„Kiderült, hogy a legnagyobb érdeklődés a futásra és a kajálásra van” – mondta nevetve Stuhl Ágnes. Ágnes volt az Udvarfesztivál egyik kezdeményezője. Az eseményt a Kolónia 450 fős zárt Facebook csoportjában kezdte el szervezni – egyszerű lakóként, nem tagja a társasház vezetőségének –, és közösen találták ki, hogy mit szeretnének. A Kolóniában az Udvarfesztivált szombaton, június 17-én tartották, és nem is hirdették meg a Kolónián kívül.
Egyszerű oka van annak, hogy miért nem hívtak senkit kívülről, mondta Ágnes. A Kolónia Magyarország legnagyobb társasháza – csak a Szőlő utcai lakótelepi „faluház” előzi meg méretben –, 650 lakás van itt és közel ezer lakó. Az önkormányzat Szomszédünnep pályázatán ezért azzal a koncepcióval indultak, hogy a Kolónia közösségét erősítsék meg az udvarfesztivállal.
A nap valóban futással kezdődött, egy lelkes csapat – köztük kisiskolás és nyugdíjas is volt –, miután bemelegítettek némi gimnasztikával és a kezdőknek egy kis futóiskolát is tartottak, két és fél kilométert futott egyhuzamban a Kolónia falai között, ami azt jelenti, hogy ötször is körbefutották.
Stuhl Ágnes két érdekességről is beszámolt. 1918-ban éppen ezen a napon vertek le egy munkásmegmozdulást a Mávag-gyárban, 6 áldozata is volt a sortűznek. Ez az esemény közelről érinthette a Kolóniába költöző munkásokat is. Erre állítólag tábla emlékeztet a gyár területén, ezt azonban Ágnesék nem találták meg.
A másik, mára szintén történelmi esemény, amit a Kolónia közössége emléktáblával kíván jelezni, hogy itt működött a híres Fekete Lyuk, erről mi is írtunk. Most a bográcsok álltak azon a helyen, ahová egykor cigizni járt ki a fiatalság.
A program késő délutánig tartott, és végül nem is a közös ebéd volt a legfontosabb pontja, hanem az ebéd után kezdődő esemény, a Lakógyűlés másképpen.
Volt egy kis zsibvásár is, aki akart, árulhatta vagy csere-berére ajánlhatta azokat a csecsebecséket, amiket soha nincs szíve kidobni a lomtalanításkor, de megtartani sem szeretne, míg másnak örömet okozna. Ne gondoljunk nagy üzletre, ugyanakkor egy ezer fős közösségben, ami egy közepes falu népessége, már mindenképp helye lehet a piacnak.
Az asztalok és a padok adottak voltak, a közös étkezéshez ugyanis a Gólyából bérelték őket, és onnan jöttek a bográcsok is, amikben főztek.
A főzést a számvizsgáló bizottság (SZB) vállalta, a három nagy bográcsban paprikás krumplit készítettek virslivel, persze sokan segítettek nekik. Ezen kívül még palacsinta is készült nagy mennyiségben, ezt Stuhl Ágnes sütötte egy másik asztalnál, „nem spóroltam ki belőle semmit”, jelezte, hogy minőségi termék készül, házi lekvárt a lakók hoztak.
Nem láttunk palacsintahalmokat, azaz ahogy sült, úgy kapkodták el a vendégek, és nem csak a gyerekek, akikre most senki nem szólt rá, hogy csak akkor kaphatnak, ha a főételt megették.
Egyébként az SZB tagjai intézték a bevásárlást is, még a saját pénzükből is vettek ezt-azt. „Mindent a hátukon cipeltek, a közös képviselő pedig kiplakátolta az eseményt a lépcsőházakban (van vagy negyven)” – mondta Stuhl.
Palacsinta nem maradt, de a paprikás krumpliból jutott azoknak is, akik nem jöttek el. Aki adott ételdobozt, az vihetett haza, és ezzel sokan éltek is, mert a Kolónián is laknak nagyon rosszul eleresztett nagycsaládosok és egyre nehezebben túlélő kisnyugdíjasok. „Bátran vigyék, közösség vagyunk” – mondta az egyik SZB-tag a bográcsok mellett.
A nap eseménye a lakógyűlésnek nevezett program volt, ami ebéd után, kettőkor kezdődött és három órán át tartott. A hihetetlen hosszúság ellenére nem széledtek szét a résztvevők, mert a téma itt sokakat nagyon érdekel: hogyan lehet az itt élő sokaságból közösséget alakítani. Nagy igény van erre, mert a Kolónia múltjának szerves része, hogy itt egy összetartó közösség élt, a szomszédos Mávag-gyár munkásai, akik számára egy mai napig korszerű koncepciójú lakhely létesült itt.
A „lakógyűlés” lebonyolítására a Gólya Szomszédságból közösséget programjából kinőtt Orczy szomszédok művészeti projekt két tagja, Poór Dorottya és Balla Edit vállalkozott. „Ez olyan lakógyűlés, amit nem igényli a közös képviselő jelenlétét” – mondták, de Weisz Gábor közös képviselő is ott ült a lakók között, és részt vett az ötletelésben.
Az együttlét alatt nemcsak megismerték egymást a szomszédok, hanem közös cselekvési pontokat is találtak. A kolónia eredeti közössége már kihalt, mostanra rengeteg új lakó érkezett, és sok lakásban bérlők is vannak, a szomszédsági kapcsolatok újraépítésére vágynak itt legtöbben. Még van néhány eredeti lakó, aki itt született, de nem sok. A Kolóniának varázsa van a mai napig. A legtöbb résztvevő azt mondta, hogy nem akart a VIII. kerületbe költözni, de amikor meglátta mi van itt, beleszeretett, és szívesen maradt.
Szeretnék, hogy legyen a közösségnek tere, egy kávézó, ahol összejöhetnek, illetve rendszeres programok is. A legtöbb panasz a közlekedésre volt. Ugyan jól szervezett, de például a 99-es buszt sokan csak gettójáratnak vagy fegyencjáratnak nevezik, és aggódnak az utazás biztonsága miatt.
Az ezer lakónak ugyan csak a töredéke jelent meg a fesztiválon, a lakógyűlésen azonban negyvenen voltak még, és a többségük kitartott, napközben pedig sokan lejöttek hosszabb-rövidebb időre. A lakógyűlés valóban közelebb hozhatta a szomszédokat, mert egy kis csoport együtt indult ki a Golgota térre beszélgetni.
Fotók: Kádas Norbert / Kolónia
