Ma már szinte általános jelenség, hogy a városi kutyatulajdonosok felszedik a séta közben elpotyogtatott ürüléket, és az önkormányzatok is igyekeznek zacskóadagolók és külön e célra létesített szeméttárolók telepítésével segíteni a kutyasétáltatóknak.

Sokak szerint mindez azonban kevés, és nem egyszerűen azért, mert mindig vannak olyanok, akik nem érzik magukra érvényesnek a közösség írott és íratlan szabályait. Egyszerűen van olyan helyzet, ahol a kutyatulajdonos sem tud mit tenni. Ez pedig a vizelet kérdése.

A cseh módszer

Erre jött rá néhány brno-i kutyasétáltató, akik megfigyelték, hogy vannak különösen kedvelt húgyzugok, kiálló részek, melyekre a környék kutyái rájárnak. Mivel a jelenség mögött részben az áll, hogy a kutyák ösztönösen szeretnek olyan magasabban lévő helyekre vizelni, mint a fák törzse, a villanyoszlopok vagy a közmondásos tűzcsapok, arra gondoltak, lehetne hasonló eszközöket direkt erre a célra kihelyezni, olyanokat, melyeknek nem árt a rendszeres oldalba vizelés és vonzóbb alternatívát jelenthetnek a ház sarkánál.

František Tomeček és Šárka Fialová ötlete az volt, hogy mindezt azzal érik el, hogy a kutyapiszoárok anyaga és kialakítása oly módon történjék, hogy letakarításuk után is vonzóak maradjanak a kutyák számára azáltal, hogy azok szeretik felüljelölni egymást. A cseh feltalálók szerint ugyanis létezik az a szagszint, ami az ember számára már elviselhető, de a sokkal érzékenyebb orrú kutyákat még vonzza.

Hasonló eszközöket amúgy szerte a világban árulnak a kiskerttulajdonosoknak, akik szeretnék egy dedikált helyre szoktatni kedvencüket, mondván, inkább leslagoznak időnként egy karót, mint hagyják elsárgulni a tuját. Az internetes fórumok szerint van, akinek bevált, mások szerint szemfényvesztés, pénzkidobás, megint mások szerint az sem mindegy, hogy hová telepíti a gazdi a meggyalázható totemoszlopot.

Igény lenne rá

Az ötlet hamar meghódította a világot. Először cseh városok vezették be kísérleti jelleggel, Brno után Prága és Plzeň, később Varsó, majd – Budapesten elsőként – éppen a VIII. kerület. Immár Kanadában, Calgary városában is kísérleteznek az eszközzel, ugyanis még mindig kísérleti fázisban lévő, mindössze egy évtizedes ötletről van szó.

Nehezen mondható el, hogy valóban bevált volna. Igaz, ugyanezen okból azt sem lehet kijelenteni, hogy komplett hülyeség az egész. Ami máris biztos, hogy a betontömbnek kevésbé árt ha lepisálják, mint az amúgy is számos kihívással küzdő városi fáknak.

Az eddigi tapasztalatok tehát inkább vegyesek, jobban megállja a helyét, hogy a városok vezetése szerte a világban kap minden ötlet után, amely megoldja a húgyfoltok jelentette problémát, és a kísérlet egyelőre az eredmények kiértékelésének fázisában van.

Józsefváros élen jár

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Magyarországon először a Déri Miksa utcában helyeztek ki vizeldének szánt betontömböket kísérleti jelleggel, viszont a Dankó utca megújításánál a kutyavizeldék már kikerültek a tervekből. „Lesz több szeméttároló, és kutyapiszokgyűjtőt is kihelyeznek, de a kutyapiszoárokkal kapcsolatban ellentmondásosak a tapasztalatok, ezért egyelőre ilyet nem tervez az önkormányzat” – írtuk erről. Igaz, úgy értesültünk, hogy ennek egyik oka, hogy a gyártó nem tud megfelelni a hirtelen megnövekedett igényeknek.

Egy azonban biztos, mivel kizárólag a kankutyák – külön erről szóló statisztika nélkül valószínűleg a városi kutyák nagyjából fele – hajlamosak magasra vizelni, még a dominánsabb szukák is legfeljebb megemelik az egyik lábukat vizelés közben, azaz a kutyahólyagok zöldfelületektől távol elcsurrantott tartalmának nagyjából fele továbbra is a járdán fog folydogálni.

Fotó: Mile Máté