A XIX. század vége a magyar művészet minden területén változatosságot és gazdagságot hozott. Így volt ez az iparművészetben is, amelynek európai rangú alkotója volt a magyar bútor- és hangszergyártás nemzetközi tekintélyű mestere, Thék Endre.
Thék 1842-ben Orosházán született és ott tanulta ki az asztalos szakmát. Később Pesten, Bécsben dolgozott, majd 1862-63 körül Párizsba költözött. Hazatérése után, 1872-ben a józsefvárosi Szűz utcában műhelyt alapított. 1885-ben megvásárolta az Üllői úton levő Tauszig bútorgyárat, amelyet Magyarország legjelentősebb üzemévé fejlesztett. A Thék bútorgyár készítette a királyi várpalota Szent István termének bútorzatát, de sok más épületbe tervezett és gyártott bútorokat, többek a józsefvárosi Wenckheim-, Károlyi-, valamint a Csekonics-palotába is.
Az Üllői út 66/A, B és C épület, ahogyan a számozása is mutatja egykoron összetartoztak. Tudjuk, hogy a Fővárosi Magánépítési Bizottság 1906. március 26-án engedélyezte egy négyemeletes ház építését Thék Endre részére, az építészeti terveket Grioni Antal készítette el. Ez a mai 66/C számú ház, amely a hangszer- és bútoráruháznak adott otthont, és amelyet a korábban épült gyár mellé építettek. A 66/A épület terve is gyorsan megszületett, amit a Magánépítési Bizottság az 1907. április 29-i ülésén engedélyezett. Grioni Antal Budapesten élt és alkotott, a Thék-palota és áruház a voltak legjelentősebb művei.
A középső egykori gyárépület – ma lakóház –, háborús sérülésből újjáépítve idegenként hat a két szélső historizáló palota mellett, amelyek a századforduló divatjának megfelelően jellegükben neoreneszánsz stílusúak.
A sarkokat fél henger formájú zárterkélyek teszik látványossá. Az Üllői úti homlokzaton középen helyezkedik el a kapu, fölötte három emeleten áthúzódó zárterkély látható. A negyedik emeleten párizsi divatot követő összefüggő erkélysor húzódik. Az épületeken levő domborművek stílusosan a bútor- és a hangszergyártásról mesélnek.
Ludmann Mihály
művészettörténész
Fotó: Baranyai Attila
A Józsefváros Újság archívumából.
