Azt hiszem, kevés olyan roma van, aki ne találkozott volna még Lakatos László stand-up comedys előadó úgynevezett cigányos stílusú felvételeivel a közösségi hálón vagy a videómegosztó portálon.

Lakatos 2016-ban, életének egyik válságos időszakában látta meg a Comedy Central felhívását, ami arról szólt, ha vicces vagy, mutasd meg. Gondolta, megpróbálja, veszítenivalója nincs. Megírta élete első szövegét, beküldte, három- vagy négyszáz ember közül választották ki, bejutott a döntőbe, végül önálló műsorral mutatkozhatott be a közönségnek.

Így kezdődött a karrierje, s ma már a józsefvárosi Dumaszínház társulati tagja, vagyis főállású humorista. Folyamatosan képezi magát és újabb előadásokkal készül. A neten sok felvételét láthatjuk, sőt egy sitcom (vagyis szituációs komédia) sorozatot is írt Örökké veled címmel, amelyben több szereplőt is megjelenít, nőket, férfiakat egyaránt (a Thália Stúdióban színészmesterséget is tanult). Ebből tíz rész készült el idáig – a neten láthatók –, folytatása szponzor hiányában abbamaradt.

Lakatos László ezeken a felvételeken élethelyzeteket villant fel humorral átszőve, „nyóckeres” cigány akcentussal, amiket mi, romák jól ismerünk. De ahogy tőle halljuk ezt az akcentust és alakjai sztereotip megjelenítését, kifigurázását, azt abszolút természetesnek vesszük, mert hozzátartozik az egyéniségéhez, belőle jön és egyáltalán nem mesterkélt.

Nem úgy, mint a jól ismert egykori és mai humoristáknak – Sas József, Hofi Géza, Fábri Sándor, az Aradi-Varga páros és Bach Szilvia – cigányokról szóló produkcióiban a mesterkélt, sértő, előítéleteket megerősítő szövegek és megjelenítési módok.

Közülük még leginkább Sas József volt az, akinek időnként empatikus kiszólásai voltak, de ő sem maradt ki a romák kicsúfolásának, kigúnyolásának színpadi megjelenítéséből. Mintha ezek az emberek egymástól tanulták volna azt az akcentust, amivel a cigányokat igyekeztek, igyekeznek bemutatni. Mert azt a fajta hanghordozást egészen biztos, hogy nem a cigányoktól hallották.

És teljesen mindegy, hogy milyen cigányt, fővárosi muzsikust vagy vidéki vajdát akarnak humoruk tárgyává tenni, minden alak beszédstílusa egyforma. Még a mozdulataikat vagy a figurák kellékeit – az elengedhetetlen sálat meg a szivart – is egymástól leshették el.

Jól tudom, a kabaré történetében már korán jelentkezett a „faji” különbözőség szatírával vagy humorba ágyazott megbélyegzéssel való megjelenése. Ennek ellenére azt gondolom: az ízléstelenségig elmenő szöveg mégis nagyon ártalmas ránk nézve.

A legdurvább Fábri, aki a létező összes előítéletet bele tudja gyömöszölni a műsorába. A Nagy Roma Show-ba beleerőszakol Kossuth-díjas művészeket, önmagukat megválasztó cigány vajdákat, folklór zenekart és cigány táncosokat. Ez számunkra azt jelenti, hogy ugyanúgy nem tesz különbséget cigány és cigány között, ahogy a többség sem, tehát egyformának látnak bennünket, nem vagyunk individuumok.

Bach Szilvia Jolikája is rettentően felháborító! Noha Bach többnyire aktuális társadalmi-politikai jelenségeket kritizál – mondhatom, hogy kiválóan –, mégsem világos számomra, miért kell egy ostoba, buta falusi cigányasszony bőrébe bújva előadnia a mondandóját.

Lakatos Laci, amikor ez a téma szóba került, azt mondta: „Litkai Gergő (a Dumaszínház produkciós vezetője) mesélte, hogy egy pszichológiai kutatás szerint hiába filmben vagy stand-upban hangzik el egy sztereotip megállapítás, a nézők egy része azt megerősítésként érzékeli.”

Laci kifejtette nekem, pontosan tisztában van azzal, hogy nagyon nagy a felelőssége. Neki mindenképpen azt kell erősítenie, hogy a cigány életérzést úgy mutassa meg, hogy az voltaképpen általános emberi életérzés, ami semmiben sem más, mint bárkié.

Nyitókép: a Comedy Centrál felvétele