Szeptember 6-án délelőtt a Vámház körúti vásárcsarnokban – az árusok között – ült össze az ország 14 nagy piacának és vásárcsarnokának képviselője, hogy együttműködési megállapodást írjon alá. Az összefogás Budapest, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Szombathely, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém és Zalaegerszeg piacainak, piaccsarnokaival indult, s mint Polákovics Marietta, a Szombathelyi Városi Vásárcsarnok igazgatója, az együttműködési fórum egyik kezdeményezője elmondta,

ez a piacok, csarnokok első hazai szakmai szerveződése,

azt tervezik, hogy a tapasztalataik, tudásuk egyesítésével országos projekteket indítanak, termékközpontú eseményeket szerveznek, piac-működtetési, technológiafejlesztéseket dolgoznak ki, szakmai konferenciákat rendeznek.

Ez a fórum nem új intézményt hoz létre, kifejezetten önálló szervezetek közti együttműködésről van szó, aminek a fő célja, hogy a piacozás hagyományát újra köztudatba hozza, főleg a piacra sosem járó fiatalabb generációk számára. Erre szolgál mindjárt az első közös megmozdulásuk,

nevű esemény. A nyílt napon be lehet nézni a vásárcsarnokok pultjai mögé, megismerni a működésüket egy kicsit belülről is, és lesznek szórakoztató, kulturális programok is.

Hogy milyen érdekességet rejt egy vásárcsarnok, azt azonnal meg is tapasztalhattuk. Az együttműködés ünnepélyes aláírása után ugyanis Földes Tamás, a Budapest Vásárcsarnokai Kft. igazgatója körbevezetett minket a Vámház körúti csarnok látogatók előtt rejtett részein. A csarnok alatt hatalmas raktár van, ahová egykor a rakparti kikötőkből szállították be az árut alagúton, ami a csarnokot a Dunával köti össze, 1965-ig vasúti összeköttetése is volt. A földalatti átjárót a mai napig használják, most a hulladékot viszik ki rajta. A raktártérbe lejönnek a teherautók, akár tucatnyi elfér itt egyszerre, egyébként pedig minden kofának saját raktára van, higiénikusan elválasztva, bementünk egy hűtőkamrába is (jólesett a fenti 35 fok után). Egy ilyen bejárás valóban izgalmas program, ezen a helyen pedig különösen, mert 125 éve működik itt ez a rendszer (persze technikailag jelentősen felújítva, de lényegét tekintve változatlanul, ami elődeink szakértelmét dicséri).

A Nagycsarnok persze sok mindenben különleges. Először is tömve van turistákkal, és (talán emiatt is) tele van üzletekkel.

Földes Tamást a Rákóczi téri csarnokról kérdeztem

(az is hozzájuk tartozik), ami azonban komolyan küzd a fennmaradással, pedig az önkormányzat oda is és köréje is szervez egyébként sikeres programokat, és kedvező környezetet alakított ki a gyalogosforgalomnak.

Földes szerint sok múlik az árusokon, akik nem szívesen alkalmazkodnak a délutáni, esti programokhoz, ami pedig a környék forgalomcsillapítását illeti, ez hátrányos az áruszállításban, vitája is volt emiatt Rádai Dániel alpolgármesterrel. Tudomásunk szerint hívták a Vásárcsarnok képviselőjét a forgalmi átalakítás előtti egyeztetésre, azt nem tudjuk, ki hogy képviselte ott az érdekeit. Földes egyébként felhozta a témát már lapunk közéleti beszélgetéssorozatán is, a Neked 8? Rákóczi téri csarnokról szóló alkalmán idén februárban.

A Nagyvásárcsarnokban van egy állandó kiállítás is az alagsori üzletek passzázsán és a széles lépcsőfeljáróban, egyrészt hungarikumokat mutatnak be, másrészt tudományos érdekességeket. Így külön kiállítása van a gömböcnek és Goethe színprizmájának is, mindkettő igen nívós, Földes elmondása szerint a közeli egyetemekkel működtek ebben együtt. Érdekes kezdeményezés, itt van rá bőven hely is, de amikor mi voltunk, turistacsoport nem járt arra.

A Rákóczi téri csarnok nem az egyetlen, ami mostanában nehezen megy üzletileg. Úgy tűnik, ennek legalább két oka van. Ahogy Fülöp György, a székesfehérvári városi piac vezetője elmondta, az energiaárak drasztikus megugrása nagyon nehéz helyzetbe hozta őket. A fehérvári piac szintén fedett, de egyszerűbb technikával működik, az áremelkedés mégis veszteségbe fordította őket.

A város úgy döntött, lenyeli a veszteséget, a többszörösére nőtt áramdíjat nem érvényesíti a helypénzben, bérleti díjban, mert az az árusokat sodorta volna lehetetlen helyzetbe.

A másik ok, amire Polákovics Marietta hívta fel a figyelmet – közben megemlítette, hogy a modern szombathelyi csarnok nagyon hasonló felépítésű, mint a Nagyvásárcsarnok –, hogy

A tervezett összefogás, a különféle programok, akciók célja, hogy közel hozzák hozzájuk a piacozás élményét, ami személyes és vásárlói tudatosságot is igényel.

Hogy a piacok forgalmát miként lehet növelni, hogyan lehet érdeklődést kelteni irántuk, életet lehelni beléjük, arról Polyák Levente urbanista írt cikket oldalunknak:

Gyors összevetést csináltam a Nagycsarnokban látott árak és a józsefvárosi élelmiszer-áruházak árai között, és meglepődtem, hogy

a felkapott idegenforgalmi látványossággá vált csarnok magasnak képzelt árai mennyire alatta vannak az áruházi áraknak.

Persze itt azért van sokféle különleges termény, termék is, hiszen pont az a piac lényege, hogy kistermelőktől jusson áru a városba.

Az eseményt záró kóstoló éppen ezt kívánta bemutatni az ország minden sarkából érkezett finomságokkal. Kovács Istvánt, a Pannon Helyi Termék Nonprofit Kft. igazgatóját arról faggattam, az összefogás kiterjed-e majd az árucserére, a kistermelők árui eljuthatnak-e rajtuk keresztül más vidékekre is. Ez nem valószínű, mint mondta,

a kistermelők sokszor már háznál eladják a portékájukat,

még a közeli piacra sem jut mindig belőle. Ez nem jó hír, hiszen azért is menne a piacra az ember, hogy a kistermelő minőségi áruját megkaphassa. Szerinte a hangsúly inkább azon van, hogy az adott piactér agglomerációjának, tájegységének termékei jelenjenek meg.

Manapság szinte üresek a kistermelők, falusi nénik-bácsik piaci asztalai, így van ez a Rákóczi téren, de még a kicsit jobb helyzetben levő Teleki téren is. A Teleki téri Piac nincs a fórum alapítói között, a csatlakozás lehetősége azonban nyitott minden magyarországi vásárcsarnok, piac számára, működési formától függetlenül, mondta Polákovics Marietta. Az együttműködés pedig rugalmas, önállóan, a helyi szokásokhoz, lehetőségekhez igazodva dönt majd mindenki arról, hogyan vesz részt a programokban.

Képek: Huszár Boglárka