A klímakonferencia első részéről részletesen beszámoltunk. Akkor öt különféle aspektusból világította meg a kérdést Erőss Gábor szociológus, józsefvárosi alpolgármester, Rabi Béla környezetvédelmi szakmérnök, Pogátsa Zoltán közgazdász, Munkácsy Zoltán, az ELTE TTK docense, energia-szakértő, és Orosz Dániel politológus.

Most három előadás hangzott el, ami érdekes szendvicset képezett: két bizakodó előadás fogott közre egy sötét víziót, amit Rabi Béla vázolt fel.

Ő történelmi példákkal bizonyította, hogy az emberiség mindig is jeleskedett az önpusztításban, mára azonban a környezetrombolás, az erőforrások túlhasználata nemcsak helyi katasztrófákat okoz, hanem az egész most ismert civilizációt döntheti romba. De ő nem fogalmazott feltételes módban: valóban sötét és reménytelen képet festett a jövőről. Nyugtalanító előadás volt, ami talán sokakban önkéntelen ellenállást váltott ki, hogy ez nem lehet így, nem rohanhatunk ennyire a vesztünkbe, de közben azt is éreztük, hogy lehet, hogy neki van igaza, bármennyire nem szeretnénk.

Előtte Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes beszélt Budapest Egészséges utcák programjáról. Ennek lényege egy olyan város kialakítása, hol mindenki otthon érzi magát a lakáson kívül is, és egészséges környezetet kínál a város lakóinak. Ennek részleteiről mi is írtunk:

Budapesten számos klímavédelmi folyamat indult el, koncepciók, tervek és megvalósult elemek is vannak. Az előadásból kiderült az is, hogy a főváros helyzeténél fogva inkább a változás alapjainak megerősítésében, ösztönzésében lehet hatékony.

A harmadik előadásban Rádai Dániel urbanista, Józsefváros városfejlesztésért felelős alpolgármestere más európai városok példáját is felemlítve a kerületben megvalósult kisebb-nagyobb klímavédelmi intézkedések sorát mutatta be, aminek része a parkolási rendszer átalakítása, a forgalomcsillapítás, a Mobi-pontok hálózata, a most már egymás után megnyíló zöld utcaszakaszok, terek. A hallgatóság számára – többségében nem a kerületben laknak – reveláció volt, amit hallottak. De mondhatom, hogy nekünk – akik mindennap találkozunk ezekkel a fejlesztésekkel – is aha-élmény volt egységben látni mindezt.

Camara-Bereczki Ferenc Miklós, aki most is az alapítványt segítve vett részt a szervezésben, vállalta a moderátor szerepét. Az MSZP környezetvédelmi tagozatának elnöke és Magdolnanegyed önkormányzati képviselője úgy látta, hogy az első alkalom holisztikus megközelítése után most sikerült testközelbe hozni a témát a konferencián.

„Rabi Béla előadása globális képbe helyezte a kérdést, így tartottuk meg a kapcsolatot az első és a mostani alkalom között, a két várospolitikus szakértő pedig konkrétumokat tudott mutatni, és érthetővé tette, honnan merítettük az ihletet a fejlesztésekhez, amiket Rádai Dániel prezentációja bemutatott.”

Ismét a Vasas Szakszervezet nagy múltú székháza adott otthont a konferenciának. Főleg az idősebb korosztályból jöttek el, nem is túl sokan, de öröm volt hallgatni a megjegyzéseiket, mert szakértelemről és felelősségérzetről tanúskodtak. „Azt hiszem, abban még van teendőnk, hogy próbáljunk meg fiatalabbakat is elérni” – jegyezte meg Camara-Bereczki.

A szervezők terve az, hogy tavasszal lesz a harmadik alkalom, ugyanitt. „Szeretném, ha politikailag aktív civil szervezetek mutatnák be azt, mi az, amivel effektíve lehet azért tenni civilként, hogy a szükséges klímacélok, fontos társadalompolitikai célok megvalósuljanak fővárosi szinten és országosan is. Szeretnénk, ha a helyi szervezetek közül a C8 és a Szikra is képviseltetné magát egy-egy előadóval. Lokálisan kell megszülessék a változás igénye az emberek fejében, és meg kell értsék, hogy egy globális rendszerben élünk, regionális alrendszerekkel – mindenkinek van felelőssége abban, hogyan alakul a jövőnk” – magyarázta Camara-Bereczki Ferenc Miklós.

Neki egyébként mindhárom előadás tetszett, szerinte Rádai Dánielé egyenesen hiánypótló volt, „valószínűleg több ilyet kellene tartani a közeljövőben, mert sok ember számára nem evidencia, hogy mit miért csinálunk, és nem világos előttük, hogy miért történnek ezek a forgalomtechnikai és egyéb urbanisztikai beavatkozások a kerületben”.

Rabi előadása szerinte is kontrasztban állt a két fiatal szakemberével. „A tapasztaltabb, idősebb többet megélt, bennünk meg még jobban munkálkodik a tenni akarás. Sokszor a pesszimisták azt mondják, hogy ők igazából realisták. Akik döntési pozícióban vannak, pozitívan állnak hozzá, mert látják, ha lassan is, de haladnak a dolgok, van hatásuk a folyamatokra. Az alpolgármester és a főpolgármester-helyettes azért volt optimistább, mert látnak reális célokat, amik abban a léptékben, ahol mi élünk, megvalósíthatók. Látjuk, hogy most vagyunk nullán, de szeretnénk eljutni plusz 6-ra. Az ideális persze az lenne, ha eljutnánk plusz 28-ra, de a feltételek ismeretében azt is látni kell, mit tudunk belőni elérhető célként. Most pozitívabban állunk a dologhoz, mert tudjuk, van eleje, közepe és vége is ennek az útnak.”

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf