A 21. század barbárjai

Rengeteg tév- vagy félinformációból összerakott előítélettel, konteóval, kettős mércével, hol burkolt, hol kendőzetlen rasszizmussal vagy éppen antirasszizmussal élünk mi, ami éles helyzetben bontakozik ki csak igazán.

A Katona Kamrájában 2017 óta játsszák Philipp Löhle német drámaíró darabját Vajdai Vilmos rendezésében. A téma súlyos, húsbavágó, aktuális, groteszk társadalmi szatíra némi krimis beütéssel, sok humorral. A darab témája a menekültkérdés, de annál is inkább szól az emberi természetről.

Hogy a történet nem épp tegnap és nem a mi szomszédunknál játszódik, csak onnét tudhatjuk, hogy már nem divat a szomszédolás. Két házaspár megismerkedik egymással: Barbara (Fullajtár Andrea) és Márió (Dankó István) régóta a házban laknak, Linda (Pálos Hanna) és Levente (Rajkai Zoltán) új lakók. Aztán egyszer valaki kopog, s már ötszereplős a történet.

Pilinszky János KZ-oratóriumának nyomasztó részletével indul az előadás, pár perc múlva viszont már alig akad a nézőtéren bárki, aki nem nevet. Előbb kuncogunk, aztán felengedve már nagyobb hullámokban érkeznek az ízes röhögések a fájdalmasan jól alakított mindennapi emberek párbeszédén. A színészek kihozzák a karakterekből a maximumot, jellemvonásaikat saját ismerősi körünkben is fellelhetjük.

Félünk az idegentől, elutasítjuk, vagy érdeklődünk iránta, ismeretlenül is ismerni véljük? Nem aktuálpolitika, inkább egy társadalmi jelenség bemutatása zajlik a színpadon közel két órában, és mi nevetünk a felénk tartott tükörbe.

• Nem vagyunk mi barbárok
• Katona József Színház, Kamra
• *5/5

Rebró

Imitált természetjárók Kánaánja

Családilag rajongunk a túrázásért. Ám ha éppenséggel rögösebb utat jártunk be mindennapi életünk során a héten, a hétvégén újabb kihívásként a magasba kaptatni már a fenének sem hiányzik, de nem úgy a természet nyújtotta nyugalom. Kompromisszumos megoldásként Királyrét vált be: sok a zöld, hegyekkel szegélyezett, van lehetőség bandukolni kirívó szintkülönbség-változások nélkül (is).

A Börzsönyben meghúzódó kirándulóhely a Nyugatitól vonattal, majd Kismarostól kisvasúttal megközelíthető. Ez remek élmény, csodás tájakon át kanyarogva ér célba igazi fapados fílinggel, a kalauz manuális lyukasztót használ! Az autóúton némi pályafelújítás okoz épp kisebb fejtörőt Szokolyánál: merre tovább? Ez alkalmat teremthet a helyiekkel szóba elegyedni, ami inkább pozitív tapasztalás. Királyréten a parkolás egy-kétezer forintba fáj. Túljutva a röpke krízisen, hogy már tényleg mindenért fizetni kell, bele is csaphatunk a vadregényes romantikába. Kielégítő a kínálat: lehet hajtányozni, van játszótér, tanösvény, hangulatos kis büfé, piknikező, viszont nincs tömeg. Kis patak csörgedezik a fák alatt (ne számítsunk rá, hogy a gyerek szárazon megússza). Ennek mentén bukkanhatunk rá egy kis barlangra, ahol az izgalom a tetőfokára hág: telefonvilágnál bejárva is hátborzongató, tele pókokkal és falról lógó bőregerekkel. Gyenge idegzetűeknek és kevésbé sportos alkatúaknak is ajánlom.

• Királyrét
• 4/5

_KIZS_

Ökölcsapás a hasnyálmirigynek

A palacsinta nem könnyű vendéglátóipari műfaj: a legjobb általában otthon készül, a palacsintázóknak ezt kéne überelniük. A francia crêpe(s) a méretével (is) kéne, hogy meghódítson, ilyet adnak a Vas utcai J&G Palacsintafalóban. A méret a lényeg, vagy mégsem: randizni egy tagbaszakadt vízilabdással, aki három szót nem tud kinyögni, hát ez nem hangzik jól, hiába dagadnak az izmok – valami hasonló az itteni palacsintaélmény.

A nagy palacsinta könnyen lesz száraz, nyögvenyelős, itt is ez a helyzet. Két fiatalkorúval kommandót alkotva megkóstoltunk egy sós és egy édes fogást. A sós sajtos-sonkás volt, igazi semmi különös alap, ebből kéne maradandót alkotni – de az, hogy hagyma van benne, még nem elég, sőt. Visszafogott, ehető, de tényleg átlagos fogás volt, ami nem csalogat vissza a helyre. Méretét tekintve viszont vacsorának tökéletes.

A gyerekek a szemük vonzásának bedőlve nutellás-epreset kértek, amire tejszínhab is kerül. Mit mondjak, a geil halvány kifejezése az ízélménynek, a tömény nutella és a szirupos, lekvárszerű eper brutális munkára késztetik a hasnyálmirigyet. A két delikvens meg sem tudta enni őket, az elvitt maradékok másnap energiadús reggeliként fejezték be karrierjüket.

A hely amúgy cuki, hozhatjuk ide a vízilabdást, de ne első randira.

• J&G Palacsintafaló
• Vas utca
• 3/5

_dd_