A Fidesz Mátyás téri kampányrendezvényén a kerület korábbi alpolgármestere és polgármestere, a 2019-es önkormányzati választás józsefvárosi vesztese, a Budapesti Kormányhivatalt vezető – fizetés nélküli szabadságát töltő – főispán válaszolt lapunk kérdéseire.

Megkaptam, hogy biztosan mást fogok írni, mint ami történt, de mondtam, hogy emiatt nem kell aggódni, megírom úgy, ahogy az elhangzott. A beszélgetés egy részét Szilágyi Demeter képviselő is rögzítette a mobiltelefonjával.

Diktafonommal beálltam a rövid sorba, türelmesen kivártam az időmet, amíg Sára Botond a kerületi lakosokkal beszélgetett. Az előttem álló hölgy – Sára Botond munkatársa – hozzám fordult, megkérdezte, aláírni szeretnék-e. Mondtam, hogy Sára Botonddal szeretnék beszélni, aki ezt konstatálta, és nem sokkal később felém fordult.

– Ezt kell fölvenni. Ezt kell venni végig, mert ez a lényeg.

S. B. asszisztense: Ön honnan van?

– A Józsefváros Újságtól.

– Ezt kell venni. Panaszkodnak az emberek. Ezt kellett volna megoldani az elmúlt öt évben. Nem velem kell interjút csinálni, hanem a hölggyel, aki elmondja, mik a problémák, és hogy mikor alakult így, és nem történt semmi változás.

– Engem a főszerkesztőm önhöz küldött ki.

– Értem, csak szerintem, ha hitelesen akar közvetíteni, akkor szerintem az a hiteles, amit a lakók mondanak. És ez a lényeg. Erről beszélünk.

– De föltehetem a kérdéseimet, vagy nem?

– Nem.

Asszisztens: Most a lakókkal szeretne…

 – Ez rendben van, de… bocsánat, de ne érjen hozzám. (Ezt az asszisztensnek mondtam, aki megfogta a karomat, és ki akart terelni a területről.) Csak megkérdeztem, hogy nyilatkozik-e nekünk.

– Jó, én a múltkor is nyilatkoztam a kollégájának, és teljesen mást írt le az újság (lapunktól Sára Botond nem kért helyreigazítást – a szerk.).

– Rendben, én csak ezt akartam megtudni, hogy nyilatkozik.

Asszisztens: Akkor ezt megtudta, és legyen kedves távozni, jó?

– Rendben van, távozok magamtól, de ne érjen hozzám.

Asszisztens: Nem értem önhöz.

– De, hozzám ért, és ne tagadja le, mert így történt.

– Ha hitelesen akar közvetíteni, akkor kérdezze meg az itt élő embereket.

– De én önnel szeretnék beszélni.

– Igen, de mondom még egyszer: ha ön hitelesen akarja leírni, hogy Józsefvárosban mik a problémák, akkor meg kell hallgatni az embereket.

– Azt szerettem volna megkérdezni, hogy 5 éve ön a kampányban azt mondta, hogy nem áll ki vitára Pikó Andrással, most kiállna?

– Nézze! A vitára? Én alapvetően a tettek embere vagyok, nem a szavaké. Tehát a polgármester és köztem az a különbség, hogy a problémákat én megoldom és cselekszem, ő meg beszél róla. Tehát a vita az azoknak a műfaja, akik szeretnek beszélni, az újságíróké általában, akik szeretnek beszélni, és egyébként utána azt is elmondják például az Indexnek, hogy miért nem tudják megoldani a problémát. Én nem beszélni szeretek, hanem cselekedni. A vitával kapcsolatban az az álláspontom, hogy én azért jelentkeztem egyébként polgármesterjelöltnek, mert itt bajban vannak az emberek, kérték a segítséget, én meg arra jelentkeztem, hogy ezt meg fogom oldani.

Ezt írja meg!

– A három kérdésemből az egyikre válaszolt is. Esetleg a másik kettővel megpróbálkozhatom? Maximum azt mondja, hogy nem, de az egyik kérdésre máris tökéletesen megkaptam a választ.

Asszisztens: Jó, ha megkapta a kérdésére a választ, akkor legyen kedves távozni.

– Egyre a háromból. A másik kettőt föltehetem?

– Igen.

– Tegnap láttam, hogy kijött a fővárosi lista a Fidesz-KDNP jelöltjeiről, és ön a második helyen szerepel. Minek tudható be ez a nagyon előkelő helyezés?

– Nem tudom, felkértek arra, hogy ha megnyerem a polgármester-választást a nyolcadik kerületben, akkor dolgoznék-e politikai színtéren a fővárosiakért is, tehát hogy bemennék a listára. És azt mondtam, hogy igen, nagyon szívesen. Hogy miért én vagyok a második, ezt nem tudom, nem én kértem.

– Rendben. A harmadik kérdés az lett volna, hogy az, hogy ott a második helyen szerepel, és ha mondjuk dönteni kell arról, hogy a polgármesteri címet választja, akkor gondolom, azt választja.

– Igen. Én alapvetően a választáson azért indultam el, hogy a józsefvárosiakat szolgáljam. Tehát én arra jelentkeztem, hogy Józsefvárosban leszek polgármester, és a józsefvárosiaknak az ügyeit fogom szolgálni. Itt szeretnék változást hozni, mert panaszkodnak az emberek, hogy a hajléktalanhelyzet tarthatatlan, a köztisztaság nincsen megoldva, a drogprobléma a közbiztonsági területen az gyakorlatilag eszkalálódott, az problémás. A fejlődése a városnak az csak konkrétan megállt, nincsen társasházi pályázat. Számos olyan intézkedés, ami a korábbi időszakban, mondom, fele annyi költségvetésből, mint amennyi most van az önkormányzatban, az rendelkezésre állt. És arra kértek a józsefvárosiak, hogy tegyem meg azt, hogy visszajövök, jelöltessem magam a polgármester-választáson, és hozzuk el a fejlődést, a rend és a biztonság programját, mert ezen változtatni kell. Én ezért jelentkeztem. Engem alapvetően a józsefvárosiak ügye érdekel, és a józsefvárosiakat szeretném szolgálni. Tehát én a polgármesterségre jelentkeztem. Az, hogy a fővárosi közgyűlési listára fölkerültem, az egy más dolog. Én azt mondtam, hogyha nyilvánvaló, hogy a nyolcadik kerületi polgármesterség mellett az a kérés, hogy én segítsem a fővárosiak ügyeit. Egyébként, mint amit a mostani feladatkörömből eredően is, csak egy másfajta feladatellátásban segítem, hiszen mégiscsak a fővárosi hivatalt vezetem. Ez egy teljesen más szolgálat, de a fővárosnak szól. Mondtam, hogy természetesen igen, de

– És hogyha ön elnyeri a józsefvárosi polgármester címet, akkor…

Asszisztens: Megvolt a három kérdés…

– …ugye az van, hogy megváltozott a fővárosi választási szabály, és most már nem a polgármesterek ülnek be, hanem a listán szereplők.

– Nem zárja ki egymást a kettő.

– Nem zárja ki egymást, valóban, de akkor ön mind a kettőben részt venne?

– Mind a kettőben, de alapvetően a fő feladatom az az, hogy a józsefvárosiakat polgármesterként szolgáljam.

– Értem. És amennyiben nem választják meg önt Józsefvárosban polgármesternek…

– Azzal azért nem foglalkozom, mert meg fognak választani.

– Jó, értem.

Asszisztens: Akkor megkapta minden kérdésére a választ.

– Köszönöm szépen! Kérem, hogy ne nyúljon hozzám!