A Pázmány miatt siklik ki a vonat? című békés megmozdulás párhuzamosan zajlott a Belügyminisztérium előttivel, ahol a Madách Gimnázium kirúgott igazgatója mellett demonstrálnak.

Elsőként a demonstrációt szervező Márkus Ferenc szólalt fel a Zöld Palotanegyedért képviseletében. Aktivistaként hétfőn reggel a testével próbálta megakadályozni, hogy egy kamion behajtson az egykori Magyar Rádió területére, a kapu és a nyerges vontató közt töltött hosszú időt, amíg a rendőrség ki nem érkezett.

– mondta, majd röviden részletezte, hogy a Pázmány campus miként megy szembe minden szempontból a nemrég elfogadott építészeti és beruházási törvény alapelveivel. Ezután a kerület polgármestere, Pikó András szólalt fel, aki nemcsak józsefvárosi lakosként és politikusként, hanem mint a Magyar Rádió egykori munkatársaként is volt jelen.

Pikó András azzal kezdte, hogy egy normális világban ez az esemény ünneplés lenne egy sikeres társadalmi egyeztetés eredményeként. Ehelyett azonban tüntetésre kényszerültek. Naivan azt hitték, hogy az őslakosok szempontjait össze lehet egyeztetni az építők érdekeivel, de ez nem valósult meg.

Részletesen kifejtette, hogy az építkezést megelőző bontást úgy kezdték el, hogy a környéken élők semmilyen információval nem rendelkeznek a következő napok és hetek történéseiről. Nem tudni, mi lesz a környező házak sorsa: megrepednek, összedőlnek? Mi lesz a bennük élőkkel: veszélyben vannak, el kell menekülniük? Ez a bizonytalanság jelentős stresszt okoz a helyi közösségben.

A polgármester szerint a projekt megvalósítói többször is átírták saját törvényeiket, csak hogy falhoz állítsák az ellenkezőket. Említést tett ígéretekről és fenyegetésekről is, például a lerontott társasházakból való kivásárlás lehetőségéről, amit ő és a helyiek nem tartanak valódi megoldásnak. Hangsúlyozta, hogy nem lehet felelőtlenül lerombolni és leértékelni az otthonaikat.

Kiemelte, hogy nincs jogerős bontási engedély, az ügy közigazgatási per alatt áll, a következő tárgyalás szeptemberben lesz. Ennek ellenére már megkezdődtek a munkálatok: az első teherautó behajtott a területre a forgalommal szemben, veszélyeztetve a tiltakozók testi épségét. Ironikusan megjegyezte, a magyar állam működőképességének látszatát mutatja, hogy hirtelen 15 rendőr jelent meg a helyszínen.

A beszéd kitért Lázár János építési és beruházási miniszter nyilatkozataira is. Eszerint a kampusz máshol is felépülhetett volna, például Piliscsabán már áll egy hasonló, kihasználatlan létesítmény. A polgármester szerint lehetne változtatni a terveken, jobban figyelembe véve a környezeti és szomszédsági szempontokat, megőrizve a számukra fontos értékeket, emberibb léptékkel. De úgy tűnik, csak a megrendelő – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia – szempontjai számítanak, akiknek az a legfontosabb, hogy az egyetemi központ épületei egymástól 5 percnyi sétára legyenek.

Erőteljesen kritizálta azt a helyzetet, hogy látszólag egy megszólíthatatlan felsőbb hatalom írja felül a választott önkormányzat és kormány döntéseit. Szerinte rendkívül sokkoló az a tény, hogy a választott kormány és önkormányzat egyeztetése fölött van egy megkérdőjelezhetetlen, általuk megszólíthatatlan felsőbb akarat.

A polgármester hangsúlyozta, hogy a Magyar Katolikus Egyház többszörösen felelős mindazért, ami a jövőben történni fog, minden következményért, amit az itt élőknek el kell majd viselniük. Személyes érzelmeire is kitért, említve, egykori rádiósként fájdalmas átélnie, hogy életének egyik legfontosabb része most el fog tűnni.

Végül ígéretet tett arra, hogy folytatják a jogi küzdelmet a bontási engedély ellen, ameddig csak lehet. Elmondta, hogy az önkormányzat több tízmillió forintért megrendelte a bontás által érintett társasházak átfogó statikai vizsgálatát. Biztosította a hallgatóságot, minden lehetőséget megragadnak, hogy felemeljék szavukat a normalitás, a józan ész és a polgárok érdekében.

Ezután Kassai István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző olvasta fel előző nap született írását, amely alább szó szerint is olvasható:

Éjszaka van a budapesti Getszemáni kertben. Most indulhat a bontógolyó, jöhetnek a buldózerek. Mostantól bontható a Magyar Rádió épületegyüttese. Kultúránk, nemzeti emlékezetünk szentélye, az 56-os mártírjaink vére által megszentelt falak. A zenekultúra egyik székesegyháza, a Pázmány diák Nobel-díjas Békésy György egyetlen építészeti alkotása. XII. Pius pápa emlékhelyei, lánglelkű hitszónokok szószéke, magyar kultúra istápja, szétszakított nemzetrészek reménye, Magyar Rádió! Mind-mind megy a szeméttelepre.
A Nemzeti Színház lebontásához hasonló rémtett súlyát nem fogják fel azok, akik azt hiszik, hogy az ügyet vezérlik: a miniszterek, főpapok, bürokraták és építészek. Még fent, az Olümposzon sem. Csak az a pénzeszsák, a hálóját évtizedek óta fonogató türelmes pohos pók, aki csak attól fél, hogy megtudjuk a nevét, Hérosztratosz reciproka, a Disznófejű Nagyúr, ő tudja és nevet.
Ez csak a mi gyászunk, a magyar kultúra Fekete Szeptembere. Éjfél van, a pálca kettétöretett, jön a kivégzőosztag.
Gyászolunk, mert sötétség van. De utána jön a hajnal. Hogy mit hoz, azt csak az irgalmas Isten tudja.

A művész elmondta, hogy véleménye egyáltalán nem politikai, hanem szakmai alapon született, távol áll tőle minden, ami baloldali. Többször írt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetőinek, hogy ezt az ügyet ne támogassák, mert veszélyt jelent az egyházra nézve.

A demonstráció végén ismét Márkus Ferenc szólalt fel, aki az újonnan divatba jött szuverenitás kifejezést citálta.

„Nagyon sokat hallottuk a szuverenitás szót az elmúlt időszakban. Az a mondás, hogy ne Brüsszelből mondják meg nekünk, hogy hogyan éljünk. Azt gondolom, hogy akkor ne is Hódmezővásárhelyről mondják meg nekünk, hogy mi hogyan éljünk a nyolcadik kerületben”

– utalt Lázár Jánosra és hátországára. Elmondta azt is, hogy ez az ügy nem helyi ügy csupán, budapesti és országos ügy is, a kultúra ügye és a nemzet ügye.

Márkus felidézte Lázár János kijelentését, miszerint a Pázmány campus építése az elmúlt évtizedek legnagyobb iskolafejlesztése. A felszólaló a kijelentést szembeállította Iványi Gábor intézményeinek helyzetével, amiket ellehetetlenítenek, kivéreztetnek és bezárnak. Mindez rávilágít a kormány oktatáspolitikájának ellentmondásaira, kiemelve a katolikus egyházhoz köthető intézmények előnyben részesítését más, esetleg kritikusabb hangvételű intézményekkel szemben.

Végül reagált Lázár János azon kijelentésére is, hogy a Pázmány campus projekt szimbolikus ügy. Egyetért ezzel a megállapítással, de más értelmezést ad neki. Szerinte ez a projekt a kormányzati gőg és arrogancia szimbólumává válhat. Ugyanakkor reményt is kifejez, hogy ha elég kitartóak és sokan tiltakoznak, akkor ez az ügy az összefogás és az ellenállás szimbólumává is válhat.

A beszéde végén elmondta, hogy a rendőrséghez területfoglalási engedélyért folyamodtak, és minden reggel a téren piknikeznek majd. Ha ketten, akkor ketten. De arra bátorított mindenkit, hogy csatlakozzanak, beszélgessenek, tegyenek erre reggelente egy egészségügyi sétát.

A demonstráció után többen aláírtak a kihelyezett pultnál, ahol a Csárdi Antal, Palotanegyed országgyűlési képviselője által indított kezdeményezéshez lehetett csatlakozni, ami népszavazást szeretne a kiemelt kormányzati beruházások ügyében.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf