejtsen el szombatra kenyeret felíratni, különben nem lesz hétvégére kenyere.
Powered by RedCircle
Képek: Karancsi-Albert Rudolf
