A Józsefvároshoz kötődő régi filmhíradókat böngésző sorozatunkban bukkantunk az alábbi kisfilmre, amiben a Rákóczi téri vásárcsarnokra ismertünk rá.

1974-ben cipőt még a cipőboltban vásároltunk, húst pedig hentesnél. Vannak, akik ma is így tesznek, egy jó hentest megbecsülnek a vásárlók. Ötven éve városi környezetben az emberek még nem tudtak hűtőládában bespájzolni a kedvenc ételeikből, a csomagolás sem tartott ott, ahol ma és persze a választék sem. Manapság sokat panaszkodunk a nagyüzemi állattartásra, de fél évszázada sokkal inkább jelentett problémát a szélesebb tömegek élelmezése.

Húst a népnek!

A magyar húsprogram az 1970-es években indult, átfogó kezdeményezés volt, amely a hazai hústermelés növelését és korszerűsítését célozta meg. A program több fázisban valósult meg: először a baromfitermelésre, majd a sertéshústermelésre, végül a szarvasmarha ágazatra fókuszált. A program megvalósításához szükség volt a mezőgazdaság és az ipar szoros együttműködésére. Ennek eredményeként modern, nagyrészt gépesített állatnevelő telepek jöttek létre. Ezekben az új létesítményekben az állatok gyorsabban gyarapodtak és kevesebb emberi munkaerőre volt szükség. Az automatizálás és gépesítés nemcsak a fizikai munkát könnyítette meg, de lehetővé tette a tudományos alapokon nyugvó, programozott takarmányozást is. Például a sertések már 190–200 napos korukra elérték a körülbelül 100 kilogrammos ideális vágósúlyt.

Az állami gazdaságok mellett a hústermelés másik jelentős bázisát a háztáji gazdaságok alkották. Ezek a kisméretű gazdaságok biztosították a baromfihús közel felét és a sertéshús 60 százalékát, ami jól mutatja a magánszféra jelentőségét a húsprogramban.

A program sikeréhez elengedhetetlen volt a takarmánytermelés fejlesztése is. Ebben úttörő szerepet játszott a Bábolnai Állami Gazdaság, ahol az úgynevezett CPS (Corn Production System) programot alkalmazták. Ez a módszer a legújabb tudományos eredményeket, modern gépeket és agrotechnikai eljárásokat ötvözte, aminek eredményeként 1973-ra 50 százalékkal múlták felül az országos kukorica átlagtermést.

A húsprogram a feldolgozóipar fejlesztésére is kiterjedt. Az új vagy felújított vágóhidakon már erősen gépesített, szalagszerű termelés folyt. A baromfifeldolgozásban is jelentős előrelépés történt: amíg ez korábban kizárólag kézi munka volt, a program keretében teljesen gépesített üzemek jöttek létre. A kecskeméti baromfifeldolgozó üzem például naponta közel 100 ezer csirkét tudott konyhakészre feldolgozni. Az erőfeszítések eredményeként Magyarország az

A fogyasztás is jelentősen nőtt: 1973-ban minden magyar állampolgárra 66 kg hús jutott, és további növekedést prognosztizáltak.

A növekvő húsfogyasztás új kihívások elé állította a kereskedelmet annak ellenére, hogy a városi üzletek napi rendszerességgel kaptak friss árut. Ezek közül az egyik legjelentősebb probléma a szakképzett munkaerő hiánya volt, különösen a hentesszakmában. Az üzletekben többnyire nők dolgoztak, ami komoly nehézséget jelentett, mivel a hentesmunka megterhelő, félsertések és félmarhák mozgatásával jár. Hagyományosan nem női munka, ráadásul nem is szakképzett munkaerővel, hanem sokszor betanított munkásokkal pótolták a hiányzó dolgozókat.

A szakemberhiány mértékét jól mutatta, hogy míg kerületi szinten legalább 50 tanulóra lett volna szükség az utánpótláshoz, mindössze 4 tanuló volt a rendszerben. Ez hosszú távon veszélyeztette az ágazat működőképességét és a minőségi kiszolgálást. A probléma átmeneti megoldásaként

Ez lehetővé tette, hogy a kevesebb szakképzett munkaerővel rendelkező boltokban is megfelelő minőségű és előkészítettségű húsáru legyen.

A hosszú távú megoldást a technológiai fejlesztésben látták. Az ország több pontján elkezdték telepíteni azokat a modern gépeket, amelyek automatizáltan csomagolták a szeletelt húst, pontos súllyal és árral ellátva. Ez a fejlesztés nemcsak a munkaerőhiány problémáját enyhítette, de javította a higiéniai körülményeket, és gyorsította a kiszolgálást is.

„Tehéntőgye rántva, fincsi mi?”

Az eltelt évtizedekben jelentős változások történtek a kereskedelemben és a fogyasztói szokásokban. A rendszerváltás előtti hiánygazdaságot felváltotta a bőség, szinte minden termék elérhető. Kialakult az igény a széles választékra és a jobb minőségre. A piacot a fogyasztók igényei irányítják, a kereskedők feladata az igények kielégítése. A piaci verseny kiéleződött, a kisvállalkozóknak komoly kihívást jelentenek a multinacionális cégek és a szupermarketek.

A kisvállalkozóknak stratégiai döntést kell hozniuk: vagy a mennyiségre (nagyobb volumen, alacsonyabb ár) vagy a minőségre (jobb termékek, magasabb ár) összpontosítanak, mivel az árversenyben nem tudnák felvenni a versenyt a nagyobb cégekkel. Ez a stratégia több munkát és nagyobb körültekintést igényelt. Ennek része a minőségi szolgáltatás, a személyre szabott kiszolgálás is. Például egy hentesüzletben a vevő kérésére speciális módon felvágott hús. Emellett fontos a rugalmasság: időnként akciókat, leértékeléseket kell kínálni, hogy szélesebb vásárlói réteget tudjanak megszólítani.

„A zöldségektől leszel olyan mélabús”

Bizony 50 éve is voltak, akik tartózkodtak a húsfogyasztástól. Például a bicsérdysták, a riport végén felbukkanó hölgy is annak vallotta magát.

A bicsérdyzmus táplálkozási forma, életmód és eszme volt, melyet Bicsérdy Béla (1874–1951) talált ki. Ő a 20. század első felének egyik legismertebb magyar életreformere és természetgyógyásza volt. Zentán született, fiatalon adóhivatalnokként dolgozott. Életének fordulópontja 19 éves korában következett be, amikor trippert diagnosztizáltak nála (később szifiliszt is). Ez indította el az egészséges életmód és a tudatos táplálkozás iránti érdeklődését, állítása szerint ki is gyógyult a nemi betegségekből.

Bicsérdy Béla külföldön tanulmányozta a különböző gyógymódokat és táplálkozási rendszereket. Hamarosan a vegetáriánus életmód és a nyers táplálkozás elkötelezett híve lett. Tanításai szerint a helyes táplálkozás és életmód nemcsak az egészség megőrzésére, de a betegségek gyógyítására és az élet jelentős meghosszabbítására is alkalmas.

Az 1920-as években Bicsérdy Béla országos ismertségre tett szert. Könyveket írt, előadásokat tartott, és híveinek száma rohamosan növekedett. Tanításai szerint a húsevés, a főtt ételek fogyasztása és a túlzott táplálékbevitel káros az egészségre. Helyette nyers növényi étrendet, gyümölcsöket, illetve nyers tejet és tojást javasolt. Emellett a böjtölés és a testmozgás fontosságát is hangsúlyozta.

Bicsérdy Béla nemcsak táplálkozási tanácsokat adott, hanem egy komplex életfilozófiát is hirdetett. Már első könyvében Zoroaszter király és Jézus Krisztus mellé helyezte magát, mint harmadik egyetemes Mester, és követői között szinte vallásos rajongás alakult ki iránta.

Filozófiájának központi eleme volt az a meggyőződés, hogy a megfelelően megválasztott táplálkozás, rendszeres testmozgás és speciális légzéstechnikák alkalmazásával az emberi élet akár 1000 évig is kitolható. Étkezési ajánlásaiban szigorú elveket fogalmazott meg: teljesen elutasította a húsfogyasztást, ugyanakkor megengedte a tojás és tejtermékek fogyasztását ideiglenes jelleggel (előbbit ráadásul csírátlanítva), végcélnak a tiszta gyümölcstáplálkozást jelölte meg. Különös hangsúlyt fektetett az ételek elkészítési módjára is. Elvetette a főzést, mert úgy vélte, hogy ez a folyamat elpusztítja az élelmiszerekben rejlő tápanyagokat és életenergiát.

Bicsérdy a betegségek kezelésében is radikálisan eltért a hagyományos orvoslástól. A gyógyszeres kezelések helyett a böjtölést javasolta, abban a hitben, hogy ez aktiválja a szervezet természetes öngyógyító mechanizmusait.

Fizikailag rendkívül jó állapotban volt, ami hitelességet kölcsönzött tanításainak. Amatőr sportolóként több nem hivatalos világrekordot is felállított súlyemelésben. 70 éves korában állítólag 30 évvel fiatalabbnak nézett ki, és napi 22 órát dolgozott 2 óra alvás mellett.

Bicsérdy Béla népszerűsége azonban ellentmondásos volt. Míg követői, az úgynevezett bicsérdisták világszerte rajongtak érte és csodás gyógyulásokról számoltak be, kritikusai szélhámosnak és veszélyes kuruzslónak tartották.

A henteslobbi azt is elérte, hogy az utolsó pillanatban betiltsák előadását 1926-ban Debrecenben.

Néhány követője állítólag halálra éheztette magát a módszerei miatt, ami további kritikákat váltott ki. A támadások hatására Bicsérdy Béla később visszavonultabb életet élt, beszüntette könyvei kiadását és nyilvános előadásait. 1951-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol nem sokkal később meghalt.

Bicsérdy Béla öröksége máig vitatott. Egyes nézetei, mint például a kevesebb húsfogyasztás vagy a böjt előnyei elfogadottak. Ugyanakkor túlzó kijelentései és a körülötte kialakult kultusz miatt sokan sarlatánnak tartották. Hatása azonban vitathatatlan: a vegetarianizmus és az egészséges életmód egyik korai népszerűsítője volt Magyarországon, és neve évtizedekig ismert maradt a köztudatban.

Köszönet Áprily Zoltánnak, a Bicsérdy Béla életét kutató történésznek, aki felhívta a figyelmem pár tévedésre a cikkben, melyeket utólag javítottam. A kutató egy külön honlapot is szentelt Bicsérdy Bélának, ahol további részleteket tudhatnak meg cikkünk főhőséről az érdeklődők.

* – Bicsérdynek 1923-ban jelent meg Az életművészet könyve és makróbiótika című munkája, amit bővített formában, A halál legyőzése címmel 1924-ben is kiadott. Ennek a második verziónak a kibővített változata a képen szereplő 1925-ös, legnagyobb terjedelmű verzió, de a rendszerváltás utániak azok már a jelentősen megkurtított, 1938-as változatnak az újabb kiadásai.

(A cikk szerzője ugyan nem bicsérdysta, de hal és tengeri herkentyűk kivételével már 1441 napja nem evett húst.)

Nyitókép: 1966-ban a Práter utca és Vajdahunyad utca sarán álló KÖZÉRT hús- és hentesáru bolt – Forrása: Ladinek Viktor / Fortepan