Verőfényes nyári napon közelítettük meg a Józsefvárosi Múzeum József körút 70. szám alatt található objektumát egy kis ráérős helytörténeti szemlélődés kivitelezése céljából. A Múzeum – ugyanis – ún. kirakat-kiállítást rendezett, értelemszerűen a körútra és a Nap utcára néző portáljának kirakataiban.
A tárlat öt témakörre fókuszált, melyek a múzeum egy-egy ablakán osztoztak, fotók, néhány korabeli tárgyi emlék és szellős képaláírások segítették azokat, akik meg akartak ismerkedni, mondjuk, a Patyolat, az Erkel Színház vagy a Corvin áruház történetével. Az egyik ablak a Nagy Fuvaros u. 4. szám alatti zsinagóga múltját idézte meg fotókkal, régi imakönyvekkel, míg a legszélső, körúti kirakat Thék Endre asztalosmesterrel, bútorgyárossal, „a hazai bútoripar megteremtőjével” foglalkozott.
Ezen nyolcadik kerülethez szorosan kapcsolódó emlékképeket e helyütt nem taglalnánk bővebben,
inkább azt tanácsolnánk az olvasónak, hogy személyes látogatás keretein belül vegye szemügyre a múlt még nem letűnt szilánkjait.
A megtekintés ugyan némi plusz befogadói igyekezetet igényel az érdeklődőktől, ugyanis a Nagykörút villamosai néha zavaróan tükröződnek az üvegfelületen, kissé megnehezítve az olvasást, de a feladat kivitelezése nem lehetetlen, a befektetett energia pedig megtérül, mert a kiállítás: JÓ, de mint mondtuk, mindenkinek inkább a helyszíni megtekintés javallott, azután ki-ki dönthet.
A tárlat fotói többek között a Fortepan, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az MTI és a Magyar Nemzeti Múzeum archívumából származnak, de a kiállított tárgyak a Józsefvárosi Múzeum tulajdonában vannak, és vannak köztük olyanok is, amelyek a múzeum tavalyi gyűjtőkampánya során kerültek az intézményhez, mint például a háromszögletű „Niki-kendő”, melyet 1958 körül vásároltak, és egy női kiegészítő-szett egyik darabja volt, vagy a Thék Endre zománc utcatábla (az utca 1952-től Leonardo da Vinci nevét viseli).
Tamás István, a múzeum igazgatója szerint a céljuk nem az volt, hogy nagyobb, átfogó kerülettörténeti kiállítást rendezzenek:
„Azt akartuk, mutassunk ízelítőt abból, amink van, felhívva a figyelmet arra, hogy itt éppen egy gyűjtemény épül,
ami a kerület saját történeteihez kapcsolódik, és ehhez voltak már olyan tárgyaink és tudásaink, amiről úgy gondoltuk, hogy érdemes megmutatni” – mondja.
Egyébként a múzeum továbbra is szívesen fogadja a Józsefvároshoz kapcsolódó emlékeket, lakossági tárgygyűjtési programjukban várják a kerület történelméhez, művészeti, kulturális, vallási életéhez és oktatásához kapcsolódó tárgyakat, de a kerületi otthonokban egykor használt tárgyak, például bútorok, háztartási eszközök, játékok, ruhák, textíliák is érdeklik a múzeum munkatársait.
Ha önnek is van érdekes, megosztásra érdemes emléke, akkor az info@jozsefvarosimuzeum.hu e-mail-címen veheti fel a kapcsolatot a muzeológusokkal.
Tamás elmondása szerint a kiállítás létrehozásának egyik indoka a múzeum közelgő felújítása volt: „Szeptember közepén el fog kezdődni a felújítás, a múzeum terei megújulnak, az intézmény jelenleg nincs is nyitva, de addig is valamit már mutatni akartunk a közönségnek.” A felújításra nagyon rászorult már az épület az igazgató szerint: „A térszerkezet nem alkalmas arra, hogy korszerű, kortárs szemléletű múzeum legyen itt, ezért falbontás is lesz.
Egy múzeumi más, mint egy galéria, mi saját gyűjteménnyel dolgozunk, tehát nem úgy, hogy egy falra akasztott, befogadott kiállítás anyagán keresztül hozunk létre kulturális tartalmat, hanem saját gyűjteményből és kutatásból tesszük ezt meg.
Ahhoz, hogy múzeumi kiállítás szülessen, nem az egybefüggő falfelületek a lényegesek, hanem hogy a térszerkezet az installációs funkcióra alkalmas legyen. Egyébként pedig rendbe lesznek hozva a vizesblokkok, a nyílászárók, a homlokzat és a nagyobb régi burkolatok is. Az emeleti szinten is van egy nagyobb kiállítótér, ami eddig gyakorlatilag el volt rejtve, egy kis ajtón keresztül lehet megközelíteni, ezt most központi szerepbe hozzuk .” Tamás szerint nyitott, közösségi intézményt szeretnének létrehozni: „Fontos, hogy ehhez a szemlélethez igazodjon a tér is. Az átjárhatóságra, az átláthatóságra törekszünk, arra, hogy megmutassuk, hogyan épül a gyűjteményünk, hogyan zajlik a kutatás, és ezért a tereket is transzparenciának, szellősségnek kell jellemeznie.” Jövőre tehát végre megnyílik a Józsefvárosi Múzeum, a felújítás hivatalos időkerete fél év.
És hogy az elején feltett kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, íme tehát a megfejtések: a Labriola Kabaré 1933-ban működött az Erkel Színház épületében, ekkor vette fel a bérlő, Bernardo Labriola nevét; a jiddis stiebel szó (szobácska) a kisebb közösségeknek otthont adó imaházakat, lakászsinagógákat jelenti; a Corvin viganó egy téli és nyári változatban készült kényelmes kötényes ruhatípust takar; a hazai bútoripar doyenje pedig (mint már említettük) Thék Endre (1842–1919) volt.
Nyitókép: Mile Máté
