Magyar operett, Rákóczi-túrós, Védőnői szolgálat, hízott víziszárnyas-termékek. Első, de második látásra sem láthatóak azok a halmazok, melyek metszetében az előbbi gyűjtőfogalmak elhelyezkednének. Ki gondolná, de a fönt felsoroltak mind-mind az úgynevezett Magyar Értéktár „gyűjteményei”, mely értéktárnak annyi köze van a Hungarikumokhoz, hogy innen válogat egy magas grémium az értékmegőrzés legmagasabb hazai szintjén lebegő entitásnak, a Hungarikumok gyűjteményének.
Ebbe az illusztris társaságba keveredett most – jegyezzük meg ezt a nevet – Nagy István agrárminiszter nyomán az ELTE Füvészkertje. A minden kerületi lakos szívét megdobogtató hír mint egy falat kenyér kellett már az ország legnagyobb botanikus kertjének, hiszen tarthatatlan volt az az állapot, hogy a 200 év körüli páfrányfenyők alatt annak a tudatnak hiányában kellett andalognunk, hogy a kert rajta lenne a Magyar Értéktár „akikre büszkénk vagyunk” listáján.
Valószínűleg Nemecsek Ernő is angyali mosollyal néz le most egy felhőről
kerületünk ritkás lankáira, hiszen a dolgok helyükre kerültek, régi adósság lett leróva most.
Várhatóan a nemzeti tudat is tovább egységesedik a döntés által, hiszen a következő generációk nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához, megerősítéséhez járul hozzá az, hogy
ily módon is kifejezzük elismerésünket, rójuk le tiszteletünket a Füvészkert felé.
Igen, a költő erre gondolt, mikor is a Magyar Értéktár küldetését, mi több, misszióját vélte meghatározni, a cél nemességét ki lenne oly bátor, hogy vitassa, épp ellenkezőleg, gyáva az, aki most nem azonosul, amúgy is, a magyar ember szekere úgy mozdítandó tova (bocsánat, előre, nem hátra), ha nemcsak felvállaljuk, de aktív büszkeséggel is viszonyulunk kiemelkedő teljesítményeinkhez.
Mi már csak annyit várnánk a haza bölcseitől, hogy zivataros századaink elmúltával, épülő-szépülő viakolor főtereinken, csenevész fák nem létező árnyékában aszalódva, a cigányteleptől 100 méterre felépült Nagy-Magyarország emlékmű tövében túlcukrozott fagyit nyalogatva, hogy társadalmasítsák ezt a döntéshozatalt, hogy a nép egyszerű gyermeke is tudjon javaslatot tenni a Magyar Értéktárba felvevendő vívmányokról, és a szabolcsi almatermesztés hagyománya és a székely himnusz mellé kerüljön be egy igazi, tőröl metszett hungarikum is: a pótcselekvés.
Nyitókép: Huszár Boglárka
