Alföldi György, a Rév8 egykori vezetője írta 2012-ben egy Palotanegyedről szóló kiadványban: „A helyi civilek közül ki kell emelni a Civilek a Palotanegyedért Egyesületet. Ilyen aktív egyesülettel még nem nagyon találkoztam pályafutásom során. Évek óta ugyanazok az elhivatott személyek viszik az ügyeket – márpedig az állandóság nagyon fontos a helyi érdekek képviseletekor.”

Egy hete volt a tisztújító ülésünk, ami egyúttal születésnapi ülés is volt, mert május közepén alakultunk meg 2008-ban. Úgyhogy tortáztunk és újraválasztottuk az elnökséget, ugyanazok kapták meg a megbízást, akik eddig is. Sajnos megfeleződtünk az elmúlt pár év alatt, a nyolcfős elnökség négyre redukálódott, mert többen családot alapítottak, néhányan elköltöztek, kiöregedtek, vagy épp gyereket szültek. A munka nem csökkent, de a dolgos kezek száma igencsak megcsappant.

Ha megfeleződött is az elnökség, van mögöttük tagság is, lazábban vagy alkalomadtán aktívabban kötődve.

A pandémia visszavetette a munkakedvet, az elnökségi tagokon kívül sajnos a fiatal lelkes segítőink közül is többen eltűntek e két év alatt. Próbáljuk a fiatalokat visszacsalogatni, de érthető módon inkább az idősebbek érnek rá. A következő pár év nagy projektje a fiatalodás lesz közösségi programokon keresztül.

Sokan tanulnak a Palotanegyedben, akik nem itt élnek ugyan, de szeretik a környéket. Ők is bevonhatók vajon?

Aki itt tanul és itt is lakik albérletben, az hosszabb távon is elkötelezett, bennük látunk potenciált, őket próbáljuk most megszólítani. Aki idejár iskolába, de nem itt él, azt reménytelen elérnünk. Egyébként az itteni lakosokat is nehéz megszólítani, de rendületlenül próbálkozunk, nem adjuk fel.

Vannak lokálpatrióta egyesületek szerte az országban, ezek néha politikai célból jöttek létre egy választásra, de a CaPE-hoz hasonlót nem sokat látni. Ti tényleg folyamatosan szerveztek valamit.

Annyival egészíteném ki Alföldi György idézett szövegét, hogy

Az önkormányzatnál is voltak változások, a székhelyünkön, a H13-ban is mindig változnak a dolgok, mi tényleg fix pont vagyunk. Szerintem nekünk az az erősségünk, hogy nem specifikus egyesület vagyunk, tehát se politika, se vallás, se egyéb irányultság nincs bennünk, és nem specializálódtunk arra, hogy csak a lakosság érdekeit védjük, vagy csak kulturális egyesület legyünk. Itt együtt van a kultúra, az identitás, a köztisztaság, a lakosság, a kapcsolatok – és szerencsére az elnökség tagjai pont ezekben az irányokban érdekeltek.

Le van osztva, hogy ki mivel foglalkozik?

Igen. Tircsi Anikó ügyvezető elnök és kulturális mediátor, aki talán a legfontosabb köztünk, ő az idézőjeles kulturális miniszterünk, aki a végzettsége és kapcsolatai révén nagyon sok izgalmas kulturális programot szervez. A titkárunk Vass László, ő meg pont azt a jogi irányt viszi az érdekképviseleti fórumokon, amihez meg az ő személyisége kell. Én mint építész a lokálpatrióta és értékvédelmi irányt képviselem, mi hárman az elmúlt 12 évben is együtt dolgoztunk. A negyedik elnökségi tagunk Szabolcs Anikó, aki a nyugdíjasokat képviseli most, ő pár éve csatlakozott az elnökséghez.

Te mióta élsz itt?

Eredetileg gyöngyösi vagyok, a fővárosba jártam egyetemre. Amikor végeztünk és lakást kerestünk a párommal, csak annyi pénzünk volt, hogy Pesten nézelődjünk, Buda szóba sem került. Végigjártuk fél Pestet, és akkor szerettünk bele ebbe a környékbe. Több lakást is megnéztünk a Palotanegyedben, végül a Gutenberg térnél kötöttünk ki. Úgyhogy 1995 óta ismerem jobban ezt a környéket. Akkor úgy beleszerettünk, hogy amikor kinőttük a lakást, már egyértelmű volt, hogy maximum egy saroknyira megyünk. Az élet úgy hozta, hogy a Lőrinc pap téren volt egy eladó lakás a legfelső emeleten, ami megtetszett. Akkor annyira nem volt még sürgős a költözés, viszont egy évre rá még mindig láttuk, hogy eladó, és akkor azt mondtuk: ez a lakás ránk vár – úgyhogy megvettük.

Mi tetszett meg ’95-ben a Palotanegyedben?

A hangulata ragadott meg. A terei, pedig akkor még nem így néztek ki. A Gutenberg tér megújulását az ablakból néztük végig. A Mikszáth téren még autók jártak, a Lőrinc pap tér kövein pedig Trabantok álltak. Minden ősszel, a Kulturális Örökség Napján nyitva van a házunk, fogadjuk a látogatókat, akkor szokott lenni egy kis fotókiállításom itt, ami 2004-től datálódik. Vannak képeim a Lőrinc pap térről fentről, a lakásunkból fotózva. Mindig fölteszem a kérdést a látogatóknak, hogy szerintük mikor készült a kép. A legtöbben simán az 1980-as éveket mondják, pedig egy 2004-es fotóról van szó, de az idő mintha megállt volna…

Építészként a 90-es évek közepén a potenciális lehetőségeket láttuk meg a környékben. Amikor 2003-ban átköltöztünk, még szó sem volt arról, hogy felújítják a Lőrinc pap teret, csak néhány év múlva újult meg a tér. Az építész megérzése volt, hogy a történelmi környezet és a fellendülő negyed nekünk pont ideális lesz, hiszen a házak nagy része még lepusztult volt, de lehetőségeket rejtettek. A lehetőséget láttunk meg a tető alatti lakásunkban is, hogy később be tudjuk majd építeni a tetőteret.

Ebből még nem következik, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, és létrehozzanak egy egyesületet az értékek megőrzéséért, és segítsenek abban, hogy élhető és élvezhető legyen ez a környék.

Az egyesület a Krúdy utcai vendéglátósok és üzletek összefogásával indult el. Ez jó indulás volt, mert a szomszéd üzletek általában nem beszélnek egymással, főleg ha konkurenciái egymásnak.

Itt volt a Zappa, az első elnökünk, az alapító Szűcs Péter volt. De az alakulásnál benne volt a Darshan, az optikus meg a zöldséges Gizi néni, aki azóta nyugdíjba ment, szinte az egész utca csatlakozott. Akkor a Krúdy még átjáró utca volt autókkal, nem sétálóutca. Az egyesület egyik első célja volt, hogy a Mikszáth térből élhető tér legyen, az utcából pedig sétálóutca.

Legtöbbször azért alakul egy egyesület, mert van valami fontos cél, és könnyebb összefogni a megvalósítás érdekében. Ahogy meglett az egyesület, rögtön beindult minden, jöttek az egyéb programok is. Szűcs Péter jobb keze Győri Judit volt, aki az épülettörténeti, kulturális programokat vezette. Szerencsére nem ragadtak le egy iránynál, hanem a helyi érdek mellett a kultúra és az érdekképviselet is fókuszban volt. Amikor 2009-ben én bekerültem a CaPE-ba, akkor indult el az Európa Belvárosa Program, ami a környék rehabilitációját tűzte ki célul.

Kocsis Máté is az alapítók közt volt. Akkor még csak képviselő volt a kerületben, 2009-ben lett polgármester.

Igen, a Palotanegyed részönkormányzatának lett először a vezetője, ahol a CaPE az elnökével volt képviseltetve, a helyi intézményi igazgatókkal együtt. Kocsis Máté mellett a többi párt képviselője is az egyesület alapítói közt volt.

Azóta is tartjuk, hogy

Most is igyekszünk a politikai szereplőkkel megtalálni a hangot. Az alakulás óta szoros a kapcsolat az egyesület és az önkormányzat közt, függetlenül, hogy kik irányítják, mert ez elengedhetetlen, hiszen ugyanaz az érdekünk, hogy a kerületben élőknek jobb legyen, csak nekünk lokálisan a Palotanegyed van fókuszban.

A kedvencem az a szituáció volt, amikor 2019-ben, az önkormányzati választás évében az egyesület karácsonyán a régi helyi képviselő, a fideszes Szilágyi Demeter és az új, a momentumos Könczöl Dávid együtt osztott ajándékot. Ez szerintem így normális, mindenütt így kellene lennie. Ugyanaz a terület, ugyanaz az érdek.

Volt feszültség, hogy mondjuk a corvinnegyediek irigykedtek azért, mert a Palotanegyedbe megy minden?

Előfordulhatott ilyen. Az elején az Európa Belvárosa projekt miatt valóban talán jobban koncentrálódott ide a figyelem. De nagyon örültünk, amikor megújultak a terek Józsefváros többi részén is. Szinte mindegyik megszépült, és akkor a kerület más részein is alakultak helyi egyesületek – ezeknek egy része elhalt, egy másik részük megmaradt. Józsefvárosnak egyébként szerintem pont az a szépsége, hogy sokarcú, minden megtalálható benne. A Palotanegyednek az a különlegessége, hogy viszonylag egységes építészetileg és szerintem ezáltal társadalmilag is. Itt egy viszonylag egységesebb lakosság alakult ki az évtizedek során. A mi házunkból tudok konkrétabb példát, ott mindenki értelmiségi volt, és most is az. A Palotanegyeden belül nem voltak és nincsenek olyan nagy társadalmi különbségek, mint Józsefváros egy részében.

Nyilván történelmi okai is vannak, hogy ez egy polgárosodott része a kerületnek.

Az egyetemek, a Klinikák közelsége is szerepet játszik ebben. A mi házunkban is több orvos lakott, itt a fogászati központ, a Nemzeti Múzeum, millió olyan dolog, ami vonzotta az ott dolgozókat is, hogy itt telepedjenek le.

Ennek a polgáribb szemléletnek tudható be, hogy önszerveződőbbek az itt élők?

Ennek szerintem nincs köze az egyesülethez. Mi azért nem vagyunk akkora hatással az itt lakókra, ezt szerintem bárhol össze lehet hozni. Csak egy tucatnyi lelkes emberre van szükség.

A CaPE az első 10 évében 10-20 rendezvényt tudott felmutatni. Ezek önmagukban nem feltétlenül hatalmas események, de összesítve jó ránézni, látszik, hogy tényleg aktívak voltatok, vagytok.

Megint csak Tircsi Anikó nevét tudnám kiemelni, főleg neki köszönhető, hogy ennyi minden megvalósult, és hogy az évek alatt elindult sok olyan program, amit tovább tudtunk vinni, a gyereknaptól a karácsonyig, később a Bródy-ősz, az Utcaünnep. Ha valami jól működött, azt folytattuk, így értelemszerűen egyre több programunk lett, ami meg is maradt az évek során. Ilyenek például a nemzetiségi estek is. Most legutóbb japán est volt, és már a következőt tervezzük, ami valószínűleg argentin est lesz. Eleinte közelebbi nemzetiségek estjeit szerveztük, akiknek van valamilyen kapcsolódásuk a Palotanegyedhez, volt finn, szlovák, izraelita – itt van a zsidó egyetem, az ORZSE is –, aztán megpróbáltunk különlegesebbeket, mint amilyen a japán is, de mindegyikhez van valamilyen kötődésünk. Az argentin esthez most Bartha Katalinnal, az Art’s Harmony művészeti vezetőjével egyeztetünk, ők a Rökk Szilárd utcában találhatók meg. Ami tényleg fontos, hogy mindenben próbálunk a helyiekkel együtt dolgozni, a helyiekre támaszkodva csinálni.

A CaPE-ról már szinte mindenki hallott a Palotanegyedben.

Bízunk benne, de azért mindig találunk új embereket. A napokban is volt, aki meglepődött, amikor találkozott velünk. De remélem, egyre kevesebb ilyen lesz.

Hogyan tudtok új embereket bevonzani – ha nem is tagnak, de mondjuk résztvevőnek az eseményeitekre? A jó programokon túl mivel tudjátok megszólítani az embereket?

Ez mindig nagy kérdés nálunk. Elmondhatjuk, hogy tízezer ember él nagyjából a Palotanegyedben. Ennek most már a negyedét elérjük, 2500 fölött van azok száma, akik követnek minket a Facebookon vagy a hírleveleink által. Ennél azért többen hallottak rólunk, de akiket az állandó programokkal is elérünk, az inkább százas nagyságrend. Ha volt egy különleges, népszerű eseményünk, mint például a metrólátogatás, amikor a 4-es metró még csak épült a Rákóczi téren, és lemehettünk a föld alá megnézni, az ilyen programokat a nagy érdeklődés miatt csak tagoknak hirdettük meg, ilyenkor hirtelen megugrott a tagjaink száma is, mert azt az egy-két ezer forintos tagdíjat örömmel befizették. Amúgy minden programunk ingyenes, de ami korlátozott létszámot bír el, azt csak a tagoknak hirdetjük meg első körben. Ha marad hely, akkor természetesen mindenkit szeretettel várunk.

Ezekhez a programokhoz kell forrás is. Gondolom, pályáztok is, az évi 2000 forintos tagdíjból nem tudjátok finanszírozni ezeket.

Amikor 12 éve átvettem a vezetést, teljesen nullán voltunk anyagilag. Azóta, amit lehet, megpályázunk, de azért nem olyan nagy összegekről van szó. Vannak önkormányzati pályázatok, egy-két NKA-s, NEA-s, ami arra elég volt, hogy az önfenntartást megoldjuk és ki tudtuk fizetni legalább a könyvelőt. A fix bevétel nem sok mindenre elég, az egyszázalékos szja-felajánlások nagyon hullámzóak, úgyhogy csak a pályázatok maradnak. Szerencsére a TÉR_KÖZ projektben már partnerként kezeltek minket. Ezt annak idején már eleve úgy írta ki a Fővárosi Önkormányzat, hogy a kerületek pályázhatnak civilekkel együttműködve.

Mivel mi mindig jóban voltunk a kerületi önkormányzattal, minket már ennek indulásától partnerként kezeltek. Az önkormányzat intézi az ilyen pályázatok „hard részét”, mint mondjuk a ház- vagy utcafelújítás, mi pedig vittük a „soft” részt, ami persze messze nem akkora összeget vitt el, mint a renoválások. Volt egy Megélt történelem és egy Büszke Bródy Sándor utca programunk. Régen a Bródy Sándor utca volt a Palotanegyed főutcája, ez a 90-es évek végére áttolódott a Krúdy utca felé, amikor az sétáló utca lett. Mi ezért adtunk esélyt a Bródynak is az Utcaünneppel.

Volt pár olyan év, amikor csak bezártak az üzletek, és nem nyílt helyettük más. Akkor jött a galériaprogram, ami három üzletnek adott teret, és mi is ide helyeztük a súlypontot.

Aztán sok jó kávézó is megnyitott.

Igen, de ennek a pandémia tett keresztbe, majd az energiaválság. Pont, amikor kezdett felpezsdülni az élet, a pandémia előtti ősszel volt a legjobb Bródy utcaünnepünk. Az időjárás nem kedvezett, volt egy nagy focimeccs is, ennek ellenére rengetegen voltak, és tényleg vagy 15-20 nyitott hely volt az utcában. Az nagyon jól sikerült, most azt próbáljuk megint utolérni.

Mire vagytok büszkék, amit a CaPE ért el?

Erre egyértelmű válaszom van. Már a megalakulásnál az egyik fő program volt, hogy a Múzeumkertben ne parkoljanak autók. Ahol most a játszótér van, ott előtte parkoló volt. Első körben azt sikerült elérni, hogy csak a múzeumi dolgozók álljanak oda, de attól még nem lett sokkal jobb a helyzet. Közel tíz évbe telt, mire a célunk megvalósult. Nem azt mondom, hogy csak mi értük el ezt, de szeretnénk azt hinni, hogy mi vittük előrébb ezt az ügyet. Utána még tovább küzdöttünk, hogy legyen ott játszótér is, ha már megújult a Múzeumkert, mert ott régen is volt játszótér, még találtak is valamelyik fában egy labdát ötven évvel korábbról. Sokat lobbiztunk az ügy érdekében és a múzeummal is jó kapcsolatunk volt.

Biztosan sokan nem örültek, hogy nem parkolhatnak közvetlenül az épület mellett, de közben megépült a Pollack mélygarázs is – ami előremozdító tényező volt –, és mondhattuk, hogy a Múzeumkert legyen a fiataloké, a használóké meg a kisgyerekeseké, ne pedig az autóké. Egy kisebb küzdelem volt a Gutenberg tér – Rökk Szilárd utca sarkán a zebra, és biztosan rásegített a gyermekorvosi rendelő odaköltözése is, de mi is sokat mondogattuk, hogy kell oda egy gyalogátkelő. Nem adjuk fel, azt szoktuk mondani, hogy addig megyünk, amíg el nem érjük a célunkat. Ha az nem egy év alatt sikerül, hanem három vagy öt alatt, akkor sincs baj, ami késik, az nem múlik.

Azonkívül, hogy szervezitek ezeket a rendszeres programokat, milyen nagyobb szabású ügyeitek vannak? Itt van ugye a Magyar Rádió egykori épülettömbjének az esete.

Folyamatosan költöztették ki a Rádiót nagyjából az egyesület alakulása óta. Mint építész, úgy látom, ez az ország, a főváros, vagy legalábbis Belső-Pest egyik legértékesebb területe az adottsága miatt. Itt van a szomszédban a Nemzeti Múzeum, jó a közlekedése, és viszonylag zárt tömbről van szó. Már kezdettől figyelemmel kísérjük, hogy mi lesz vele. Eleinte az Országos Széchényi Könyvtár nevét emlegették, aztán a Színművészeti Egyetemmel le is ültünk, ők már látványterveket mutattak úgy tíz éve, aztán a Nemzeti Múzeumhoz került, velük is többet egyeztettünk, kerekasztal-megbeszélés is volt az elképzeléseikről, aztán három évvel ezelőtt átkerült a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez, aminek szintén örültünk, mert egy egyetemnek ez jó hely, csak nem mindegy, hogy mekkora léptékű a program, mennyi zölddel gyarapodik a környék. Fölvettük a kapcsolatot a minisztériummal is az ügyben, hogy mi lenne az a mérték, ami a Palotanegyednek és az egyetemnek is jó lenne, de mivel ez még folyamatban van, nem nagyon tudok mit mondani erről.

esetleg kevesebb egyetemista, mert már így is elég sok van belőlük a Palotanegyedben. Megpróbáljuk az érveket szakmailag alátámasztva előadni, alternatívákkal kiegészítve, de ugyanakkor a lakosok igényeit is szem előtt tartani és a társadalmi egyeztetés hiányát is pótolni valahogyan.

Mennyire vesznek titeket komolyan? Elfogadnak partnerként ilyen esetben az itt élők képviseletében?

Ebben a témában is fogadtak már minket a minisztériumnál, de hogy mennyire vesznek komolyan, ezt tőlük kéne megkérdezni. Majd meglátjuk, milyen eredményt érünk el.

Mire készültök mostanában?

Ebben a hónapban már csak egy nagyobb programunk lesz, a június 18-i többfunkciós esemény a Lőrinc pap téren. Eredetileg közösségi vacsorának indult, de Szomszédünnep lett belőle, és a 15 éves évfordulónkat is ott ünnepeljük majd az elmaradt gyereknappal együtt. Felavatjuk Sipka László elhunyt tagunk emlékpadját is ezen a délutánon.

Nagyon szeretnénk, ha a két könyvünk után megjelenhetne a harmadik, amiben újabb huszonöt épületet mutatnánk be. Ha a forrásaink engedik, nemcsak digitális formátumban jönne ki, hanem könyvként is, erre majd pályázni fogunk. De ilyen könyvből akár tízet is ki tudnánk adni, annyi csodálatos épület van a negyedben, és mindegyiknek megvan a maga története. Évek óta vannak Szűcs Zsuzsanna iparművésszel közös projektjeink, most is fut egy éppen a Múzeum utca 9-ben, de volt már a H13-ban is hasonló kerámiakiállításunk.

Nyitókép: Huszár Boglárka