Két „ügy” is felborzolta a napokban a kedélyeket, mindkettő az oktatásügyet érinti, ami az Orbán-rendszer kritikusainak méltán fontos témája, hiszen az elmúlt 16+ évben itt történt a legtöbb mulasztás és elhibázott intézkedés.
Az iskolarendszer gondjairól és a lehetséges kiutakról a Berényi Eszterrel készült interjúnkat ajánljuk:
Jámbor András a Substack-oldalán fejtette ki gondolatait, elsőként akkor, amikor az a hír kapott szárnyra április 17-én, hogy Rubovszky Rita keresztény elkötelezettségű oktatási szakembert választaná oktatási miniszterének Magyar Péter.
Rubovszky nevét hallva fellángolt a közéleti vita – nagyjából a már eddig megszokott stílusban. Magyar Péter 17-én azt mondta, nem merült fel a neve, és az április 20-án és 22-én bejelentett 9 miniszter között sem volt ott az oktatási miniszter.
Április 24-én végül megtörtént a gyermek- és oktatásügyi miniszter bejelentése is, Magyar Péter Lannert Judit oktatáskutatót jelölte a posztra.
Jámbor András nem azért szólalt meg Keresztény oktatási miniszter – merre indul az új kormány? című írásában, hogy érveljen Rubovszky minisztersége ellen vagy mellett. Sokkal inkább a vitában feltörő indulattal van baja.
Úgy látja, a Tisza politikai érdeke most az, hogy „a politikájában még jobbra menjen, és
minél több korábbi Fidesz-szavazó megszervezésével stabilizálja a helyét”,
hiszen balra tőle – „helyesen, mert ez kellett az Orbán-rendszer leváltásához” – nincs senki. A kérdés, ez miként valósítható meg úgy, hogy egyúttal „a rendszerváltás szavazóinak értékrendje (is) ki legyen szolgálva”.
Jámbor András úgy véli, ha „valaki vallásos és miniszteri posztot kap, még nem törik meg az egyház és az állam szétválasztásának igénye, […] a vallásos embereket a vallásosságuk és az ebből következő politikai ideológiai gondolkodásuk miatt nem kell kizárni”. És felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy Rubovszky Ritát senki hivatalosan nem jelentette be, „lehet ez tesztelés, lehet belső hatalmi harc, de ő az egyetlen név, ami kiszivárgott az új kabinetből” (április 17-én – a szerk.).
Az állam és egyház szétválasztása azt jelenti, írja Jámbor, hogy egyházi vezető ne kapjon állami posztot, ezért szerinte Iványi Gábor sem lenne jó köztársasági elnök. Egyébként az ő nevét egy podcastban vetették fel, majd azonnal felkapta a sajtó.
„Ilyen szempontból a kereszténység olyan, mint a liberalizmus vagy a szociáldemokrácia. Nyilván, ha a politikai ideológiai szinten túl újra állami szintre emelkedik valamelyik vallás, az ellen fel kell lépni.”
Jámbor András, bár elsőként állt félre, hogy segítse a Tisza rendszerváltását, magát továbbra is baloldaliként határozza meg, de elhatárolódik az indulatok vezérelte kritikától. „Át kell alakítanunk a közéleti gondolkodásunkat. Az Orbán-rendszerben minket, baloldali, liberális, zöld embereket
annyi igazságtalanság ért, amit már nem tudtunk elviselni, így a politikai kultúránk a felháborodás lett.”
És ezt a felháborodást a közösségi média felerősíti, „a képernyőn töltött időt a mi érzelmeinkből, felháborodásunkból, dühünkből növeli, aztán pedig ebből szerez pénzt”, értékeli a kérdést antiglobalista szemszögből is.
Április 21-én Jámbor András a Facebook-bejegyzésében szintén az oktatási miniszter kinevezése kapcsán írt hasonló megközelítésben, de talán még világosabban.
Magyar Péter április 21-én találkozott az őt előzetesen levélben megkereső iskolaigazgatókkal, köztük a józsefvárosi Fazekas és Trefort gimnázium igazgatóival is. Az igazgatók levelele és a találkozó ténye szintén megbolygatta a közvéleményt.
„Megértem, hogy Magyar Péter miért fogadja a 17 elitgimnázium igazgatóját, miközben ő is elmondja azt,
amivel nagyon egyetértek: a miniszter kinevezésére neki van jogköre”,
írja Jámbor András.
A régi ellenzék megmondóemberei – pl. Pankotai Lili – ugyanis felháborodottan kifogásolták, hogy Magyar Péter miért nem vonja be a szakmát abba, kit kellene miniszternek kineveznie.
„Tárgyalni, egyeztetni a programról, az intézkedésekről kell. De azt sem elitgimnáziumok igazgatóival, hanem a teljes szakmával, a szülőkkel, a gyerekek képviselőivel”, reagált erre Jámbor.
Nagy a média és az értelmiség nyomása, „társadalmi presztízsük van az igazgatóknak […], ha nem fogadja őket Magyar Péter, akkor az ciki.
Csak itt ment félre sok minden az elmúlt 36 évben.”
Úgy véli, ez az értelmiség nem érti, hogy a lobbizás egyenlőtlenségeket szül. „Ha 17 hátrányos helyzetű térség szakiskolájának igazgatója írt volna levelet, lett volna kapcsolatuk, hogy ez egyáltalán bekerüljön a sajtóba? Lett volna újságíró, aki erre rákérdez a miniszterelnöki sajtótájékoztatón?”
„Nem Magyar Péter felé van kritikám”, írja Jámbor András.
„A magyar értelmiség szűklátókörűsége és egyénieskedése felé van kritikám.
Hogy a kapcsolatok és a hatalom döntöttek eddig az országban a rendszerváltás óta – és nem a szükség, a haza és a jövő.”
Nyitókép: Mile Máté
