Rengetegen gyülekeznek este az Erkel Színház előtt. Nagy ölelések, hátbaveregetések sora zajlik – aki nem tudja, az is látja, hogy összeköti őket valami. Vagy valaki. Novák Ferenctől, Tatától, Budapest Józsefváros díszpolgárától búcsúztunk október 21-én.
Közel 10 éve szorongva várom a karácsonyt. Nem ünnepelhetünk úgy, ahogy addig, amikor összejött a nagy család. Elment a férjem, a szülei, a testvérei, a szüleim, a nővérem. Alig vagyunk néhányan, akikkel még megpróbáljuk megteremteni a varázslatot.
Február közepén indította el a Józsefvárosi Múzeum a Virtuális Emléktár nevű Facebook-csoportját, ahol egy-egy régi, mára eltűnt józsefvárosi hely emlékét kutatják azok segítségével, akik jártak ott, vagy felmenőiktől hallottak róluk. Már két bejegyzés született, és máris különösen érdekes részleteket közöltek az emberek – egy másik csoportban, ahol megosztották a múzeum bejegyzéseit.
Ki emlékszik még a „békebeli”, „virtigli” május elsejékre? Hiszen szinte lassan már a „Kádár-gyerekek” is elmennek. Néhányukat arra kértük, idézzék fel, milyen is volt az az igazi, szocializmusbeli május 1. a hatvanas-hetvenes években, amikor ők voltak fiatalok.
Számvetés a budapesti emlékekkel című cikket közölt a New York Times, ami telis-tele van józsefvárosi csemegével. A Times újságírója három hónapot töltött azzal, hogy korabeli portrét készítsen Magyarország fővárosáról, ahol gyerekként a 90-es évek elején több évig élt, és bejárt és bemutat számos kerületi helyet.
Szabó Magdáról mindenki tudja, hogy az egyik legnagyobb magyar író, de vannak néhányan, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy ki ő, ám jól ismerték a közönség előtt rejtett arcát. Volt tanítványai emlékeztek a Horváth Mihály téri iskola egykori tanárára.
A fénykép legnagyobb értéke abban rejlik, hogy képes megőrizni pillanatokat, és átmenteni azokat a múltból a jelennek. Magában hordozza és megismerteti egy másik világ valóságát. A Józsefvárosban élő Széki Dezső szekrénye több tízezer képet rejt. Belelapozva felelevenedik az évekkel ezelőtti Budapest élete: a néző elé egy több évtizedes út tárul. A nyugdíjas férfi korábban buszsofőrként dolgozott, így volt alkalma megfigyelni a város alakulását, fejlődését, sőt meg is örökítette annak egy-egy részletét.
