Milyen lehetőségei vannak a városoknak közvetlen EU-s finanszírozások elnyerésére? Június 21-én a Political Capital erről a témáról szervezett zárt körű kerekasztal-beszélgetést a CEU épületében. A beszélgetés során külön blokkot kapott Józsefváros is: Pikó András polgármester számolt be a kerület tapasztalatairól, sikereiről, valamint dilemmáiról. Többek közt olyan kérdések merültek fel, mint hogy a közvetlen támogatásnak milyen szerepe van most az EU költségvetésében; mely érvek szólnak a direkt támogatások mellett; miért jó ez az Európai Uniónak és az önkormányzatoknak; milyen adminisztratív, jogi és politikai akadályokkal kell megküzdeni; valamint hogy mik a kilátások a jövőre és milyen lehetőségek kínálkoznak.

Az eseményen Gyévai Zoltán (Szabad Európa) és Jávor Benedek (Budapest Főváros Brüsszeli Képviselet) mutatták be azt a még készülő tanulmányt, melyet Győri Lóránt mellett szerzőkként jegyeznek. A Political Capital neve alatt futó anyag barokkos angol címét így lehetne legjobban magyarra fordítani: Megragadni egy páratlan lehetőséget, mely az EU stratégiai célkitűzéseinek megfelel: A városoknak nyújtott közvetlen uniós finanszírozás növelése mellett szóló érvek.

A beszélgetés felütéseként az alábbi megállapítások hangzottak el:

„A városok közvetlen EU-s finanszírozásának kérdése egyre intenzívebb viták tárgya az EU-ban. A közös uniós célkitűzések megvalósításából az önkormányzatokra háruló egyre növekvő feladatok mellett az egyes tagállamokban tapasztalható jogállamisági problémák – mint a rendszerszintű korrupció és a politikai diszkrimináció – mind fontosabb kérdéssé teszik az alternatív finanszírozási csatornák kialakítását. A megvalósításuk azonban számos nehézségbe ütközik.”

Ilyen direkt finanszírozásra jó példa az eseményt követően megjelent hír, miszerint Budapest Főváros Önkormányzata kétmilliárd forint értékben nyert el egy olyan EU-s támogatást, melyet a lakhatási szegénység felszámolására és fenntartható városi szakpolitikák kidolgozására írtak ki. Budapest egy konzorcium keretében indult el a pályázaton, az összefogásnak tagja az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ, valamint az Utcáról Lakásba! Egyesület is. A három és fél éves projekt során nemcsak egy üresen álló volt újpesti iskolában alakítanak ki húsz, közel nulla energiaigényű bérlakást, de részletes szakmai programot is kidolgoznak a résztvevők. A támogatásnak köszönhetően a tervek szerint

Ugyan ezekkel a lépésekkel nem érhető el a fővárosi lakhatási szegénység felszámolása, de az erőfeszítések direkt segítséget nyújthatnak egyes családoknak.

Az EU-s finanszírozások kapcsán általában azt mondják, hogy regionális projekteket szoktak finanszírozni, de egy ideje a regionális szintek egyre inkább háttérbe szorulnak, és inkább konzultatívabb szerepet kapnak. Eközben az EU-s célkitűzésekben a városok egyre inkább meghatározóak. Amikor például a klímacélok eléréséről beszélünk, egyértelműen megnő a városok szerepe, hiszen az unión belül az üvegházhatás 80%-áért felelnek a városok.

De amikor olyan fontos ügyekről van szó, mint a digitalizáció, a szociális célok, a menekültügy vagy éppen a járványkezelés, akkor is inkább városi problémákról van szó. Közben viszont a városok a források elosztásába nemigen tudnak beleszólni, azokat inkább nemzetállami szinten tárgyalja az EU a tagországokkal. Mindebből az is következik, hogy a városok passzív elszenvedői ezeknek a megállapodásoknak. Ideális esetben ez nem jelenti azt, hogy egy város és egy nemzetállam céljai eltérnének, de több esetben is kimondottan ellenséges viszony alakult ki.

Tankönyvi példa erre Budapest, noha egyáltalán nem magyar problémáról van szó. Hasonló eseteket lehet sorolni Lengyelországból is – ahol pedig a régiók és városok szerepe történelmileg erősebb, mint hazánkban –, de még Olaszországban is előfordulnak ilyen helyzetek. Rómának például nagyon hasonló problémái vannak, mint Budapestnek, derült ki nemrég, amikor az itt rendezett Európa Liga-döntő előtt személyesen találkozott Karácsony Gergely a római polgármesterrel, Roberto Gualtierivel, akivel a városi közigazgatás több tagja is eljött Budapestre tárgyalni és tapasztalatot cserélni. A mobilitás és a lakhatás mindkét fővárosban alapvető nehézségeket jelent.

A városok politikája sokszor persze más prioritásokkal bír, mint a kormányoké, a városok fontosabbnak tartják a klímahelyzetet, a közlekedést, a vízgazdálkodást és a zöldfelületek kérdéseit.

Amikor a tanulmányon dolgoztak a szerzők, nem az volt a cél, hogy Budapestre szabják a témát, sokkal inkább rendszerszerűen igyekeztek bemutatni a helyzetet. Csak éppen a magyar főváros egy igazi állatorvosi ló. Budapest pénzügyi présben van, elvették a saját bevételeiket (helyi iparűzési adó, gépjárműadó), növelik a terheiket (a szolidaritási adó korábban 5 milliárd forint volt, idén már 58, jövőre pedig 75 milliárdot akar kivetni a fővárosra a kormány), és a megszorítások a fővárosi költségvetés 50%-át is elérhetik.

Eközben eltérítik az EU fejlesztési forrásait, az RRF – Recovery and Resilience Facility, Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv, melyet a Covid19-világjárvány által kiváltott nehéz gazdasági, pénzügyi, társadalmi helyzetből való kilábalásra hoztak létre – és operatív programok esetében eredetileg nulla forintot tervezett be a magyar állam Budapestnek. Végül intenzív lobbizás hatására ebből 200-220 milliárd forint lett. (Igaz, ebből egyelőre egy forint sem jött meg a kormányhoz Brüsszelből a jogállamisági és korrupciós viták miatt.) Ha összevetjük az arányokat, tisztán látszik, hogy Budapestre alig érkezik olyan fejlesztési pénz, amit a magyar állam oszt el: a hazai RRF 0,45%-a, az operatív programnak pedig 2,2%-a jut a fővárosba.

Szokás arra hivatkozni – nem csak Magyarországon –, hogy a városok fejlettebbek, a GDP-jük magasabb, ezért nekik nemigen járnak források a kohéziós alapokból. (Hiszen ezeket az elmaradottabb régiók fejlesztésére hozta létre az EU, a budapesti régió pedig 2021-re az EU-átlag 156 százalékát hozza, ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, a 17. legfejlettebb régió az unióban.) Ugyanakkor a problémák nagysága is komolyabb a városoknál, és ezek kezelésére sajnos nem jut elég pénz, mindennek pedig komoly politikai következményei vannak. A magyar főváros esetében jól látszik, hogy hiába állítják elő a hazai GDP 15%-át olyan cégek, melyek a Váci út tengelyén találhatók, amikor tényleges önkormányzati feladatokról van szó, hatalmas forráshiányt látni, mivel ezek alulfinanszírozottak.

Pikó Andrást azért hívták meg a beszélgetésre, mert egy olyan kerület polgármestere, amelyik érintett sikeres direkt EU-s támogatások elnyerésében, jelenleg is négy ilyen projekt fut Józsefvárosban. A két éve sikeresen működő befogadó óvodák projektre 334 000 eurót (125 millió forintot) nyert a kerület, amiből 75 millió a közvetlen EU-s támogatás. Igazi sikertörténetnek tartja ezt a projektet, mert ennek segítségével sikerült felszámolni az óvodai szegregációt, a középosztály ugyanis már nem viszi el a gyerekeit a kerületből, mondja a polgármester.

Fut egy Child Citizens nevű, 2025 májusáig tartó gyerekrészvételiségről szóló program is a kerületben, ami épp most kezdődik el, és a célja, hogy már az óvodákban legyenek olyan programok, amiknél a gyerekek is beleszólhatnak a közösséget érintő döntésekbe, ezzel is tanítva őket a demokrácia működésére. Persze az lenne a legjobb, ha ezt sikerülne a teljes iskolarendszeren keresztül végigvinni, csak éppen az iskolák már nem a kerületek hatáskörébe tartoznak, ezért ez nehezebb feladat. Erre a projektre 125 millió forintot nyert Józsefváros.

Fut két energetikai program is közvetlen EU-s finanszírozással és nulla állami támogatással, melyek célja, hogy önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokat tegyenek energiahatékonyabbá. Még 2022 végén nyert 60 ezer eurót (kb. 24 millió forintot) a Józsefvárosi Önkormányzat az EUCF – European City Facility – Városokkal a városokért – helyi fenntartható energetikai beruházások támogatása című pályázaton, melyet fenntartható energiaprojektek beruházási koncepciójának kidolgozására kapott a kerület, és főleg az önkormányzati épületállomány felmérésére fordítanak. Idén februárban pedig újabb 68 millió forintnyi összeget nyert el az önkormányzat a Városkutatás Kft.-vel konzorciumban az Épületekkel kapcsolatos beavatkozások tervezése sérülékeny városnegyedekben EU-s pályázaton. A kiírás célja az energiaszegénységgel küzdő városnegyedek energetikai felújításának támogatása.

Pikó András elmondta, hogy amikor direkt EU-s támogatásokat szeretnének elnyerni, problémát jelent, hogy egy szervezet nem tud lecsapni a lehetőségekre, ha nincs meg a kellő rutinja a pályázásban. Az önkormányzatnál sincs külön pályázatfigyelő felelős, minden osztály a maga területét figyeli, és ha van ilyen, akkor profi pályázatíró céggel dolgoznak együtt. De sajnos sokszor az utolsó pillanatban értesülnek egy-egy ilyen lehetőségről, és ha kétszintű (fővárosi és kerületi) a projekt, akkor lassú a folyamat, emiatt sokszor sikertelenül pályáznak vagy lecsúsznak lehetőségekről.

Ugyancsak problémaként nevezte meg a józsefvárosi polgármester, hogy ezek a támogatási pénzek nem alkalmasak arra, hogy az egyes problémákat valóban meg is oldják. A két energetikai pályázaton elnyert pénzek arra elegendőek, hogy felmérjék a helyzetet, de arra már nem jut, hogy megoldást is adjanak ezekre a gondokra. Józsefváros azzal küzd, hogy önkormányzati bérlakásainak 60 százaléka vécé nélküli, az ingatlanok sokszor 19. századi állapotokat idéznek, amiket nem lehet energiahatékonnyá tenni addig, míg legalább 20. századivá nem teszik azokat. Ezen ingatlanok közül rengeteg a lebontandó, és források híján az egyetlen megoldás az lehet, hogy egy részüket lebontják, a telket eladják, és az ebből befolyó pénzt pedig a maradék ingatlanállomány felújítására fordítják.

Végül egy harmadik problémát is megemlített Pikó. Az egy dolog, hogy az önkormányzat elbüszkélkedhet azzal, hogy sikeresen le tud hívni EU-s forrásokat, de azt utána a kormánypárti propaganda kikezdi masszív brüsszelezéssel. Amikor a PATENT Egyesülettel vagy a Rosa Parks Alapítvánnyal közös projektjeikre pénzt nyernek, akkor a propagandisták sorosista szervezeteknek bélyegzik meg ezeket, az óvodai programok sikereit is LMBTQ-zással támadják politikai ellenfeleik. Ezt persze tudnia kell kezelnie mind a polgármesternek, mind az önkormányzatnak, hiszen nincs miért magyarázkodniuk. A problémát inkább az jelenti, hogy amikor ezekre a projektekre nyernek el pénzt, amik fontosak ugyan, de a kerületiek mindennapi problémáira nem adnak választ, akkor olyan kritikákat kapnak, hogy miért ezzel foglalkozik az önkormányzat ahelyett, hogy a köztisztasággal vagy éppen a hajléktalansággal törődne. Holott foglalkoznának azokkal is, csak éppen azokra nincsenek direkt pályázatok.

Ez pedig politikai sérülékenységhez vezet, amit ugyan igyekeznek kommunikációjukban megfelelően keretezni, de ez nem egyszerű abban a politikai környezetben, ahol a kormány is EU-szkeptikus szólamokkal operál. Úgy fogalmazott:

Alapvető önkormányzati funkciók ellátására kellene uniós pénzeket elérhetővé tennie az EU-nak, és nem csak niche programokra.

Nyitókép: Huszár Boglárka