3 rövid kritika

kritika
2026. március 22.

„A legnagyobb tévedésem lett volna, ha kihagyom”

Egy rém izgalmas koncertről, egy rém izgalmas (és a jelen történelemmel találkozó) kémsorozatról és egy rém groteszk elsőfilmről mondtunk véleményt.


Mi az öregisten történik itt?

Amikor 1985-ben egy nagyjából Nagykanizsa méretű svájci kisvárosban megalakult a The Young Gods, valószínűleg nem sejtették, hogy meghatározó hivatkozási ponttá válnak világszerte. Pedig akiket David Bowie, a Chemical Brothers, és a Faith No More énekese meg a U2 gitárosa is emleget, és akiknek debütáló lemezét a Melody Maker az év albumának választotta, azok aligha véletlenül kerültek a zenetörténet lapjaira.

Triót látunk a színpadon, de nem hagyományos felállásban. A dobos ritkán látott precizitással és alázattal teszi, amit tesz; az alapító énekes-gitáros mellett egy harmadik, hatvanas éveit taposó, samplert kezelő fickó áll. Nem azért, hogy félmegoldással megspórolják az élő produkciót – ez kezdetektől fogva a koncepciójuk: samplerekkel manipulált hangokból épül fel az ipari rockzenéjük. A nyolcvanas évek közepén ehhez még magnókazetta, loop pedál és mindenféle emulátor kellett; mára a technológia könnyebb utat kínál, de a lényeg mit sem változott.

A műsor gerincét a tavalyi Appear Disappear című albumuk adta; a hol angolul, hol franciául megszólaló dalok végül összeálltak egy szokatlan, mégis intim rockkoncertté. Az ember lassan rájött, hogy a nyelv itt valójában csak újabb textúra – üzenet helyett anyag. Először láttam őket, és előtte vacilláltam, hogy elmenjek-e – a legnagyobb tévedéseim közé tartozott volna, ha kihagyom.

  • The Young Gods-koncert
  • A38 Hajó, 2026. március 10.​ ​
  • 4,5/5

-juan-



Tehran

Nemrég ért véget az Apple TV-n egy Teheránban játszódó sorozat második évada, ami önmagában is izgalmas volt, de az Irán elleni amerikai–izraeli támadássorozat miatt – ami „különleges műveletből” lett egyre fenyegetőbb háborúvá – hirtelen különösen érdekessé vált.

A történet egy izraeli és egy iráni titkosügynök macska-egér harca. Tara, a fiatal zsidó lány Teheránban született, s visszatérve a Moszad ügynökeként, magát iráninak ​kiadva próbálja meggátolni a rezsim atombombaprogramját. Fariz, a Sepah (forradalmi gárda) hírszerzője leleplezi, és küzdelmükben hol az egyik a macska és a másik az egér, hol fordítva. Fariznak mellesleg tele van a hócipője a rendszerrel, megöli a főparancsnokot is Tarával együttműködve. Szóval csavaros, mégis roppant életszerű a sztori. A film készítői főleg izraeliek, és persze az ajatollah rendszere egyértelműen bűnös, de a Moszad izraeli vezetése sincs kedvező színben feltüntetve, sőt kifejezetten rossz arcok, akik felrobbantják Tara kedvesét is.

Nem részletezem, Tara az egyértelműen pozitív hős, de Fariz is az, az iráni emberek, a teheráni fiatalok, szomszédok, civilek pedig végképp rokonszenvesek (kivéve persze a gárdistákat meg a tábornokokat). Emiatt egy idő után Teherán olyanná válik, mintha a saját városunk lenne, mint Budapest, ahol csak a rendszer miatt nem jó élni. Ezért szorul el az ember szíve, amikor hallja a háborús híreket, s nem tudni, mivé válik ez. Emiatt a sorozat is folytathatatlanná vált, rátaposott a történelem.

  • Tehran
  • Apple TV
  • 5/5

–bg–



​

Biztonság kell vagy a szabadság?

Ritka madár a pszicho-thriller, ha magyar filmgyártásról van szó. De nem csak a műfajisággal vállaltak kockázatot az Itt érzem magam otthon alkotói. Holtai Gábor első nagyjátékfilmje ugyanis vastagon áthallásos, reflexió a mai politikai valóságunkra.

Egy groteszk emberrablás történetén keresztül vizsgálja a hatalom és az egyén viszonyát, ezért jóval több mint egy szabadulástörténet. A főszerepben Rita (Lovas Rozi), akinek a túlélés érdekében meg kell tagadnia a saját identitását, és beépülnie egy számára teljesen idegen családba. Miközben megismerjük a családtagokat, felmerül a kérdés: mennyi mindent tesz meg valaki azért, hogy tartozzon valahová, és mit néz el a boldogulását segítő, támogató rendszernek?

A független filmezéssel járó alacsony költségvetés nem látszik a filmen. A helyszín nagyrészt egy polgári lakás, ahol valahol a Kádár-kor környékén megállt az idő. A díszleten és ruhákon is látszik, hogy a készítők figyeltek a részletekre, és sikerült tökéletes atmoszférát teremteniük.

A képi világ és a zene egyszerre művészi és baljós, a színészi játékra sincs panasz. Aki teheti, moziban nézze meg, jót tesz neki a nagyvászon.

  • Itt érzem magam otthon
  • Fórum Hungary Kft.
  • 5/5

mze

Kapcsolódó cikkek

2026. november 20.
Szalkai Dániel kutató, designer szakembernek a Felépülés kultúrája című kiállítása ma este hattól nyílik meg a Lehetőségek terében.
2026. november 20.
Huszonöt európai országban tartanak megmozdulásokat a mai napon. Követelik a jobb oktatási rendszert, a könnyebb megélhetést és a megfizethető lakhatást. A tüntetés délután háromkor indul a Fővám térről, áthalad a Kálvinon, majd a Március 15. téren ér véget.
2026. november 20.
Harmadszor rendezték meg a Corvin moziban a BIFF – Budapesti Nemzetközi Filmfesztivált. A kilenc nap mérlege: negyvenöt nemzetközi nagyjátékfilm, rekordszámú néző, sorozatos telt ház.

További cikkek

2026. november 19.
Úttörő női képzőművészek a Nemzeti Galériában, sötét társadalmi viszonyokat feltáró indiai krimisorozat a Netflixen és egy diszfunkcionális család története a mozivásznon. Három alkotásról írnak kritikusaink.
2026. november 03.
Mindhármuknak súlyos traumákat kell feldolgozniuk verseskötetben, mozivásznon és eposzból készült képregényben, melyeket kulturális ajánlónkban vesézünk ki.
2026. október 17.
Mexikói rendőrnők küzdelme a hetvenes évek macsó és korrupt világában, egy legendás magyar színész visszatérése a színpadra, valamint egy horrorjáték újabb, ezúttal ígéretesebb mozis feltámadása. Kulturális ajánlónkban a Kékek című sorozatot, Cserhalmi György önéletrajzi estjét és az új Resident Evil-filmet vesszük szemügyre.

Weboldalunk a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.