A művészet szent lángját magasba emelni nemes cselekedet, erkölcsileg szerezhetünk megbecsültséget, ha mindezt minőségi módon tesszük, de mint közismert, ezzel nem jár együtt automatikusan az ANYAGI.
Aki egy kicsit is érdeklődött már mindenféle fővárosi négyzetméterárak tekintetében, az tudhatja, hogy ami ezen a téren megy, az nem más, mint HORROR. Nincsenek könnyű helyzetben azok tehát, akik alkalmas helyszínt keresnének önkifejezésük terepeként, bérleti díjak az egekben és a művész is eszik.
Az, hogy az (egyelőre saját nevét még nem találó, jelenleg SACC/KB munkanéven futó) honi underground ősbölényekből verbuválódott csapat mégis otthonra lelt, az annak a Józsefvárosi Önkormányzatnak köszönhető, aki a tavalyi évben rászánta magát arra, hogy igen kedvezményes áron adjon ki üzlethelyiségeket mindenféle jó ügyben utazó csoportosulásoknak.
Így került hát az igen heterogén társulat a Magdolnanegyed sokat látott Dobozi utcai szegletébe, a villamosremíz, a godot-i értelemben vehető Sorsok Háza és a Teleki piac közé. A művészek itt kb. 70 plusz 30 négyzetméter galérián válthatják valóra nagyívű elképzeléseiket.
A házban egyébként a közelmúltban használtbútor-bolt működött, a vészkorszakban csillagos ház volt, a Magdolna utcai sarki bejáratáról pedig kocsma, pálinka- és borkimérés nyílt a háború előtti években. És hogy kik is lesznek itt a rezidensek? Többek között a hazai anarchista filmezés apostolai, a Buharov testvérek, akik tavaly jelentkeztek új opusszal, a Melegvizek országa cíművel,
és akiknek józsefvárosi illetőségű oszlopát, Hevesi Nándort lapunk is megkereste a közelmúltban kerületi kultúrarcokat bemutatandó.
Vagy ott van az egri szakosztály: Balázs Péter, az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének docense, és Szolnoki József, az egri Média és Design Intézet igazgatója is a csapatot erősíti, csakúgy, mint Bordás Róbert Zsigmond Vilmos-díjas operatőr, képalkotó, de a veterán Kaos Camping csapat Super8-as filmeket vetítő hordája is itt vert tanyát.
Mindehhez a szervezeti hátteret a noszvaji Farkaskő Művésztelep Egyesület adja, melynek Balázs az egyik régi kulcsfigurája (az ottani egyébként nagyon különleges helyszín, mely az ősi földalatti építészet formáit, a dombházakat, barlanglakásokat használja innovatív művészeti térként; nagyon sok minden más mellett a meseterápiás foglalkozás is rendszeres itt, mely majd a Dobozi utcában is fog vendégszerepelni).
A házigazdák időről időre megnyitják a teret a szélesebb közönségnek is,
a múlt héten volt éppen egy ilyen alkalom, ahol is a házigazdák bemutatkozó kiállítása volt megtekinthető, miközben analóg, de experimentális filmvetítés is eszközölve lett diszkógömb felületre, és Buharov-rövidfilmekre nyílott befogadási lehetőség.
A megjelent értő és tapasztalt közönség hálásan ette a művészet mannáját, és itta a baráti árakon dolgozó büfé nedűit, tudván tudva, hogy ezzel is az alkotókat támogatja. Közben transzcendentális szabadzene improvizálódott, ahol aztán felmerült a régi underground mondás, miszerint a csinálás öröme közben nem a megérkezés, hanem az út maga a fontos, ennélfogva a műsorelem feldolgozása befogadói oldalról kissé melós volt, de tudjuk, hogy a kortárs művészet nem mindig egyenlő a sétagaloppal elegy fáklyásmenettel. Az alkotók egyébként egy
ökotudatos összművészeti alkotótér
létrehozásán óhajtanak fáradozni, ahol rengetegféle workshopot tartanak majd, gyerekeknek is akár, hiszen az analóg film kávéval és citromsavval történő előhívását sem lehet túl korán elkezdeni:
„Forgatnak a nyolcba délután a gyerekek, bejönnek ide, előhívják a filmet, aztán este le is vetítjük, egy olyan zenei aláfestéssel, amit akár ők is improvizálhatnak”
– mondja Hevesi.
Intimebb akusztikus koncertek, minifesztiválok is „megrendezésre kerülnek” majd a Doboziban, természetesen a békés szomszédi együttélés szabályait nem szem elől tévesztve. Kis konferenciák, beszélgetések során cserélhetnek eszmét az adott művészeti ág elhivatott reprezentánsai, fontos a performance irány is, de akár kis stúdiószínházként is tud funkcionálni az imponáló, hétméteres belmagasságú, gyönyörű boltíves ablakokkal ellátott helyiség.
Minden nyitott tehát, ezek még az első hetek csupán, az állapot félkész, még rendezni kell a teret, eddig egy tisztasági festést intéztek a művészek, fűtés nincs, áram van meg vizesblokk.
Az alkotók egyébként szívesen fogadnak mindenféle tárgyi adományt, összecsukható széket, kávéfőzőt vagy levélnehezéket.
Jelenleg egy menő galéria komplett világítási rendszere lett felajánlva a XXI. század lánglelkű művészmunkásainak; ha ön is adakozna, nézze meg a hely Facebook-oldalát, és itt informálódhat a nyilvános eseményekről is!
Fotók: Csala József
