Szenes Iván (1924. április 25. – 2010. szeptember 13.), nyugodtan állíthatjuk, a XX. század legtermékenyebb magyar írója, dalszövegírója, dramaturgja, zeneszerzője volt: kétezer dal, köztük 120 nagy sláger, majdnem ötszáz színházi bemutató – nem soroljuk az ismert számokat, emiatt érdemes a Wikipédiát megnézni inkább. A sok adat mellett azonban feltűnhet, hogy teljes életrajza még nincs feldolgozva, pedig kivételesen sokoldalú és emberi oldalról is vonzó élet volt az övé. Nem tudjuk pótolni a hiányosságokat – ehhez több év kutatómunka kellene –, csak egy-egy vonását kiemelve idézzük meg.

Szenes Iván a téren

Ha közel akarja érezni magához, sétáljon el a Tisztviselőtelepre, a volt Rezső térre, ami nyolc éve Szenes Iván nevét viseli. A térrel szemben áll a ház, ahol a múlt század kezdetétől élt a Szenes család. Szenes Iván itt volt gyerek, itt nőtt fel, itt alapított családot, idejárt hozzá a magyar művészeti élet színe-java, itt hozott létre egy kis magánszínházat, és a lánya, Szenes Andrea itt indítja el a Szenes Iván Slágermúzeumot is.

Szenes Ivánt itt mindenki ismeri, emlékeznek rá, és akkor sem költözött el innen, amikor befutott szerzőként bárhol vehetett volna elegáns villát magának. Ő egy olyan polgári hagyományt folytatott, ami ma már ritkaság, de a XIX. század végi asszimilált zsidó polgárcsaládok tudatosan ápolták: megmaradni a család szerető kötelékében, magunkba szívni az elődök bölcsességét és tudását, ezt kamatoztatni, továbbfejleszteni, s megmaradni szerény hívő embernek, jó hazafinak, jó embernek.

Hogy mit jelent „jó embernek” lenni, ami Szenes Iván életét is meghatározta, azt éppen a Nagy Fuvaros utcai zsinagógában hallottuk a hívektől, ahová Szenes Iván is járt istentiszteletre, ma is nagy respektje van itt:

Apja fia

Hogy milyen tehetségcsomaggal indult az életben, az a Képes Családi Lapok 1940. április 7-i cikkéből derül ki. Édesapja Szenes Andor, a fiatalon elhunyt nagynevű költő, fordító volt. (Amíg Szenes Iván idejében Bodrogi, Koós, Korda és sokan mások, addig édesapja életében Lehár Ferenc és Kálmán Imre voltak gyakori vendégek a Rezső téri házban.)

A Zsidó Gimnázium hatodik osztályának előadására látogatott el a lap: „Az előadás spiritus rektora hatodikos kisdiák volt, aki egymaga konferálta, írta, játszotta és zenéjét szerezte a színre kerülő színdarabok jó részének. A publikum önfeledten tapsolt a sokoldalú, feltűnően tehetséges diáknak, akiről a színlap csak ennyit árult el: Szenes Iván VI. oszt. tan. Az intézet egyik tanárjától megtudtuk, hogy a kiváló tehetséggel megáldott gimnazista a korán elhunyt zsidó magyar író, Szenes Andor fia. A nagy író kezéből kihullott toll tehát most méltó gazdára talált fia személyében.”

Az előadás után beszélgettek is a kisdiákkal, aki elmondta: „Én már eddig kb. 15 háromfelvonásos vígjátékot, 5 drámát és 12 operettet írtam. A gyakorlatom tehát már megvan. A most színre kerülő darabom

pedig az nagyon szigorú ember.”

És persze azt is megkérdezték tőle, mi szeretne lenni, ha felnő: „Olyan író szeretnék lenni, mint az apám volt!”

Úgy gondolom, Szenes Iván a legjobb példája annak a művésznek, aki nem csupán nagyon tehetséges, de mérhetetlen szorgalommal gyakorol. Ő rengeteget ír, és ennek lett eredménye, hogy szinte csak jó kritikát kapott. Érdemes ezekből néhányat felidézni.

Az Esti Hírlapban írta Barabás Tamás 1967. május 30-án a Lulu bemutatója kapcsán: „Szenes Iván olyan dalszövegeket írt, amelyek a francia író mulasztásait is pótolják: sokszor helyette teremtenek cselekményt és szituációkat, figurákat jellemezne! Versei hol borsosan pikánsak, hol bájosan szellemesek, hol pedig finoman líraiak. S azt hiszem, Az Év Slágerét is megírta. »Nemcsak a húszéveseké a világ! Az úton még poroszkál, nemde néhány korosztály« — hangzik a Luxemburg-rockritmusban komponált »generációs Népfront«-sláger, amely a teenagerektől a hetvenesekig mindenkit felszólít, hogy alkosson együtt azonnal dalárdát. Olyan eredménnyel, hogy

a színház előtt várakozó különautóbuszokra.”

László Miklós a Szókimondó Kata bemutatójáról írt az Esti Hírlapban 1973. május 21-én: „Szenes Iván – az átdolgozó – helyeselhetően nem akart Sardou ürügyén mai bohózattal szolgálni. […] Elvetett, kidobott viszont minden párbeszédet, cselekményt, ami elöregedett, felesleges. A pótlás, a frissítés: Bágya András zenéje és Szenes Iván frappáns, szatirikus, mára kacsintó versei.”

Szenes titka, hogy szövegei mentesek minden művészkedéstől, kifejezetten egyszerűek, természetesek, nem használ különleges kifejezéseket, extrém jelzőket: világos, pontos szöveg, mégis tele van érzelemmel, humorral, és csodálatosan illeszkedik a zenéhez és a magyar prozódiához.

Érdekes, hogy a magyar szövegíró külföldről is kapott díjakat. „Két fesztiválon három díjat nyert Szenes Iván az Amerikai Egyesült Államokban”, írta a Film Színház Muzsika 1975. december 13-án. „A 3-ik Nemzetközi Dalfesztivál meghívottjaként vett részt Puerto Ricóban a versenyen, ahol szerzőtársával, Blum Józseffel együtt megkapták az Európa-díjat. A hollywoodi táncdalfesztiválon, amelyen több mint hatezerötszáz rádiófelvétel alapján ítélték oda a díjakat, két magyar sláger kapott szerzői díjat: Gábor–Szenes: Várlak még, és Német–Szenes: Nehéz a boldogságtól búcsút venni című szerzeménye.”

Az izraeli Új Kelet pedig 1974. december 3-án írta: „Nemzetközi slágerfesztivál volt az írországi Castlebariban. Negyvennégy ország slágerszerzői jöttek el. Az első díjat egy budapesti szövegíró, Szenes Iván nyerte Nálad lenni újra jó című számával. Szenes Iván a 30 évvel ezelőtt mártírhalált halt Szenes Anikó unokafivére, s a legsikeresebb pesti szövegíró.”

Elismertsége

Szenes Hannát említve térjünk vissza a tisztviselőtelepi házba, ahol Hanna is sokat tartózkodott. Ő is költő lett, ellenálló, kivégezték.

De most más okból hozom elő. Míg Szenes Hanna Izraelben nemzeti hős lett, a háború utáni hatalom inkább kerülte az emlékét. Szenes Iván sem kapott állami kitüntetéseket, volt neki eMeRTon-díja (1986), Magyarország Érdemes Művésze díja (1988), ezek is már a Kádár-rendszer végén, majd Fényes Szabolcs-díj 1995-ben. Liszt-díj, Kossuth-díj, mint mostanában sok rockzenésznek – erre nem tartották érdemesnek.

Persze nem üldözték, sokat foglalkoztatott szerző volt, de a hatalom hallgatott róla, úgy tűnik. Hogy miért, annak oka talán állhatatos vallásossága és a minden hatalomtól távol álló polgár mivolta lehetett.

Az elismerést a közönségtől és a szakmától kapta sokszorosan, sőt szeretetet, ami a mai napig nem múlik:

És végül emlékezzünk rá az egyik legszebb slágerével – ez a feleségének, Kornay Mariannak írt Hosszú az a nap –, aminek a zenéjét is ő írta.

Nyitókép: Szenes Iván a zongorájánál – Forrás: Facebook / Szenes Andrea és Iván hivatalos oldala