Pikó András polgármester nyitotta meg az eseményt pénteken délután, ő tartotta szóval a megjelent gyerekeket, szülőket és felnőtt pályázókat, amíg a közönség a kicsit késő Darvasi Lászlóra várt, akinek lerobbant az autója – de erről majd később bővebben is.

A giliszta, akiből majdnem ropi lett

A polgármester megszólította a gyerekeket, elmondta, hogy gyerekkorában iskolából hazafelé akár másfél órát is sétált, annyira elmerült a felhők látványában és nagyon élvezte a fantázia világát. Nagyon fontosnak gondolja, hogy a gyerekek megőrizzék a fantáziálás képességét, és ebben a mese nagyon sokat tud segíteni. Különösen az olvasott mese, amikor a képzeletre van bízva, mi is jelenik meg az olvasó fejében, nem pedig egy filmen látja.

„Amikor olvasol, elindul egy film, akkor olyan mozizást csinálsz a fejedben, hogy ahhoz képest egy mozi, ahova be tudsz ülni, az tényleg semmi. Mert te magad állítod elő a filmet. Amikor elolvasod, akkor gyakorlatilag olyan gyorsan és olyan változatosan születnek a képek, mint a filmeken sosem. És ez nagyon-nagyon-nagyon jó, mert ettől sokkal okosabbak lesztek, hiszen közben megtanultok egy csomó olyasmit, amire később majd felnőttként szükségetek lesz” – mondta a gyerekeknek Pikó, aki azt is megosztotta, régen ő milyen meséket írogatott saját szórakozására.

Az egyik egy kis piros autóról szól, akit ellopnak, és egy másik városban leparkolnak vele, majd egyéb kalamajkákba kerül. Vagy egy másik egy halról, aki elveszti a családját, de rájön, hogy 35 millió unokatestvére van, mert ekkora nagy rajban mennek. Meg volt gilisztás meséje is, amiben a giliszta nem keni be magát naptejjel, emiatt leég, és olyan lesz, mint egy ropi, ezért valaki majdnem meg is eszi, de szerencsére megmenekül. Egy ilyen meséből, mint az utóbbi ugyancsak sokat tanulhat egy gyerek.

És még egy dolgot mesélek, hogy a politikusok azok bőrlégzésesek, hosszú ideig tudnak beszélni bármiről, általában a semmiről. Én most ugye valamiről beszéltem, ami nekem nagyon-nagyon fontos, de a foglalkozás elérte a célját, megérkezett Darvasi László.”

A késve érkező Darvasi elmondta, hogy az autója bemondta az unalmast – általában egy megbízható autó, de most azt mondta neki, hogy nincs kedvem, és megvonta a vállát. „Aztán felült egy felültem egy trolira, ami viszont olyan lassan ment, hogy gyakorlatilag visszafele ment, és megkérdezte tőle, hogy nem lehetne-e gyorsabban.” Nemleges választ kapott a trolitól, mert előző nap születésnapja volt, és egy kicsit több üzemanyagot fogyasztott a kelleténél, de a villamossal is így járt.

Adománykönyvek a FiDónak

Ezután kezdődött el a ceremónia, mely a Könyvmegálló avatásával indult, Békési Zsuzsa, a polgármesteri kabinet sajtófőnöke adta át azt a könyvespolcot, melyet könyvekkel töltöttek meg adakozók. A polc és a könyvek is közösségi adományozásból érkeztek, a tervek szerint a jövőben újabb kötetekkel bővül a FiDo Ifjúsági Központ könyvtára. Köszöntötte a megjelenteket, különös tekintettel a meseíró gyerekeket, akiknek Pikó András polgármester, Darvas László író és Domján Dorottya, a Józsefvárosi Önkormányzat jogi referense adta át a díjakat.

Négy korcsoportban hirdették meg a pályázatot, amire majdnem 100 mese érkezett be. A korcsoportok legjobb három meseírója mellett egy-egy különdíjat is kiosztottak.

Modern Lúdas Matyi, Egy macska titkos élete, a Rigótestvérek és más csodák

A 15 díj átadására sajnos nem tudott mindenki eljönni pénteken délután, de a legtöbben azért igyekeztek ott lenni, volt olyan, akinek szülője vagy éppen nagynénje vette át a díjat.

Az igazságos elbíráláshoz kellett, hogy különböző korcsoportokban versenyezzenek az indulók, és a koncepció része volt a felnőttek bevonása is. Ezért külön versenyeztek a 7–9 évesek, a 10–13 évesek, a 14–18 esztendősek, és a felnőttek.

Talán nem véletlen, hogy a legfiatalabbak voltak a leginkább csillogó szeműek a díjátadón, és láthatóan nekik jelentett a legtöbbet ez az esemény. Az ő kategóriájukban – 7–9 évesek – így alakult a verseny. (A linkekre kattintva elolvashatók a mesék.)

1. díj: Nagy Liliána Zorka: A Madarak szigete

2. díj: Szinger Róza Mária: A különös nép

3. díj: Emily Vanhoorenbeke: A lúd világ

Különdíj: Mészöly Aida: Aida első uszodája

2. korosztály (10–13 évesek):

1. díj: Nagy Jázmin: Rigótestvérek

2. díj: Bukta Edvárd: Egy macska titkos élete

3. díj: Lázók Viktória: Egy tündéri család titkos kalandjai

Különdíj: Stonewell Luciana: Natureboy

3. korosztály (14–18 évesek):

1. díj: Veilandics Amira: Modern Lúdas Matyi

2. díj: Páricsi-Nagy Rezeda: Józsefvárosi csoda

3. díj: Bolla Dorina Jada: Amikor az óceánnak elege lett

A második helyezett mesét külön is kiemelnénk, mert helyi kötődésű, a Pál utcai fiúkat idézi meg a Práter utcai szoborcsoporton keresztül, az einstandra készülő Pásztor-fivérek felélesztésének kísérletével.

A felnőttek mezőnyéből érdemes kiemelni a különdíjasokat. Egy nagyrédei társaságról van szó, melynek összéletkora 814 év. A legfiatalabb író 71 éves volt, a legidősebb 90, Franciska néni, Imre bácsi, Matild néni, Bene bácsi, Piroska és Benci bácsi, Sárika néni és Angyalka, Etel néni és Panni néni, ahogy ők sorolták fel magukat. A Nagyrédei Gondozási Központban élnek, és a felhívást meglátva beneveztek A titkos főzet című meséjükkel. Darvasi László laudációjában kiemelte, hogy ezek az idős emberek igazán tudják, mire való a mese, „és bizony ez a legfontosabb, a legszebb tudások egyike. Tanít a mese, persze. Meg igazságot szolgáltat, persze.” És nevettet is, de meg is ríkat, ha kell.

Felnőtt korcsoport

1. díj: Gertheis Veronika: Városi egérrománc

2. díj: Hidvégi Anikó: A kiégett és eltűnt villamos

3. díj: Labancz Eszter: Manóka

Különdíj: Nagyrédei Gondozási Központ nappali ellátásban részesülő tagjainak közös meséje: A titkos főzet

A villamosos mesét is kiemelnénk, mert Darvasi László is összekötötte azt kalandos ideérkezésével, hiszen ő is villamossal jutott el végül a FiDo-parkba, és úgy gondolta, hogy az, ahogy a mesében leírták a villamost, igenis jól működne az életben is. A mesebeli aranysárga jármű ugyanis

„reggel kávét adott, hosszú kávét, presszót, lattét, kapucsínót, bármilyen kávét kérnek tőle, mesélt, csevegett a magányosokkal, friss újságot szolgáltatott, elmondta a világhíreket, vagy a kerületi híreket. Nevetgélt, virágot szedett a szép lányoknak, beszámolókat tartott a várost kevésbé ismerőknek.”

emelte ki a zsűriző író, majd így folytatta:

„Azért tetszett nekem ez a mese nagyon, mert szerintem a villamos a legkedveltebb közlekedési jármű. Jobban szeretem a trolinál, ami egy kicsit hektikus. Ugye? Elég ideges fajta. A metró sötétben fúr, bár gyorsan oda lehet vele érni a célhoz. A busz néha meggondolatlan, és olykor annyira hullámzik, hogy én tényleg ennek a szemtanúja voltam, ez nem mese, ez teljesen igazság. Én egyszer láttam egy hajóskapitányt, meg a tengerész társaságát, egy ilyen csuklós buszon várost nézni, és olyan tengeribetegek lettek, hogy le kellett szállni, és nem mondom meg, hogy mit csináltak. A villamos kedves, ha gyorsan siklik, az se annyira veszélyes, és tényleg tud mesélni és kedveskedni, ahogy Anikó írta. Lett már valaki a troliban szerelmes? Troliban??? Ugyan! És villamoson? Na ugye!”

Hidvégi Anikó szerzőt mi is meginterjúvoltuk, aki elmondta, hogy megvan a rutinja, ugyanis négy gyermeke van, és elég sok mesét mondott már nekik élete során. Hogy honnan az írói vénája, maga sem tudja, talán édesapjától örökölte, aki művészember volt, szeretett festeni. Ehhez képest ő programozással foglalkozik, de ez a mese úgy született, hogy amikor villamoson utazik, neki is meglódul a fantáziája, és örülne, ha a villamoson utazva, a jármű néhány helyet bemutatna, ahol elmegy, mert nem mindenki ismeri azokat a környéken.

Terve, hogy egy olyan könyvet készítsen, amiben elektronikus részek lennének, ötvözné a programozást az írással, lennének benne LED-kijelzők is. Már készül a könyv, és szeretné, ha egy éven belül elkészülne. Anikóval megígértettük, hogyha kész lesz, mindenképp megkeres minket vele, mert nagyon kíváncsiak vagyunk rá.

A nyertes mese szerzője Gertheis Veronika sem teljesen outsider a mesevilágban. Elmondása szerint hivatásszerűen is mesél, hiszen pedagógus. Gyermekkora óta nagyon szeret mesélni, sokat írt már, és szeretné, ha egyszer majd megjelennének. A városi egérrománc című meséje úgy született, hogy egyszer egy kihívást állított maga elé: minden nap ír egy történetet egy fotó alapján.

Talált egy képet, amit már maga sem tudott, hogy miért fényképezett le, de egy ilyen romos ház volt rajta, borostyánnal befuttatott udvarral és egy üres szomszédos telekkel. És hirtelen – maga sem tudja, honnan és miért – beugrott neki, hogy milyen egyszerű nekünk embereknek itt az utca túloldalára átkelni, de milyen nehéz és veszélyes lehet ez egy egérnek, aki ételt akar szerezni magának. Innen indult el a fantázia és született meg a történet.

„Gondolom, érződik is a mesén, hogy vannak benne felnőtt utalások, felnőtt humor is. Mégiscsak egy egérnő van benne, aki a bundájával akar partnert szerezni magának, ez nem az, amit a klasszikus mesékben az ideáloknak képzelünk. Úgyhogy ez egy játék volt igazából.”

A pályázatot az utolsó pillanatban vette észre, egy nap volt a határidőig, és a régi írásai közül választotta ezt.

A mesék egy része a Józsefváros Újságban is meg fog jelenni, de nem ez az egyetlen fórum, ahol elolvashatók lesznek. A kerületi infópontok mellett készült egy honlap is, ahol olvashatók a legjobbak, de még VIII. kerületi játszótereken is fel lehet majd lelni egyik-másikat a meseséták során. Az idei mesefelolvasások ugyan véget értek, szeptemberben több ilyen alkalom is volt, de remélhetőleg a jobb idővel együtt jövőre ismét élvezhetik a gyerekek és szüleik.