Azon gondolkodunk, mennyire lennének unalmasak a rapszövegek, ha nem elfojtásból íródnának, hanem mély önismeretből, tudatosságból? Vajon meddig irónia a rapdalokban a nők gyalázása és a szexualitás tárgyiasítása, meddig lehet ezen nevetni, egyáltalán ki tud rajta nevetni? (Zsófi például nem.) És mit okoz azoknak a fiatal lányoknak és fiúknak a lelkivilágában, akik ezeken a zenéken nőnek fel? Milyen társadalmat nevel ez a hozzáállás? Meghívott vendégeink Beton.Hofi, ismert rapper és Csirmaz Luca, a Pszicholive pszichológusa.

Luca az adásban fel is olvas pár saját átiratot – valószínűleg kevesebb rajongója lenne a rapzenének, ha a szövegek ilyesmik lennének, és nem olyanok, mint mondjuk Tirpa egyik dala:

Szex után mindent megteszek majd, hogy elhagyjál
De meglocsollak néha szívem, hogy el ne hervadjál
Szar kimondanom, hogy szeretlek röhögés nélkül
Úgy szopatom a kis gádzsit, kajak, köhög és szédül

Az ilyen és ehhez hasonló szövegek mentén Lucával és egy ismert rapperrel, a Beton.Hofi művésznéven alkotó Schwarcz Ádámmal beszélgetünk arról, mit jelentenek ezek a szövegek valójában, mi céllal hozzák őket létre, és főleg, hogy milyen hatást váltanak ki az őket hallgató fiatalokból.

Amellett, hogy a nőket durván lealacsonyító szövegekről beszélünk, azt is fontos megemlíteni, hogy ezek a dalok segítenek a fiatalok egy csoportjának abban, hogy valamilyen törvénnyel nem ütköző formában kiadják magukból a bennük lévő rengeteg dühöt, és ezt közösen megéljék az elfojtás helyett.

Ugyanakkor egy generáció nő fel azokon a dalokon, amik a nőket gyakorlatilag semmibe veszik, a szexualitást pedig úgy állítják be, mint két test kizárólag fizikai, és általában durva aktusát. Ez nem csak a nőkre, a férfiakra is hatalmas nyomást és elvárást tesz, mindkét nem lelkét megnyomorítja, ha nincs mellette egy egészséges szexuális nevelés.

Powered by RedCircle

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf