Amikor egy éve beszélgettünk a frissen kinevezett múzeumigazgatóval, Tamás Istvánnal, azt mondta, olyan múzeumot akar, amit a józsefvárosiakkal együtt hoz létre.
Elindult a tárgygyűjtés, és lassan gyűlnek a lakossági tárgyfelajánlások, melyekből mi is rendszeresen bemutatunk egy-egy darabot. És volt már nyitott restauráló műhely is a Józsefvárosi Múzeumban, ahol Psota Irén szülőházának ajtaját kezdték rendbe hozni.
Azonban nemcsak régi tárgyakat gyűjtenek, hanem Józsefváros múltját is kutatják, és ebben nagy szerepük van azoknak a kerületi polgároknak, akik megosztják emlékeiket a múzeummal. A Virtuális Emléktár megindítása ennek a munkának a része. Ez egy Facebook-csoport, amihez bárki csatlakozhat, és elmondhatja, amit tud a bemutatott tárgyról vagy helyszínről.
Az első bejegyzésben a Kistanya vendéglőről kérdezték, hogy ki lakott a közelében, milyen hely volt ez, jártak-e oda, a Kőris utca és Kálvária utca sarkára.
A hozzászólásokban máris sok érdekes részletre derült fény, csakhogy nem a múzeumi csoportban, hanem a Józsefváros régi fotókon nosztalgia csoportban, ahová megosztották a Józsefvárosi Múzeum bejegyzését.
A Facebook ravasz felület, ilyen furcsaság bárkivel megtörténhet, hogy miközben sokan reagálnak a bejegyzésére, ezt nem ott teszik meg, hanem egy másik helyen. Mondjuk a Józsefváros régi fotókon csoportnál jobb helyre aligha lehet megosztani egy ilyen bejegyzést, csak éppen a Virtuális Emlékhely csoportban nem látszanak ezek a hozzászólások.
Na, de mi érdekes derült ki a Kistanya vendéglőről?
Ott verte a blattot „súlyos pénzekben” József, a tulajt pedig Ferinek hívták. Flórián a hetvenes években lakott szemben az édesanyjával, a vendéglő konyhájának jó híre volt, bár szerinte inkább csak inni jártak oda az emberek. A rendszerváltás után pedig lezüllött az üzlet, miközben a vendégek egyre inkább a módosabbakból kerültek ki, jelzett egy furcsaságot. Marikáék pacalt enni jártak oda a Dugóból (Dugonics utcai iskola) suli után. Lászlóék csak elvitelre vittek ételt, de Levente is odajárt iskola után a Dugóból, és találkozott az ott kosztoló híres színészekkel is a Józsefvárosi Színházból, sőt egyszer még Major Tamást is látta ott ebédelni. Sándor szülei a lakodalmukat tartották a vendéglőben anno. És lehetne még sorolni az apró emlékeket, miközben a Kistanya vendéglő lassan nekünk is rég nem látott ismerőssé lesz.
Ha ezeket az emlékeket a múzeum képes lesz megjeleníteni, nagyszerű élményt lesz képes átadni. Hogy ne maradjunk le erről, csatlakozzanak a Virtuális Emléktárhoz, és osszák meg az emlékeiket!
