A Tolnai kert lassan a városi természetvédők központja lesz, a RÉV8 által szervezett sokféle ökoprogramra ugyanis egész Budapestről jönnek. Ezt tapasztaltuk néhány hete is, amikor össznépi rovarhotel-készítésen vettünk részt:

Az időjárás nem vett tudomást arról, hogy pár nap múlva már szeptember van, de a Tolnai kert fái alatt nem kellett a hőségre panaszkodni. Most valamivel kevesebben voltak, mint a rovarhotel-készítésen, bár közben is érkeztek, főleg gyerekek. Ezúttal csak egyféle odút készítettek, de hamar kiderült, hogy a hivatalosan cinkeodú többféle állatnak is otthona lehet.

A cinkék örülni fognak neki, Józsefvárosban szeretnek lakni, ahogy a legutóbbi felmérésen is kiderült:

Markó Gergely segített az odúk elkészítésében, olyannyira, hogy szinte csak össze kellett csavarozni az előre kivágott oldalfalakat. Amikor odaértünk, Gergő éppen egy nyolcéves kisfiúval dolgozott együtt. Ármin kezében jól állt az akkus fúró és csavarozó, mintha mindennap azzal dolgozna, pedig városi gyerekként nem sok esélye volt eddig barkácsolni.

Az általa elkészített odú egyébként Soroksárra kerül majd, a múltkor összeállított rovarhotel mellé, ott van kiserdő és patakpart is, biciklivel lejárhat ellenőrizni, beköltöztek-e a madarak, mondta el nekünk a nagymamája (a rovarhotelt együtt készítették).

A RÉV8 meghívója madarászként mutatta be Gergőt, de csak részben az, mondta, „három tevékenység jellemez: a szemétszedés, a madárodú-építés és a komposztálás”. A Teleki téri komposztáló elindításába is besegített, ez az egyik szál, amivel Józsefvároshoz kötődik a csákvári ökoaktivista. A foglalkozása pedig tanár, derült ki, angolt tanít online.

Másodlagos odúlakók

A cinkeodú fából készül, a bejárata kör alakú, 32 milliméter átmérőjű. Van, aki ülőkét is applikál a bejárat alá, elé, de Gergő szerint a cinkének nincs rá szüksége. Az édesapját idézte, aki csodálkozva látta, amikor egy kékcinege teljes sebességgel berepült a lyukon (és meg is állt). Ülőkére tehát biztosan nincs szüksége, de aki szereti megfigyelni, fotózni a madarakat, annak jól jöhet mégis, ha a cinkéknek van hol illegetniük magukat a lencse előtt.

Némi vasmunkára is szükség van az odúhoz, a bejárat körüli részt ugyanis fémlemezzel kell borítani a fakopáncs miatt. A maga vájta üregbe rakja a fészkét, ezért az odú nyílását meg akarja nagyobbítani. A harkály elsődleges odúlakó, magyarázta Markó Gergely, és nem is szokta ugyanazt az üreget többször használni, és a helyébe költözhetnek a másodlagos odúlakók, mint a cinke, a búbos banka, a szalakóta vagy a nyaktekercs.

A cinke fészket rak az odúban, a nyaktekercsnek elég a harkály által gyártott fűrészpor az odú alján. Ezért, ha nyaktekercsnek készít az ember odút, rakjon fűrészport az aljára, hogy szét ne guruljanak a tojásai. Sok ilyen jó tanáccsal gazdagodhatnak az ilyen rendezvényekre kilátogatók.

Az egyik kislány, Emília, nagyon szakszerűen szólt hozzá Gergő magyarázataihoz. Őt ugyan leginkább a hangyák érdeklik, olyannyira, hogy otthon is tart hangyát, most még kémcsőben, de nemsokára terráriumban. Meg kell hagyni, e téren a tudása inkább egyetemi szintűnek tűnt, mint általános iskolásnak, és ez okot adott a szülőknek, nagyszülőknek egy kis elmélkedésre a gyereknevelésről. Hagyni kell a gyereket, hogy el tudjon mélyedni abban, ami igazán érdekli, a pszichológia is alátámasztja, hogy ha valaki tízezer órán át gyakorol valamit, az zseni lesz benne, igaz ez jó pár évet jelent, de lehet, megéri.

Emi a darazsakról mondott pár érdekes dolgot, ugyanis hamar kiderült, hogy a cinkeodú másoknak is jó költőhely lesz majd. Persze, nem egyszerre, mondta Gergő, de a pele, a lódarázs és cinke – ezek osztozhatnak leginkább az odún – nem egy időben költ, szül, szaporodik. A darázs azonban nem örvend népszerűségnek az emberek körében.

Csákváron a madarász és a nemzeti park felügyelője képvisel két iskolát darázsügyben. A madarász kifújja füsttel a darázsfészket, a nemzeti parkos szerint hagyni kellene őket, ha lezajlott a madárköltés. Emi pedig elmagyarázta, hogy a darázscsalád a téli időszakban élelem hiányában úgyis elpusztul, sokszor még a királynő is, hacsak nincs szerencséje, és megbújik valami üregben. (Ennél tudományosabb volt Emi hozzászólása, de remélem, a lényeg így is átjön.)

Összeköt a komposzt 

Emília mamája is komposztmester, neki volt kapcsolata a Losonci téri komposztközösséggel is.

Az általa és Markó Gergely által felügyelt komposztáló a Boráros téren van, meglehetősen furcsa – Gergő szerint sem ideális – helyen, a Petőfi híd mellett, a hídra felvezető út által elkerített zöld területen. Lassan sikerült ott egyenesbe kerülniük, mert a környékbeliek szemétdombnak nézték a fejlődő komposztálót. A megnyitás után pár nappal három zsáknyi befőttesüveg maradványt kellett kiszedniük, aztán egy butikos hordta oda a törött műanyag vállfát. „Vele még az önkormányzat is elbeszélgetett, most már sokkal jobb a helyzet”, mondta Gergő.

Ahogy esteledett, egyre több gyerek szaladgált és fogócskázott az asztal körül, de Ármin és a szülők kitartóan fúrtak és csavaroztak. Egyikük a szomszéd utcában lakik, a régi józsefvárosi házban zöld udvar van, oda kerül a cinkeodú is, a rovarhotelt is ott tették ki. Jövőre megtudhatjuk, belakták-e embercsinálta otthonukat a madarak (és pelék) és a sokféle rovar.

Markó Gergő pedig mondott még egy állatot, ami beköltözhet az odúba, régi ismerősünket, a denevért: 

Fotók: Mile Máté