A Dankó utca tanulságos történetét Bak Árpád segítségével járjuk körbe, aki az Egyesült Királyság-beli Leeds egyetemének doktori hallgatója. Kutatási területe a roma emlékezetpolitika Magyarország közterein. 2020-ban jelentetett meg egy tanulmányt a Critical Romani Studies folyóiratban a két világháború közötti Budapest roma emlékhelyeiről, melyben azt is kifejti, hogy a cigánysággal kapcsolatos közbeszéd és közpolitikai intézkedések kettős arcot mutattak a korban.
Egyik részről a cigányzene mint a magyar nacionalizmus egyféle megtestesítője, másrészt pedig cigányellenes rendelkezések és megnyilvánulások jellemezték a két világháború közötti időszakot. A cigányellenesség a cigányzenét művelő muzsikusokat sem kímélte, és szerintem egyúttal a cigányság különböző csoportjait is egymás ellen uszította, és ennek hatása a mai napig érezhető.
Pista vagy István
A Fővárosi Közmunkák Tanácsához (FKT) 1870-ben, létrehozásával egy időben utalták az utcák elnevezésének jogkörét. Egy 1934. november 6-i határozatában az FKT a józsefvárosi Madách Imre utcát Dankó István utcára nevezi át az utcaelnevezésekre alakított bizottság javaslata alapján.
Bak Árpád szerint az átnevezéssel az FKT-t az a szándék vezérelhette, hogy
ösztönözzék a roma lakosság áttelepülését a Külső-Józsefvárosba.
Főként a Belső-Ferencváros dzsentrifikációját szerették volna felgyorsítani, ahol a századfordulóig jelentős számú cigányzenész élt.
A Madách utcában a két világháború között már sok muzsikus cigány lakott. Pogány Béla Pista vagy István című 1934. november 21-én a Budapesti Hírlapban publikált cikkében a Madách utcában élőket úgy jellemzi, hogy ott „történetesen ez idő szerint csupa muzsikus-cigány lakik és pedig az alsóbb fajtájából”.
Pogány Béla e cikkében tiltakozik az FKT-határozatban szereplő István név használata ellen is, mivel a köztudatban mindenki Dankó Pistaként ismeri a nótaszerző prímást. Érdekes egybeesés, hogy a cikk megjelenése napján a Dankó Pista névváltozatot hagyta jóvá a polgármester. Az Újság című napilap és a Friss Újság viszont már az FKT határozatának másnapján, 1934. november 7-én a Dankó Pista elnevezésért kampányol a Dankó István névvel szemben.
A helyi háztulajdonosok viszont később épp az ellen indítottak tiltakozó akciót, amiért korábban Dankó tisztelői kampányoltak a sajtóban. Az utca ingatlanberuházóinak a Közmunkatanácshoz küldött petíciójából idéz a 8 Órai Újság 1935. január 21-i cikke: „Elismerjük, hogy Dankó Pistának a magyar dalszerzés terén érdemei vannak,
de hát mégiscsak cigány volt
és így véleményünk szerint […] nem volna jó hatása, ha az utca, amely hosszú évtizedeken át Madách nevét viselte, ezentúl Dankó Pista nevét viselné. Különösen sérelmes a Dankó Pista elnevezés most, amikor az utca háztulajdonosai azon vannak, hogy a 20–22 számú egyetlen házban még ott lakó néhány cigánycsaládot kitegyék,
hogy az utca cigányjellege megszűnjék.”
A 20–22. számú házakban élő cigányokat valóban kilakoltatták a tulajdonosok, erről a Magyarország című lapban Gál György 1938. május 19-én számol be, megszólaltatva egy ott élő félkarú hadirokkant öreg cigányembert: „Harminc-negyvenéves lakók voltak kérem. A legtisztességesebb emberek. Az igaz, hogy cigányok.”
Az utcában házzal rendelkezők nem adták fel a harcot, addig bombázták beadványaikkal az FKT-t, míg az végül engedett a nyomásnak. A Közmunkatanács 1939. évi január hó 24-én tartott ülésének jegyzőkönyvében ez áll: „A [VIII.] ker. Dankó Pista-utca elnevezést az utcában lakók egyöntetű kérelmére Dankó-utcára változtatjuk meg. ”
A kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt?
Dankó Pista Szeged-Fölsőtanyán született 1858. június 14-én, és Budapesten hunyt el 1903. március 29-én, 45 évesen. Nótáit, szerzeményeit, népszínművekhez írt dalait ma is műsorukon tartják a muzsikusok. Írt is népszínműveket, melyeket országszerte több színházban is játszottak, melyeknek kiadásai elérhetőek a jelentősebb hazai könyvtárakban, sőt a British Library is őriz egy példányt a Pataki leányok című darabjából.
Fotó: Kalla Éva
