Powered by RedCircle
Sulyok Miklós M nevű éttermét Petrire emlékezve nevezte el, a vendéglő külföldiek között rendkívül közkedvelt, viszont magyarok kevesebben látogatják. Hogy ez fáj-e a tulajdonosnak? Hát fáj. Sulyok Miklós arról mesél podcastunkban, hogy a magyarok sokkal inkább az egyszerűséget, a kiszámíthatóságot és a mennyiséget keresik az ételekben, no meg a ketchupot és a Coca-Colát. Ez pedig nála nincsen. A tendencia nagyon zavarja, hiszen tetszeni szeretne a főztjével mindenkinek, bár a Coca-Cola kompromisszumát még így sem hajlandó meghozni. Mára a főzés és az étteremüzemeltetés a legfontosabb számára, az élete viszont felöleli az ország történetének nagy részét.
Sulyok élesen emlékszik arra, milyen volt a háború utáni Budapest, a kifosztott üzletek és a színtelen város időszaka, és ehhez képest mekkora változást jelentett Párizs, ahol az autók már nem tudtak hova parkolni. És mégis, mindezek ellenére hazavágyott. Később matematikusként helyezkedett el, de ehhez a foglalkozáshoz már semmiképpen nem tudna visszatérni, állítja.
A beszélgetésből kiderül, hogy
- milyennek tűnt egy kisgyerek számára Párizs 1956-ban, és milyennek a francia iskolarendszer;
- hogyan alakult meg a Napló 1977-ben, az akkori ellenzéki értelmiség látlelete saját életükről és az ország helyzetéről;
- mit gondol Sulyok Miklós, a rendszerváltás óta eltelt időszak milyen címkével vonul majd be a történelembe;
- mit gondolt egy csehszlovák értelmiségi 1989-ben, hány év kell még a rendszerváltáshoz az ő országában;
- miért jobb jelenleg a helyzet a hetvenes éveknél Sulyok szerint;
- hogyan lehet pókerből élni részben egy porszívóboltban, részben a New York kávéházban;
- milyen ember volt Petri György, miért szerethették a barátai;
- mennyire kell tartanunk attól, és ki mondta egyáltalán, hogy „rettenthetetlen hülyék kora jő”.
Ha mindez érdekli, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását, és iratkozzon fel csatornánkra. A Spotifyon vagy az Apple Podcaston, esetleg a Google podcastjai közt.
Fotók: Huszár Boglárka
