Hogy mi miatt, azt próbáltuk megfogalmazni, illetve a tulajdonosokból kihúzni. Sok Olaszország-fanatikusnak (köztük nekem is) van nosztalgikus kötődése a Pizzamanufaktúrához, akik elsőként honosították meg itthon – igaz, akkor még római pizzatésztával – a nápolyi pizzaérzést: amikor vidám, táncoló, éneklő, mosolygó, enni és élni látványosan szerető srácok dobálják fel sülni a pizzákat, te pedig közvetlenül a kezedbe kapod egy papírtálcán. Nincs modoroskodás, nincs „szia, uram, mit hozhatok?”,
kerek árak vannak, egyszerű pizzák,
borravalós láda, kézzel evés, jó zene.
Egy kis Moto-történelem
A pizzamanufaktúrások aztán megnyitották a Manu+-t, az első beülős nápolyi pizzázót a pesti oldalon – ekkor a Digó még utcai bódékban sütögetett. Nagy Patrik, a későbbi Moto egyik alapító tulajdonosa itt került a képbe, Manuék kitanították a pizzaszakács mesterségre. Majd amikor Szűcs Attila és Szűcs Ferenc a Most bisztrótól megkereste a pizzamanusokat, hogy imádják az ötletüket, ők is szeretnének egy ilyen pizzériát, de nem akarják ellopni, mi lenne, ha együttműködnének – akkor Patrikot küldték, hogy vezesse a Moto első pesti egységét.
Később a Manuval szétváltak az útjaik, nem egyezett az üzletstratégiájuk, de a jó barátságot meg akarták őrizni, az időben történt szétválással ezt sikerült is megugrani.
Amikor megnyílt a Kazinczy utcai Moto, valamiért sokunk kedvence lett, egy időben szerintem hetente jártunk oda, és minden házibuli úgy indult, hogy „akkor ki mit kér a Motóból?”. Időközben megnyílt a Digó étterme is ugyanabban az utcában, bár jóval elegánsabb kivitelben, talán még a pizzájuk is finomabb volt kicsit, mégis
elkapta a társaságunkat a Moto életérzés,
valahogy jobban odaillőnek éreztük magunkat.
Ahogy a hetedik kerület egyre turistásabbá és megfizethetetlenebbé vált, éreztük, hogy az ilyen sallangmentes, őszinte helyekre, mint a Moto, vigyázni kell.
Ilyen a faksznimentes pizza
A pizza maga szimplán olyan, amilyennek lennie kell, se több, se kevesebb: tökéletes tészta, tökéletes, San Marzano paradicsomból készült
szósz, mozzarella, bazsalikom.
Lehet többféle feltétet is kérni rá, de nekem mindig a margarita/margherita marad a kedvencem, megkapod, széttéped, kicsit lefolyik a szósz és a sajt,
kicsit összekened magad, betolod magadba, boldog vagy.
A titok persze, mint mindig, a minőségi alapanyagokban rejlik, amelyek mind Olaszországból érkeznek. Próbálták mással, sajnálják, de kizárólag az olasz pizzalisztből kel meg úgy a tészta, kizárólag az olasz paradicsomszószból igazi a pizzaszósz, amit gyakorlatilag ízesíteni sem kell.
Mivel kézműves terméket árulnak, nem állítják, hogy mindhárom üzletükben és mindennap ugyanolyan lenne a pizza, Budán például megfigyeléseim alapján kicsikét ropogósabb. Apró különbségek lehetnek, a dagasztásnál nem mindegy a páratartalom, a hőmérséklet vagy a helyiség mérete. Így a pizzaszakácsoknak nem egy bevált receptet kell vakon követniük, hanem napi szinten alakítani, kitalálni, hogy aznap hogyan lesz a legjobb. Erre nem is könnyű embert találni, főleg úgy, hogy a Moto identitásába is beleillő legyen.
Nem aggódnak a jövő miatt
Józsefvárosba, különösen a Rákóczi térre régi álmuk volt hozni egy Motót, folyamatosan nézték a helyeket, így amikor megüresedett a könyvesbolt által bérelt terület a József körút 34-ben, azonnal lecsaptak.
Attól nem félnek egyelőre, hogy ne tudnák fenntartani magukat, minden üzletük jól pörög, az új bolt nyitóbuliján az utcán álltak sorba az emberek, és türelmesen vártak a pizzájukra.
Árakat muszáj volt emelniük, egy margarita 2980 forintba kerül. Mi tonhalast és spenótos-kolbászost kóstoltunk, mindkettővel nagyon elégedettek voltunk.
Fotó: Huszár Boglárka
