A visszafogott természetű Tóni bácsi szerényen és szemérmesen fogadta a polgármester köszöntését és a piac vezetőségétől ajándékba kapott panyolai pálinkát. Nem győzte elégszer megköszönni, hogy ünneplik és hálával adóznak neki, amiért hűséges árusa a Teleki téri piacnak, egyben Józsefvárosnak.
Nem kis utat tesz meg, hogy minden szombaton friss zöldségeivel örvendeztesse meg a vevőit, majdnem 300 kilométert utazik péntekenként Bácsalmásról. Az unokatestvérétől örökölt mindössze 14 négyzetméteres lakásban tölti az éjszakát, hogy másnap reggel fél 5 körül az elsők között érkezzen a piacra és a 2 órai zárásig maradjon. „Régebben megfordultam a Bosnyák téri piacon is, de hosszú ideje ezen a piacon árusítom a terményeimet” – mondta.
A gyerekkoráról megtudhattuk, hogy Szabadkán született, szülei német ajkúak voltak, elszenvedte a kitelepítést, meghurcolták. „Nagyon sok minden megtörtént velem az életben,
rengeteg szenvedésen estem át”
– jelentette ki a ragyogó kék szemű Tóni bácsi, akiről nehéz elhinni, hogy immár 90 éves. Bár voltak kapcsolatai, soha nem házasodott meg, gyermeke nincs.
A kérdésre, elégedett-e az életével, sztoikus nyugalommal azt válaszolta, hogy
hiába nem lenne elégedett vele,
akkor is ez van, ami. S hogy az energikusságát miből nyeri? Határozottan azt állította, hogy a munka élteti, hajtja, boldogítja. „Megfogadtam, hogy 100 évig szeretnék még élni” – árulta el mosollyal az arcán. Éltesse Isten száz évig Tóni bácsit!
Fotó: Mile Máté
