Harmadnapra megint belezúgtam Zs.-be. Ezen nem enyhít a tény, hogy negyvenegy éves vagyok.
Verd meg a csávót, röhögött Luna, az ajka lila volt, fázom, mondta, maradnék még egy kicsit. Kitoltam az ajtómon, percekig dörömbölt, van egy jó módszer, kiabálta, nyissad csak ki. Visszhangozva röhögött, megverem az ipsét. Utána percekig a kopogást hallottam a lépcsőházban, le-föl járkált az emeletek között.
Ötödik nap Zs. az Üllőin vár, megyünk a néhai nagynénje öregszagú lakásába. Csöndben kell lenni a szomszédok miatt. Judit, a nejem barátnője kettővel odébb lakik, súgja, négykézlábra ereszkedek. Sírnék, de eszembe jut, hogy itt vagyok Zs. öregszagú lakásában, és a falióra múltkor még kotyogott.
Rágyújt az ágyban, ez borzasztó, mondom, a számba fújja a füstöt, mint egy filmben. A filmben Zs. titokban halálosan szerelmes belém, megszökünk Amerikába, régi kocsit vezet, mondjuk Dodge Chargert, és én a nyakába fúrom az orromat.
Öt napja esik, mondja, ez jelent valamit.
Utálom a cigiszagot, mondom, és a fal felé fordulok.
Az ajtóban belemarkolok derék fölött, a bordáknál, egy darabig így maradunk, a Judit szomszédra gondolok. Legközelebb ide nem jövök, mondom, bólint és megfogja a tarkómat. Vékony vonal indul a fülétől a szája sarkáig, úgy képzelem, egy korábbi nő hagyta ott.
Luna a kapuban vár, próbálgatja a kódot. Ez mi ez, hogy megváltoztattad, kérdezi, van már benne néhány feles, egy csík valami, fél milligramm nyugtató. Szívok vele egyet, mindegy, lesz, ami lesz, ez a legértelmesebb, amit mondani tudok.
Ugyanazt a három pillanatot játszom vissza: nem találom a kávégépen a zacctartályt, Zs. hunyorogva figyeli zavart keresgélésemet. Mellém áll, miközben kiflit vajazok, kicsit az oldalamnak dől, és valami hideg elindul a mellkasomból a gyomrom felé. Jéghideg a lábam, mondom. Mert meztelenül állsz a konyhakövön, válaszolja. És azután az, ahogy lazán köszön, oldalán a szőkített feleséggel.
Take it easy, mondja Luna, egyébként is, milyen már, hogy megint egy íróba szerettél bele. Józanodik.
Összevitatkozunk Zs. sajátos politikai felfogásán, komcsi a csávó, mondja Luna, megnézi a képét, amúgy nem rossz. Antikapitalista, mondom én, Luna teli szájjal röhög, az tök más. Elgondolkodom, mi az istenért vagyok Lunával, te nem bírsz mostanában józan lenni, mondom neki, erre énekel. Rohanazidőőőő. Még annyi piát nem ittam meg. Ez a szám már a mi időnkben is ciki volt, mondom, aztán arra gondolok, mi volt a mi időnk. Húszévesen is írókba szerettem bele – ezt csinálják az írók, azok, akik írók szeretnének lenni, de nem jön össze nekik, és az összes apátlan, szánalmas nő.
A nálad nagyobbakat keresed, hogy egy kicsit feljebb húzzanak.
Ezért vagyok Lunával, igen, keresztbe tesszük a lábunkat a dohányzóasztalon, Lunára terítek egy takarót, folyton fázik.
Hetedik napra Zs. eltűnik. Néhány sort ír, sok a meló. Próbálok érdekes és laza lenni. Kilép a Bérkocsis utca 23. szám alól – tudom, mikor indul el. Visszamegyek a 21-es házszám alá, és sírni tudnék, hogy ez most már így lesz, itt fog elsasszézni az orrom előtt.
Aztán Luna kórházba kerül, és én annak örülök, hogy végre megírhatom Zs.-nek, most nekem sem alkalmas. Luna is tudja, hogy mindig ugyanaz a vége, ketten maradunk, rekedten köhög a kórházi ágyon, együtt fogunk megöregedni, mondja, és most nincs bennem ellenállás, hogy kardomba dőlök, ha veled kell megöregednem, és inkább összeszedek valami jól szituált, elvált ötvenes palit, akiknek még bejönnek a negyvenévesek. Csak ülök az ágya szélén, nézem, milyen sovány.
Beviszek két pizsamát a kórházba, aztán sírós hangüzenetet hagyok Zs.-nek. A barátnőm kórházba került, elveszett vagyok, elveszett lélek, közhelyes, de igaz, szóval told át a képedet.
Átjön és olyan kényelmesen bont ki a ruhámból, mint egy csomag cigit, ezt el is mondom neki, mosolyog. Szex után tapintatos: nem gyújt rá. Ki az a Luna? Mit írsz mostanában? Semmit, semmit. Luna szerint életem a különböző faszik szerint korszakolható. Visszatérő, kedvenc korszakom szerinte Zs., kicsit olyan, mint Mr. Big a Szex és New Yorkban, csak mi nem fogunk összejönni a legvégén, és a sorozatban is mekkora hazugság, mert Mr. Big valójában egy érzelmi csökevény. Nem is tudtam, hogy ilyeneket nézel, mondom Lunának, mert Luna amúgy lecsúszott szociológus, és most éppen az alkoholizmust mint társadalmi jelenséget vizsgálja. Azt minden nő nézte életének egy pontján, mondja, és visszadől az ágyra.
A kilences szám jelent valamit, ennyire emlékszem, talán a népmesékből. Kilencfejű sárkány. Skatulyában kilenc lódarázs. Kilencedik napon Lunát kiengedik a kórházból, probiotikummal, gyulladáscsökkentővel, életvezetési tanácsokkal. Van egy bentlakásos intézet. Valahol. Oda kéne befeküdni. A kilencedik napon a kis izmok táncolni kezdenek a szemem körül, amikor találkozunk Zs.-vel az utcán, és a számat olyan furcsán tartom. Konferenciáról beszél, meg hogy zsűritag lesz, új regényen dolgozik. Igazából két regényen is felváltva. Kivillantom a fogam, most fehéríttettem. Mielőtt elköszön, megsimogatja az arcom. Luna a kapunál vár, komolyan, kérdezem, neked nincs lakásod? Valld be, hogy kirúgtak! Luna átölel, kirúgtak, mondja, a karja hideg, mindene hideg, összebújunk egy takaró alatt, Luna a néniről beszél, aki mellette feküdt a kórházban, sminkelte magát, és minden nap várta a rokonokat.
Schillinger Gyöngyvér
Fotó: Mile Máté
