Akik arra eleinte nem is gondoltak, hogy az angol szó a szlengben a marihuánára utal, így akár félreérthető is lehet a névválasztás. Egy ismerősük hívta fel a figyelmet a szó jelentésére – Császár Andrea, az egyik tulajdonos először megrémült, majd körbekérdezett az ismerősi körében, hogy milyen érzéseket hív elő az emberekből ez a név. Arra jutott, hogy szinte minden korosztály inkább találja érdekesnek, izgalmasnak, és csak azért is elmenne megnézni magának egy ilyen nevű kávézót, így maradtak a The Pot elnevezésnél.

Ötlet Hollandiából, kávé Jamaikáról

Az ötlet ironikus módon pont Hollandiából érkezett, ahol, mint azt sokan tudják, rengeteg kávézóban legálisan lehet marihuánát venni. Andrea és férje, Korompai Balázs kertépítő vállalkozást vezettek közösen 20 éve, amikor Hollandiában élő gyermekük felhívta Andreát, hogy „figyelj, anya, megtaláltam a neked való kombót: kávé és szobanövények”. Mivel kint nagy divat, hogy a kávézók plusz funkciót kapnak, az egyikben adománybolt, a másikban bicikliszervíz üzemel, innen jött a gondolat, mi lenne, ha ebben a kávézóban zöld szobanövényeket lehetne vásárolni.

Ehhez már csak jópofa adalékként jött, hogy a barista tanfolyam végén a The Pot névről beszélgetve a tanfolyam vezetője felvetette, milyen vicces lenne, ha Bob Marley ültetvényéről (a zenész fia alapította a céget) származó kávét árulnának – ahogy teszik ezt egyébként sok kávézóban Budapesten –, így végül emellett döntöttek. Egy világos és egy sötétebb pörkölésű kávé mellett tették le voksukat, a vendégek pedig imádják.

A kínálatban egyébként mindenféle más izgalmas jóság megtalálható, a nyári szezonra például cukormentes jeges teákkal készültek, de kapható náluk édes és sós palacsinta, szendvics és sütemény is.

Nem a szomszéd fűje zöldebb

A kávézó adottságai – kis tér, galéria, kevés természetes fény –, nem teszik lehetővé, hogy óriási dzsungelt hozzanak itt létre, de választék mindig akad különféle futókákból, marantából, draceneából, és időnként felbukkan egy-egy monstera monkey leaf vagy calathea is.

A növényeket Andrea válogatja ki egyesével a piacon, szerencsére már három magyar termelőt is ismer. Szívesebben vásárol hazai forrásból, mint Hollandiából, úgy veszi észre, az itthon termesztettek egészségesebbek lesznek később. A külföldről érkező növényeket sokszor „feltuningolják”, néhány naponta tápoldatozzák, amitől addig szépek, amíg kapják a „drogot”, de amint abbamarad, összeesnek.

Kis készlettel dolgozik, hogy a növények gyorsan cserélődjenek, mert úgy tapasztalja, ha nem kapnak elég természetes fényt, hiába a sok teljes spektrumú lámpa, amivel életben tartja őket, hamar összeesnek, elgyengülnek.

Leginkább a figyelem és törődés hiányzik a boltban gazdira várakozó növénykéknek, így Andrea néha, bizony, hazaviszi 2-3 hetes rehabra a gyengécske példányokat, foglalkozik velük, és visszahozza őket a boltba, ha megerősödtek.

Többfunkciós péksütemények

Úgy gondolja, nem elég csak öntözni és tápoldatozni őket, napi szinten körbe kell járni minden cserepet, megnézni, mennyire száradt ki a föld, és igény szerint öntözni, foglalkozni velük. A páratartalom is fontos, egy kisebb párásító készülék ellensúlyozza a klíma és a fűtés negatív hatásait a boltban. Nagyobb párásítót a vendégek miatt nem akar, nem tudja, hogyan reagálnának a dzsungelhangulatra – látunk rá egy pillanatra a két funkció konfliktusára. Egyébként pedig a croissant-okon szokta megfigyelni, hogy milyen épp a páratartalom, ha picit összeesnek, akkor kezd túl magas lenni, ha száradnak, akkor a levegő is száraz.

Tudását a kávézó népe is issza, főleg a covid alatt járkáltak be sokan tanácsért, a törzsközönséggé vált fiatalok hozták be a képeket a növényeikről, „ennek mi lehet a baja, ezzel mit csináljak” – kérdezgették, ő pedig szívesen válaszolt, főleg hogy a csökkent forgalom miatt volt rá lehetősége. Időnként még egy-egy növényhajtást is ajándékozott azoknak, akiken látta az őszinte érdeklődést. Úgy vette észre, nemcsak a tanácsokat meg a kávét, hanem a beszélgetést is szomjazzák fiatalok és idősebbek egyaránt.

Nyitókép: Huszár Boglárka