Mozgolódnak az emberek a Teleki téri piacon ebédidő tájékán, főleg most, amióta ismét van Retró Büfé. „Nyolc hónapig zárva voltunk, szeptember 18-án nyitottunk” – kezdi a történetet Móninger Attila, az új üzemeltető, aki az előző üzemeltetőtől bérli a helyiséget, az pedig a csarnoktól.
„Eddig nem főtt ételben utaztam, hanem büfében, de szerintem ezzel is egész jól megálljuk a helyünket” – vélekedik Attila. Korábban hamburgerrel, gírosszal, frissensültekkel foglalkozott a Balatonnál, kiszállításra dolgoztak saját futárral. A pécsi Attila a Balatonon működtette az üzletét tizenegy évig, ott is lakott egész évben. Van vendéglátós végzettsége is: „Anyám vendéglátós volt, így jött nekem ez.”
A Teleki téri lehetőségre hirdetésben talált rá, s mivel több pénzre vágyott, úgy döntött, belevág. A szeptember-októberi forgalommal teljesen elégedett, a munkavállalóival kellett csak elrendeznie pár dolgot. Két-három embert tud alkalmazni fixen.
Attila tavaly felköltözött Budapestre, „aki mer, az nyer alapon”. „Nagyon igyekszem, hogy jók legyünk, próbálok pozitívan hozzáállni, bízom is benne.” A Dankó utcában lakik, ennek is örül, mert csak át kell sétálnia a csarnokba. Szerinte nem rossz a környék, rosszabbra számított, fejlődött a kerület. Amit bán, hogy kevés ember jön be a vásárcsarnokba, főleg rossz időben.
Sajnos nem lesz szalontüdő
Attila mindig jelen van nyitvatartási időben, reggel héttől délután négyig, hétfőtől péntekig, szombaton pedig fél kettőig. A vasárnap a szünnap. Van szakácsuk, amikor viszont ő nem dolgozik, Attila főz. Mindig érzés alapján állítja össze a menüt. Az A menü általában húsos, a B pedig inkább hús nélküli, utóbbi az olcsóbb.
Kap egyéni kéréseket is, legyen sült szalonna vagy szalontüdő, de az utóbbiba nem fog bele. A laktóz- és bármilyen-mentes ételeket „lekopogom, nem keresik egyelőre” – mondja. Vega ételeket sem keresnek itt különösebben, maximum főzeléket vagy lecsót tojással.
„Ez nem az a környék, ahol a húsmentes ételeket keresik.
Ha mégis, az idősebbek kérik, mert azok olcsóbbak.”
Mindig van húsleves, pörkölt, hamburger, rántott hús, gírosz, és egy héten legalább kétszer pacal, sertésgulyás, csülkös bableves. A készre sütött gíroszhúst egy kiskunhalasi húsüzemből hozzák.
Édességként palacsinta mindig van, mákos guba is egy héten háromszor, néha tiramisu. A mellettük lévő Ramóna kifőzde szerinte nem konkurencia, „én főzök napi menüt, ők nem, és igyekszem más kínálatot kitenni”.
Háromkor kel mindennap
„Az fontos, hogy mindig kedves legyen a kiszolgálás”, még ha a vendég háklisabb is esetleg. Ha a bérleti jogot meg tudja vásárolni a főbérlőtől, szeretne majd pár dolgot fejleszteni. „Jól érzem itt magam, de nem mondhatom, hogy nem fáradok el, három órakor kelek és este kerülök ágyba.”
Egyre többeket ismer a piacról. A húst itt veszi a csarnokban helyi árusoktól, de a zöldséget nem tudja helyben megvásárolni. Tisztított zöldséget kell vennie, ez az előírás, mivel nincs zöldség-előkészítője a konyhának, csak húselőkészítője.
Reggel hétkor nyitnak, és adnak reggelit is. A rántott húsos óriás szendvicsért,
sült kolbászért, hekkért már jönnek reggel is.
Akkor főleg munkások, ebédre viszont már a környező irodákból, munkahelyekről is érkeznek a kőművesek, kétkezi munkások és idősek mellé. Vannak családok, akik csak szombaton jönnek, itt ebédelnek.
A megmaradt étel megy az Oltalomnak
Ha megmarad étel, szól „az Iványiéknak”, hogy valaki jöjjön el érte, vagy Attila átviszi hozzájuk. Mostanában, „hála a jó égnek”, nem marad azon a pár adagon felül, amit a dolgozók hazavihetnek. De ha megmarad több liter leves, „egyértelmű, hogy azt elviszem a Dankó utcai Oltalom Karitatív Egyesületnek”.
Aki nem tud elzarándokolni a piacra, online is rendelhet a Retró Büféből házhoz szállító szolgáltatókon keresztül.
Fotók: Mile Máté
