Szakaszhatárhoz érkezett a 2019 óta Pikó András által vezetett önkormányzat, 2024-ben választás lesz, itt a számvetés ideje. Az ön politikájának központi gondolata a részvételiség. Működik, megvalósult?

A politikai döntések eredményéből részesedni kívánnak az emberek, de a magyar néplélekbe égett történelmi tapasztalat alapján nem hiszik el, hogy résztvevői is lehetnek a döntéshozatalnak. Ezen fordítani nem lehet egyik napról a másikra, még a nálunk szerencsésebb történelmű országokban is sokára jutnak el addig, hogy a döntésekben résztvevők aránya elérje a lakosság 10 százalékát.

A részvételi folyamatokban a legfontosabb az elköteleződés és a türelem. Mi a józsefvárosiakkal együtt fejlesztjük a kerületet, és közösen tanuljuk meg, hogyan működik ez a rendszer. A részvételiség sikere azon múlik, az emberek elhiszik-e, hogy érdemben beleszólhatnak a helyi ügyekbe. Türelem is kell, mert Magyarországon a társadalmi környezet azt mutatja, ilyesmiben ne higgyünk.

Józsefvárosban miért lehetne ebben hinni?

A józsefvárosi részvételi költségvetés számai jelzik a fejlődés irányát, ismertsége nulláról indult, nem egészen két év alatt elért a kerületiek többségéhez. Ez nagy eredmény. Az ambícióinkhoz mérten lehetnénk gyorsabbak, de miközben látjuk, hogy a tájékozottabb középosztály hamarabb meglátja ebben a lehetőséget, a szegényebb polgárainkat sokkal nehezebben tudjuk elérni.

Amikor olyan fejlesztésekhez várjuk a helyiek véleményét, ötleteit, amik közvetlenül érintik az életterüket – ilyen a Losonci téri projekt –, erősebb a bevonódás, mint amikor azt kérjük, azon gondolkodjanak, mi lenne jó a kerületnek, és adjanak ötleteket, amikről szavazni lehet. Ez természetes.

A Harminckettesek terének részvételi tervezése sok vitát gerjesztett.

Tanulságos történet volt, mert láttuk, mennyi konfliktussal jár. Ami érdeket sérthet, nem a közvetlen jövőről szól, nem mindenki által igenelhető, az mindig előhozza a társadalmi vitákat. Így volt ez a parkolási rendeletünkkel, így van akkor is, amikor egy közterület más funkciót kap. A türelem ilyenkor nélkülözhetetlen.

A Bacsó Béla utcánál már kipróbáltuk, hogy döntéshozás előtt ideiglenesen átalakítjuk a közteret, hogy az emberek, akik később dönteni fognak, el tudják képzelni, ki tudják próbálni, milyen lesz majd. Ez itt most egy csomó feszültséget kihozott. Addig nem láttuk, hogy a parkoló autók között mennyi a szemét. Ha leült ott egy hajléktalan ember, még őt sem láttuk. Aztán egy időre elmentek az autók, és láthatóvá vált a szemét is meg a szegénység is, mindezt menet közben értékeltük. Sok pozitív visszajelzés is érkezett: tetszettek a programok a téren, a buszra várók le tudtak ülni, a tér áthaladó helyből találkozóhellyé vált. Az emberek örültek, hogy foglalkozunk vele. Most a döntésig újra visszaadtuk az autóknak, és azt látom, hirtelen sajnálni kezdték az eltűnt, még problémás teret, és azt kérdezik, ez a tizenöt autó itt kinek jó?

Azt szeretném, hogy az önkormányzatunk így vezesse be a legfontosabb változásokat. Ne csupán egy parkolót lássanak, hanem el tudják képzelni, két-három hónapig ki tudják próbálni, hogy mi lehet egy-egy helyen. Utána összegezzük a tapasztalatokat, majd összedugjuk a fejünket a józsefvárosiakkal, megmutatjuk nekik a terveket, és ez alapján már tudnak dönteni.

A részvételiséget sokan politikai indíttatásból utasítják el.

Baloldali eredetű gondolat, de mindenkit szolgál, balost, liberálist, konzervatívot, fideszest és szocit is, akik városukért tenni akaró polgárok.

Ebben a működésben a legjobb az, hogy lokálpatrióta és demokratikus. Demokratikus, mert az emberek kezébe adja a döntés egy részét, és a választott képviselőket pedig mindig emlékezteti, honnan kapták a felhatalmazásukat, ami korlátozható, sőt korlátozandó is a közjó érdekében. Szerintem a polgárainkkal közös döntés mindig jobb minőségű, mint amikor csak 12-13 ember dönt.

A csapatnak, ami négy éve irányítja a kerületet, már rutinból arra jár rá az agya, hogy az emberekkel megbeszélje a terveit. Ez felszabadító nekünk, és remélem, egyre inkább felszabadító lesz a józsefvárosiak számára is.

A kormányzat döntése szerint már közmeghallgatást is lehet rendezni emberek nélkül, online, ami egy vicc. A legtöbb helyen alig találkoznak élő politikussal, döntéshozóval az emberek, míg nálunk folyamatosan – és ez nagyon fontos dolog.

Azt látom, lassan, de biztosan egyre többen élnek ezzel, és eljönnek a köztéri fogadóórákra, a fórumokra, tervező alkalmakra. Jövőre már 180 millió forintról fognak dönteni, a részvételi költségvetés nem kamuflázs, nem választási trükk. Ez az önkormányzat így működik, és szerintem jó beleszokni a jóba.

Ritkán nyilatkozik nekünk, miközben a terepen folyamatosan jelen van, az emberekkel találkozik.

Azt gondolom, a 2019-ben kapott megbízatásom része, hogy amikor csak lehet, elérhető legyek a kerület lakói számára. És kifejezetten szeretek is az emberek között lenni azzal együtt, hogy néha megterhelő, konfliktusos, nem csak dicsérnek, sokan kritikával jönnek. Sok ingerültséget tapasztalok, nehéz az élet, és a polgármester az egyetlen politikus a miniszterelnökön kívül, akinek ismerik a nevét az emberek, és ott van a közelükben. Így olyasmiért is kapok a fejemre, ami nem az én felelősségem.

Újságírói és politikusi meggyőződésem is, hogy

Az a dolga, hogy kritikusan mutassa be a polgármesteri program megvalósítását, hogy miben hol tartunk, mit hogyan csinálunk. Elmondhatnám minden lapszámban háromszor is, hogy minden nagyon szép, de ha az emberek nem azt látják, nemcsak magamat hiteltelenítem el, hanem azt az értéket is, amit egy független közszolgálati újság jelent.

Ezt a politikát bokából támadják a fideszesek – a képviselő-testületi ülések fele ezzel telik –, néha vannak megfontolandó gondolataik, de legtöbbször az ismert propagandaszöveget mondják föl.

Egy normális demokráciában egy normális ellenzék egy csomó olyan dolgot tudna mondani, amit kötelességem lenne megfontolni, de a nyomokban fölfedezhető érveket most azonnal fölülírja a politikai gyűlöletkeltés.

A Fidesz kivonult Józsefvárosból. Olyan értelemben mindenképpen, hogy nem nyilatkozik az újságnak, nem jönnek el az önkormányzati rendezvényekre, egyetlen nemzeti ünnepen nem tudunk közösen ünnepelni, Józsefváros születésnapján sem, nincsenek közös érintkezési pontjaink, kivéve a képviselő-testületi üléseket, ahol viszont mindenki látja, hogy mi megy, a demokrácia megcsúfolása az, amit ott csinálnak.

Azt szeretnénk, hogy Józsefváros politikai hovatartozástól függetlenül egy közösség lehessen, közösségek közössége, és legyen olyan minimum, ami ezt a sajátos hagyományokkal rendelkező kerületet közös otthonná teszi.

A Fidesz a közös otthon elképzelését rombolja, a nagyon elkötelezett szavazóikat pedig kiszakítja ebből a közösségből. Amíg egy elkötelezett fideszes azon dilemmázik, menjen-e a pártja után, ami semmilyen módon nem közösködik azokkal, akik többséget szereztek 2019-ben, addig ő sem bírja élvezni azt, amit a számára is létrehoztunk. Ez a megosztó politika Józsefváros tragédiája.

A legkeményebb, legindulatosabb vita is mederben tartható, ha érzik, van értelme beszélni. Én mindig megadom ezt a figyelmet másoknak, nem érdekel, hogy a Fideszre szavaz-e vagy sem –

Jövőre ismét választás. Egy interjúban azt mondta, az első ciklusa még rendszerhiba volt, a második már minta lesz.

Az, hogy engem polgármesterré választottak, még felfogható a NER rendszerének hibás működéseként. Ha újra megválasztanak, már mintává válik mindaz, amit képviselek. Amit mi csinálunk, például a befogadó óvodák programja, a bérlakások felújítása vagy a lakhatási támogatás bevezetése, nemcsak a közjót szolgálja, de tökéletes ellentéte is annak, amit országosan a Fidesz csinál.

Ez azt jelenti, hogy országos politikussá válna?

Egyáltalán nem. Ha egy szinttel feljebb lépnék, a kötöttségek megakadályoznák, hogy elérjem azt, amit most Józsefvárosban elértünk, és menthetetlenül lokálpatrióta is vagyok. Imádom ezt a kerületet, nem tudok más közösséghez, más helyhez így kötődni, még a szülőföldemhez sem,

Józsefvárosban a polgármester civil (a C8 – Civilek Józsefvárosért egyesület támogatta), a képviselők azonban pártok tagjai. Lesz-e a C8-nak is képviselőjelöltje? A koalíció megmarad?

2019-ben én az a civil voltam, akit jobb híján beengedtek a pártok világába. Olyan működést honosítottunk meg az önkormányzatban, ami a civilek jó tulajdonságaival és a pártok szervezettségével, fegyelmezettségével hozott jó eredményt. Most már egy egész ciklus áll mögöttem, és ennek súlya van. Vannak alapelveim, amelyek meghatározzák majd, milyen lesz a következő csapat. Ezek egyike, hogy a következő csapatban legyenek civilek is.

A C8 nagyon sokat tett azért, hogy 2019-ben győzzünk. Az önkormányzati vezetés szellemi, tanácsadói hátterét biztosítják, rengeteget fognak dolgozni 2024-ben is.

Azokat az új politikai-társadalmi erőket, melyek komoly teljesítményt nyújtanak a kerületben, amennyiben nekik is szándékuk, be kell engedni az önkormányzatba. Ilyen a Szikra például, ami Jámbor András országgyűlési képviselőnket adta. Jelentős a kerületben végzett társadalmi munkájuk, szeretném, ha az új csapat tagjai lennének.

És ami számomra még nagyon fontos, már 2019-ben sem indultam úgy neki a választásnak, hogy ne lett volna roma jelölt a csapatomban. Ez most is feltételem.

Nehézkesen indult az első ciklusa, járvány, gazdasági krízis, kormányzati elvonások, energiaválság jellemezte az első éveket. Sokáig úgy nézett ki, egy helyben toporognak.

A programunk vállalásainak teljesítésében most 90 százalék fölött járunk, ami jó arány. Nyugodt lelkiismerettel állok a választók elé. A legátláthatóbb önkormányzatok között vagyunk, az óvodai szegregációt megszüntettük és közben világhírűvé váltak a józsefvárosi óvodák, megvalósítottuk a köztisztasági és közbiztonsági vállalásainkat, a lakhatási programunkat is. Ez mind arról szól, hogy jót csináltunk.

De a droghelyzetet például nem tudom sikernek ítélni. Ez állami feladat ugyan, de személyesen nagy problémának és mindannyiunk kudarcának gondolom, hogy a kormány ebben az ügyben magára hagyta a józsefvárosiakat is.

Az önkormányzat a közbiztonsági és szociális problémák kezelésében csak közreműködője az államnak, de az állam nem áll helyt ezekben az ügyekben. Az elhibázott kormányzati gazdaságpolitika miatt egyre többen szegényednek el, kerülnek az utcára, növekszik a hajléktalanság. Azt ígérték, két hét alatt rend lesz, 2020-ra megszűnik a drogfogyasztás, zéró toleranciát hirdettek. Az eredménye az lett, hogy most már a lakásokban kotyvasztják a rettenetes drogokat és árulják literszámra. A rendőrséget leépítették, nincs elegendő rendőri jelenlét, ami megakadályozná a közbiztonság romlását. Erről szól az a közbiztonsági petíció, amit indítottam: a Józsefvárosi Önkormányzat költ a budapesti kerületek között a legtöbbet a rendőrség támogatására, 60 rendőrlakást biztosítunk, tartjuk a hátunkat, de a közbiztonság akkor is állami feladat.

Nem kaptunk hozzá kormányzati támogatást, a végén már nem is reméltük. Amit megcsináltunk, saját erőből tettük. A létrejött változások mélyrehatóak, de nem visszafordíthatatlanok, mert az ötéves ciklus ténylegesen három és fél évre szűkült, a covid is ellopott belőle, a gazdasági válság is.

Sokan hiszik azt, jobb a Fideszre szavazni, mert akkor jön a pénz is.

Csakhogy ez nem igaz. A korrupciós hálózat felszámolása becsléseink szerint 5 milliárd forint pluszpénzt jelentett. Ebből újulnak meg a köztereink, bérházaink, az EU-s forrásokról még nem is beszéltem.

Rettenetesen károsnak tartom a magyar politikának ezt a megnyilvánulását, amit minden önkormányzati választás előtt is át kell élni. A kormánypártiak azt mondják, ha rájuk szavazol, akkor lesz pénz, ez politikai zsarolás. Őszintén hiszem, hogy nem függhet a kormánytól, hogy Józsefváros mit kap. Bármilyen kormány legyen, normatív alapon kell megadja, ami jár, mert semmivel sem alávalóbb, hátrébb sorolandó közösség vagyunk, mint bárki más. Az önkormányzatnak pedig az a feladata, hogy felelős, átlátható gazdálkodással teremtse meg a kerület fejlődésének forrásait. Ráadásul most épp úgy néz ki, a kormány nem tud uniós forrásokhoz jutni, míg az önkormányzat több uniós pályázatot is nyert.

Akkor lesz pénz, ha olyan önkormányzatot választanak, ami a közpénzünkkel felelősen gazdálkodik, nem saját zsebre dolgozik. A mostani öt évünk az ajánlatunk arra, hogy ezt folytassuk, és remélem, sokan fognak ezzel az ajánlattal élni.

Nyomasztó kérdés a hajléktalanság jelenléte Józsefvárosban. Iványi Gábor a vele készült interjúnkban azt mondta: ennek a kerületnek miért ne lehetne a szolidaritás a specialitása?

Iványi Gábort megáldotta a jó Istene prófétai sorssal és küldetéssel, neki ezt kell mondania, ő ebben hisz. A józsefvárosiak jó lelkű emberek, nem akarnak erőszakot, embertelen megoldásokat, de megoldásokat szeretnének. Nem vonhatók felelősségre azért, mert elegük van abból, hogy tucatnyi hajléktalanellátó intézmény települt ide, miközben másutt egy sincs. A szolidaritás éppen akkor működne budapesti szinten, ha mindenki specialitásává válna. Ez valós probléma, amivel foglalkozni kell.

Van már helyi roma stratégia, roma referens is. Változást is hozott?

A roma programot a november végi képviselő-testületi ülés fogadja majd el, de már a megalkotás módja is változást hozott, hiszen alapvetően józsefvárosi roma értelmiségiek, főleg nők írták. Hasonló a helyzet, mint a részvételiséggel: lehet-e olyan viszonyokat teremteni, hogy az itt élő romák elhiggyék, fontosak, büszkék vagyunk rájuk. Beleszólhatnak a dolgokba, nem kell gazsulálniuk a hatalommal bírókkal, és jogilag körülbástyázott, intézményekkel garantált lehetőségeik vannak az identitásuk, kultúrájuk, közéleti aktivitásuk megélésére. A roma stratégia erről szól.

Ki kell venni a szegényeket a politikai ajándékozás (szavazatvásárlás) rendszeréből is. Mi nem fogunk krumplit osztani. Politikai feltétel nélkül lehet támogatásért fordulni a megerősített szociális támogatási rendszerünkön belül, akár évi 600 ezer forint lakhatási támogatás is igényelhető a rászorultság alapján.

Fotók: Mile Máté