Az egyik interjúalanyunk, nevezzük Gabinak, arról számolt be, hogy már 13 éve bérli az üzlethelyiséget, és a covid idején szerette volna megvenni az önkormányzattól, mire nemleges válasz érkezett, indoklás nélkül. A 26 négyzetméteres helyiség bérleti díja mintegy 60 ezer forint, erre jön még a 25 ezer forintos rezsiköltség. Amikor átvette, romos állapotban volt, fűtés sem volt benne, most elektromos radiátorral fűt. Az évek során több millió forintot költött a felújítására, cserébe semmiféle kompenzációt nem kapott, pedig rákérdezett, vihetne-e számlát, de azt mondták, nincs mód az elszámolására. A felújításhoz, hogy szebbé tegye az üzletet, az önkormányzat megadta a hozzájárulását.
Az évek folyamán a szerződés megújításánál mindig alakított az önkormányzat a feltételeken, a mostani szerint kötelezettség csak őt terheli. Amikor megvásárolta volna az üzletet, az önkormányzat ingatlanbecsüse az akkori állapota szerint 16 millióra értékelte.
A másik bérlő, nevezzük Vikinek, szintén több mint egy évtizede bérel egy 15 négyzetméteres önkormányzati üzlethelyiséget – 23 ezer forintért, rezsivel együtt (víz, villany, szemét és biztosítás) 51 ezer forint a kiadása havonta. Bérleményét ő is lepukkant állapotban vette át, 1,2 milliót költött akkor, az emiatt keletkezett kiadásait ő sem lakhatta le. Megfordult a fejében, hogy megvásárolná a helyiséget, de nem adott be rá kérelmet, mert a társasház, ahol az üzlet van, megvette volna, ám ők nemleges választ kaptak. Viki érdekesnek tartja, hogy a szomszédjában lévő üzletet viszont eladták volna a bérlőjének, aki azonban sokallta az árat: 15 négyzetméterért 8 milliót kért volna az önkormányzat – holott a saját pénzen kirendelt ingatlanbecsüs ennek a felére értékelte az ingatlant, szintén piaci alapon.
A JGK igyekszik nem eladni bérleményt
A kérdéseinkre Szirti Tibor vagyongazdálkodási igazgatótól kaptunk választ. E szerint a májusban elkészült Vagyongazdálkodási Terv tartalmazza a JGK és a Józsefvárosi Önkormányzat alapelveit: nem cél a helyiségek elidegenítése, azaz eladása, a JGK törekszik az ingatlanvagyon megtartására. (A helyiségek elidegenítésének feltételeit az 1993. évi LXXVIII. törvény, valamint a 32/2013. (VII. 15.) önkormányzati rendelet vonatkozó rendelkezései határozzák meg.)

Helyiséget vásárolni ezek értelmében csak akkor lehet, ha az a társasházon belül található. Ez esetben a helyiségre bérleti jogviszonnyal rendelkező bérlőnek jogszabályon alapuló elővásárlási joga van. Ennek gyakorlására kétféle módon nyílhat lehetőség: vagy a bérlő kezdeményezi a vásárlást az önkormányzatnak, vagy fordítva. „A bérlő elővásárlási joga az önkormányzat számára nem jelent eladási kötelezettséget, így a tulajdonos (önkormányzat) egyedileg mérlegeli, hogy az adott helyiséget el kívánja-e adni” – írta Szirti.
Ezeken túl csak akkor tehető javaslat egy helyiség elidegenítésére, ha a hivatalosan megállapított forgalmi érték (tehát a helyiség ingatlanbecslő által becsült értéke) meghaladja az öt éven belül bérbeadott helyiség 8 évre, illetve az öt éven túl bérbeadott helyiség 10 évre számított bérleti díj bevételét.
Ráfázhat a bérlő a felújításra
„Természetesen volt már példa arra, hogy az adott önkormányzati helyiséget a bérlője megvásárolta. A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a bérlő által fizetendő vételár mértéke megegyezik a helyiség forgalmi értékének 100 százalékával” – magyarázza Szirti.
Így viszont, ha a bérlő végzett felújítást, az beleszámít a forgalmi értékébe, és akkor a felújítást valóban duplán kell megfizetnie: egyszer, amikor saját költségén felújította, másodszor, amikor az ingatlant megvásárolja.
Visszatérítik a felújítás összegét? Szirti válaszai alapján erre van lehetőség, amennyiben arról a munkálatok megkezdését megelőzően a szerződő felek megállapodtak. Tehát a bérlő nem dönthet úgy, hogy felújít, majd utólag behajtja az összeget a JGK-n, erre előre gondolnia kell. Lehetőség van viszont arra, hogy az önkormányzat olyan bérleti díjat állapítson meg egy átmeneti időszakra, amelyben már eleve figyelembe vette a helyiség felújítási költségeit.
Fotók: Pixabay
